Utalom magam miattad.

érzelmi pukipárna vagyok, akire ráülnek.

Egyre többet hallgatom a csajt....

-

Így a tegnapi spontán találkozás kicsit érdekesre sikerült, nem is tudom, hogyan kéne lereagálnom az egészet, hisz ez egy kicsit sietős, minden olyan gyorsan történik. Bár azzal kéne foglalkoznom, hogy nekem jó legyen, jól érezzem magam, de mégsem tudom teljesen elengedni magam, hisz nem is tudom, hogy ez én vagyok-e egyáltalán. Vagyis azt hiszem csak félek, hogy megint nem sikerül, és nem akarok megint szétesni. Mert hát a félelem, és a bizalmatlanság ott van. Az mindig ott van.

Ma beszélgettem bátyámmal egy csomót, meséltem neki Kálmánka dolgairól, és rohadt jól esett ahogy lereagálta. Teljesen az én pártomra állt, és ha valami durvább történne, szóljak neki nyugodtan és ő elintézi, vannak emberei...:D pl BéL. Naja. Meg Kedvest is felhozta. Vagyis arról beszélgettünk, hogy már ott pofont kellett volna osztani amikor belekötött. Azt mondta, akkor is megfeküdne, ha Kedvessel találkozna. Haha. HAHH.haha.ha..muhahahaha

Jó tudni, hogy bármikor számíthatok rá. Rá bármikor.

-

Igazából van időm eldönteni a dolgokat, tényleg nem szeretném most elsietni, mindenesetre tényleg jól érzem vele magam.

Remélem Zsigmond segíteni fog ma. Szükségem van rá. Már nagyon.

haha

Hát basszus, nem is tudom, hogy még mit lehetne kitalálni ellene. Annyit már sikerült elérnem, hogy nem arrol pampog folyamatosan, hogy jaj de jó lenne együtt. Sőt már alig keres. Csak bámul, huhu de még milyen idegesítő.... Meg a beszologatások Chicagonak. Na azt nem kéne.

Ha már szóba jött akkor, ismét csak annyit tudok róla mondani, hogy imádom azt az érzést amikor vele vagyok. yeep.

-

Igazából semmi érdemlegest nem csináltam a héten, állok a soksok idő elébe ami most jön, kíváncsi vagyok, hogy mennyit fognak változni a dolgok.

Kicsikét szeretnék mást is csinálni. 

malevolent feelings

Tanárnő ♥

-

A hétvége után, és a hétfői nap után, már nem tudok mást mondani minthogy félek. Igen, FÉLEK. Nem tudom elhinni, hogy ez történik velem, hogy valaki ilyet csináljon, ez nem normális. Pszihopata viselkedésnek tartom, nem is tudom, hova soroljam az ilyen agyisérült embereket, aki a saját házamban, próbálja nekem megmagyarázni, hogy miként AKARJA a dolgokat és miként KELL nekem cselekednem. Ezek után egy senki vagy a szememben, bár eddig sem voltál különb...

Ezek után még el is késtem, az a ő hibájából, de hihetetlenül jó érzéssel zártam a hétfő estét. Nagyon rég mentem haza vigyorogva, fülig ért a szám, és már most akarom, hogy ismétlődjön az érzés. Várom, hogy újra, együtt legyünk, de komolyan. Sőt, kajak reménykedem, hogy ez most normális lesz, akarom hogy normális legyen.

-

A pszihinénimnél töltött mai egy órám, amit csak spontán tettünk meg (sajna) megintcsak elgondolkodtatott, azon hogy hogyan nőttem fel. Ehhez kéne egy teljes bejegyzés, hogy én hogyan látom, majd lehet szánok is rá egyet. Fura, hogy egy ember, így beletud látni a fejembe, és az ismerőseim életét is át tudja látni.

-

Ezek mellett, Neked csak annyit, hogy szükségem lenne rád, nem is tudod, hogy most mennyire, szeretnék többet veled lenni, hallgatni a meséidet, érezni a megnyugtató biztonságodat, és tudatni veled, hogy én mindig melletted leszek...

-

Szmess, ezekkel mindig lehozol az életről, bárhogy vagyok. Főleg, hogy imádom a számot.

nem változott semmi

Ja hát nem is kellett várnom. Érdekes volt, szerintem megint ugyanaz volt a célja mint múltkor. De nem érdekel, megint ott hagytam, az arcába röhögtem, már nem hagyom, hogy visszamásszon. Elég volt a szenvedésből, elég volt belőle. Többet nem akarok róla szót ejteni. Majd elég lesz kedden.

-

Egyébként lófsz nem történt, unalmamba tegnap csináltam soksok képet, pakoltam mindenhova, igaz keveset. Ja. Kettőt a kb 200ból. Ez van. Ezt is leszarom. Igazából most azt várom, hogy megint minden visszaálljon a régire. Újra úgy teljenek a napjaim mint régen, ne kelljen senkire se várnom. Azt hiszem erre van szükségem.

Kicsit elgondolkodtam azon (igaz muszájból), milyen volt tavaly ilyenkor. Sosem szerettem a karácsonyt, mert túl sok a szeretet és a csudiság. Viszont maga a tél, az egyik legjobb volt egész életem során. Nem az, hogy valami egetrengető történt, de akkor is jobb volt, mint most. Imádtam a nagy havazásokat, az esti sétákat, fényképeket, hócsatákat, korizásokat, majdnem minden hétvégén. Szerettem azokat a napokat.

Feladatként kaptam összehasonlításnak a tavalyi énem/boldogságom, de egyenlőre nem jutottam semmire. Hisz mindig egyedül voltam, igazából én csak egy mellékszereplő vagyok mindenki életében, nem is találtam olyan embert az eszmefuttatásom alatt, aki számára fontos lehettem, bármilyen szinten is.

Nehéz. Nehéz kifejeznem magam, és ismét olyannak lenni mint régen...

ez nem a százholdas pagony

Lassan a keddek válnak a legfontosabbnak a héten. Ma például megkaptam, hogy; Róbert Gida vagyok, aki befogadja az elhagyatott,árva állatokat (lsd. Kálmánka) Igen igen, de én nem szeretem az állataimat. A mai után nagyon elkenődve jöttem el, hisz egész mélyen belementünk a dolgokba, szarrá boncoltunk mindent. Nem tudom, hogy mennyire higyjem el, hogy ezt csak saját magam kínzására csinálom, azért annyira én sem lehetek hülye, de van benne valami. Lehet, hogy megérdemlem, hogy most én szenvedjek. Mármint vele kapcsolatban. Kielemeztük az összes taktikáját, és be kell valljam egész jól csinálja.

-

Ettől az órától eltekintve, krvra széthullot napom volt, semmi nem sikerült amit szerettem volna. Most itthon ülök, mókázni se tudok, és egyéb hiányomat sem tudtam pótolni. Csak az kattog a fejemben, hogy miért jár ez most nekem, miért kell Kálmánka számon kérését hallgatnom folyamatosan, egyáltalán miért nekem kéne neki megfelelnem, hisz nem is szeretem? És ezt ő is tudja. Akkor meg miről beszélünk. Szerencsére ma még nem keresett, az biztos, hogy én nem is fogom.

Ennyit erről, majd csak lesz valahogy, már csak max 2 hét és vége a kínszenvedésnek, és ismét aranyéletem lesz.

megvagyok ja

Jaaa, ja, már itt volt az ideje...:P

-

Nem is tudom, mennyi mindent történt mióta fent voltam. Rengeteget tudnék írni minden nap, úgy mindig jobb volt, de így nehéz, hogy nincs gépem.

Eszembe jutott, hogy egyre kevesebbet írok a májamról. Pedig, hát ez volt a lényeg. Jelenleg, minden ugyanolyan mint volt, meg van az alap fájdalom, és mellé a néhai görcsök ill. hányás szarul lét is. Csak nem hangoztatom, se itt se máshol, már nem törődök vele. Feleslegesnek tartom a sok kórházba járkálást, nem látom értelmét, minden hónapban bemenni, úgysem tudnak mást vagy jobbat mondani. Én már megszoktam, tudok vele élni, így marad ameddig ő úgy akarja...:) Azért egy kcsg disznaj azt mondom.

-

Holnap mennem kell a sulinak fotozni, azért tök jól esik, hogy az a hapek, aki alig ismer, fogja és a kezembe nyom egy gépet még pluszba, hogy csináljak azzal is, vegyek hozzá ezt meg azt, nesze itt a pénz, és majd beszélünk a fotos oktatásról is. Na kössz.. Hívtam Kedves Vilmost, mert vihettem volna (vagyis kellett volna) egy személyt, de egyedül kell mennem, szép lesz, jó lesz, csak mi a faszt csinálok hajnalig, egyedül, ennyi cuccal. Mert, hogy Kálmánkával nem leszek az biztos. Nem is jött volna, ha nem derül ki, hogy hívtak engem. Fszm.

Ja elegem van belőle, idegesít a hisztije, és már a pszihinénim is azt mondta, ideje túl tennem magam rajta, de várok egy kicsit még én is, hisz én is kukac vagyok.

megvolt a hav

Szivecske van a fejemen :)

-

Szóval nem értesz..? Őszintén, én sem magam... Nem értem, miért csinálom ezt az egészet, miért kerültem ide, ahol most vagyok. Nem tudom mikor, kerültem arra pontra, hogy akarok magam mellé valakit. Szerintem itt nem is arról van szó, hogy miért akarok.Hanem, hogy miért így csinálom. Mióta megkérdezted, hogy miért szenvedek, azóta gondolkodom a válaszon. Nincs egy értelmes magyarázat sem a fejemben, hisz itt minden szar. Egy pozitív dolgot sem tudok ebből az egészből felhozni, csak azt, hogy van. Ez pozitív. Egy fél évvel ezelőtt még a gondolattol is rosszul lettem, hogy valakivel legyek. Ezt te is tudod, mindenki tudja. Ő meg a legrosszabbkor (ill. legjobbkor?) jött, ki tudta használni a gyengeségem, az eltvédettségemet, és mellette ragadtam. Ez így van. Igen ez az, mellette maradtam. Ő jött, gondoskodott arról, hogy minden másodpercben mellettem legyen, és a seggemet nyalja, elhitesse velem, hogy szükségem van rá, és most meg ott vagyok, hogy nincsen, nem is volt meg a szükség, de még is itt van. Elküldeném, de nem tudom, mert akkor egyedül lennék. És tudom, hogy valakire szükségem lenne, de az nem ő. Csak ameddig, nincs semmi motivációm, és nem látok senkit, ill. valami megoldást a közeljövőben, szenvedek a kis megrendezett "jónekem" világomban. Ez tré, meg mondhatod, hogy aki keres az talál, de ez nem így van. Az én szempontomból nem, hisz annak is örülök, hogy valaki mellett meg tudok lenni. Még néha így is felfordul a gyomrom a sok érzelmességtől, de rajta vagyok a változásokon. Ésszerintem képes lennék igazán szeretni, ha meglenne a rá megfelelő személy..

Nem tudom, hogy milyen válaszra vártál, elég kimerítő volt-e, ha kérdésed van, vagy csak leoltanál a picsába, vagy egy két pofonnal illetnél, tudod hol találsz.

-

halványság

Maradunk mindig mozgásban, mint minden
mint az élet, mind Egy - mindegy milyen szinten,
nincs fizika, nincs idő - igazából nincs semmi sem
csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben...

-

Igazából ez a hét elég érdekesen telt el. Keresett Cs. keresett N. Hogy örültem-e neki? Igen.. Vagyis nem tudom, de tényleg. Akarok-e egyáltalán beszélni bárkivel is?

Ráadásul ma egy csomot beszéltem egy agyon mókázott osztálytársammal, aki hihetetlenül nagyot nőtt ma a szememben. Mindig is úgy ismertem, hogy csak móka semmi más, de az ember iszonyat durván nézett ki mindig.. Én mindig is jóba voltam vele, első naptól megtaláltuk a közös hangot, ő nevezett el Szöszinek még anno, és ja még kavartunk is. Nem beszéltem még róla mert, ő nem olyan. Viszont ma rengeteget beszéltünk, mivel nagyon egyedül vagyok bent. Elmesélte, hogy most már szeretne észbe kapni, és meg akar változni. Nem teljesen akar leszokni, de le akarja tenni, mert nem normális ahogy él. Ma már teljesen más volt a szemembe a drágát még soha nem láttam mackónackó nélkül, eskü még jól is állt neki a "férfiasabb" öltözék. Megkérdeztem, hogy mi vitte rá a döntésre, és olyan sztorikat mesélt el magáról és a barátairól, hogy az államat a földröl szettem össze. Nem is tudtam vagy nem is láttam rajta, hogy ennyire szét lenne esve az élete. De ő túl tud rajta tenni...

És itt vagyok én, nem szeretnék én is szétesni. De én nem tudom, mihez kezdjek. Mit csináljak..?

Ezeket félre téve, ma egész jó napom volt, azt elnézve, hogy tegnap éjszaka és a mai nap folyamán Kálmánka teljesen kiakasztott a hisztiivel, legszivesebben pofon vágtam volna. Nem mondom, hogy most szar, mert igazából élvezem a társaságát, de ha ez igy megy tovább, többször is ilyen lesz, nem fogom sokáig bírni...

-

Azért ez elég fullos volt teljes képernyőskivetitősen Szmessnél. Nagyooon rajta voltunk.

kiütök bárkit szárnyalok...

Jézusom oylan rég ültem gépnél, tök jó kiválogatni a képeimet... Rengeteg van még polcon csak időm nincs...

-

Hát a mai nap kész csuda volt..

A pszihinénimmel, rengeteget röhögtem, aztán pityeregtem, vigasztalt, azt sem tudtam mit mondjak... Aztán beszéltem ezzel-azzal, kitdja mi lesza vége, lesz-e mellettem még valaki..

Ma elég sokat gondolkodtam, miután eljöttem, hogy most tényleg mi értelmeset csinálok.Semmit. Vagy mókázok, vagy fényképezek. Ez a kettő, más nem. Nem keresem mások társaságát, akikre nekem lenne szükségem azok meg engem nem keresnek, úgyhogy ennyibe maradtunk.

Nem is akarok mást csinálni. Ez így jó. Akinek nem tetszik azt meg nem kérdeztem.

-

BOBOBOBBONFIREE

Hát azért ez a hétvége sem volt semmi.. Mármint lelkileg megviselt az egész. Ja. Lelkileg... Már tényleg nem tudok mást mondani..:))

Miután pénteken kiüvöltöttem, és kidühöngtem magam, és összeszedtem szétesett berendezésem, másnap menni kellett el apcival. Általában egy este alatt elszoktam felejteni mindent, de ez most kevésbé ment. De már csak nevetek rajta, miért is kéne foglalkoznom ezzel az egésszel? Egyedül-mondhatnám most is-egyedül kell lennem, EGYEDÜL kell csinálnom mindent.

Na persze ha ilyen egyszerű lenne. Kálmánka. Annyira képben van, hogy már le sem tagadhatom. A folyamatos hiszti, és a pszihopata énje kiakaszt teljesen. Zsigmond sem tudott rá mást mondani. Örültem, hogy ma velem volt, és kicsit én is kiborulhattam neki, plusz az ő szaftos sztorijai kicsit feldobták a napom.

U.I.: ma nem mókáztam *taps*

-

Uhumm..

azt hiszem nagyon reg csalodtam ekkorat. es mindenkivel osszevesztem. es anyam uvoltve kuldott el. es megint szetszivtam az agyam...

rózsaszín világvége, szebb már nem is lehetne...

apróságaim..:)

-

Péntek?? Arról kéne írnom? Este már feladtam minden reményem, eldöntöttem otthon maradok a seggemen. Na nem. Nyolckor csörgött a telefonom, Szmess volt, hogy kapjam össze magam ha fél órán belül kökin vagyok, fizeti a jegyem,mert nem akarta, hogy otthon üljek, hogy másnap....ja másnap... Szóval rohadt jól esett. Életem egyik legkeményebb és legjobb trapbulija volt istenem CookieMonsta istencsászár. Na meg a sok c vitamin, nem is tudom, hogy köszönhetném meg neki, rengeteget jelentett nekem ez az egész...

Persze azért nem volt minden szupi, mert reggel mikor 6 fele hazaesetem, leültem a kanapéra, és 5 percen belül csöngettek és indultunk Kiskunhalasra... Szóval péntek reggeltől szombat este 7ig nem aludtam egy 2 percet sem. Sebaj.

Viszont a szombat életem legeslegrosszabb élményei közé sorolhatnám. Lelkileg kikészültem, iszonyatosan rossz volt végig nézni, átélni az egészet. Elvileg 160an jöttek el a temetésre.... Erről inkább nem is írnék mást.... Vigyázz magadra Nagymama!!

Szombat este mikor hazajöttem, már csak azt vártam, hogy másnap legyen és találkozhassak Kedves Vilmossal, mert szükségem lett volna egy kis helyrepofozásra...Persze ez nem jött össze, jelen esetben kibszttul szarul esett, amugy meg leszrnm... ugyhogy meg mégjobban magamalá zuhantam... Úgyhogy ez a hétvége összességében KRV szar volt...

A héten egyedül voltam itthon, minden napomon épp, hogy csak átlökdöstem magam. Kezdek nagyon elfáradni. Kezdem nagyon egyedül érezni magam...

-

Azért ezektől mindig rendbe jövök...

baszameg

Majommal :))

-

Basszus a mai napom nagyon tré volt.. Ma voltam pszihinéninél is és ő is érezte, hogy nincs minden rendben. Kicsit le is cseszett...

Ma elgondolkodtam hazafele, hogy milért is csinálom az egészet, ezeket, hogy minden nap móka, reggel délután este, matek doga előtt, satöbbi, hogy miért menekülök minden elöl, ésmegyek a saját fejem után. Hát ez nem a legjobb választás. Nem úgy akarok visszagondolni pár év múlva, hogy mennyire elcsesztem mindent. Már tényleg nem érdekel semmi csak, hogy móka legyen, és ne itthon legyek. Miért csak akkor lehet jó?

Az amit ma megbeszéltem a pnnel, egy normális ötlet lenne, csupa változással, de jelenlegi helyzetben el sem tudnám képzelni, még esélyem se lenne rá. De jól hangzott. Tud ám okosakat mondani, esküszöm már szeretek hozzá járni.

-

Nem igazán állok készen a holnapra, már ma is pityeregtem, nem is tudom elképzelni, mi lesz ott. Én még egyáltalán nem tettem túl magam rajta, nem hogy anyukám. Őt sem szeretném látni ennél jobban szétesni. Elsem tudom képzelni neki milyen lehet..

Hiányzol mama :(

-

Ezek jobb kedvet csinálnak...:)

elestem

Szmess ♥

-

Igazából nem is tudom most mit kéne mondanom, hogy megbántam? Hogy kicsit hülye voltam? Lehet, hogy tényleg csak önzőzés volt. De azért mégis durva egy csöppet, hogy ilyen feltételeket szabjon, nem? Vagy ezt is csak én gondolom így..? Nem tudom mi lesz, én már innentől nem fogok könyörögni, bár eddig sem tettem...

-

Azt hiszem ez kicsit hiányzott, nem is értem miért hagytam abba. Emlékszem tavaly is sokkal jobban lettem, amikor bátyámnál laktam. Még csak most kezdtem, de már jobb a közérzetem, és jól esik a törödés az ő részéről is. Kicsitmásképp fognak alakulni a dologk. Remélem.

Most kicsit rajta leszek, hogy változtassak, próbálom magam minden félével lefoglalni, és nem baromságokra gondolni. Tudom, és érzem, hogy megint a mélypont felé haladok, kezdek megint összeesni.. Ezt nagyon nem lehet rajtam észrevenni, de én érzem. És ez a legrosszabb... Nem fogok több segítséget kérni senkitől, mert már fölösleges, hisz ezen nekem kell túl esnem.

Aztán meg, hogy Szmess kicsit megveregette a vállam tegnap, mégjobban esett, plusz a 4giga jumpup is. Meg a móka. Meg minden....

-

Hát most egy ideig elleszek... Szét esik a ház is és én is lassan, elveszek saját magamba...

lebegek

Hát ez a hét segített rádöbbenteni egy-két dologra. Tisztáztam magamban mindent, hogy mire van szükségem és mire nincs.Egyedül magamra van szükségem.

Én megpróbáltam az egészet, mint kiderült nem a legjobb személlyel. Tisztességesen elküldtem a pcsba. Nem tudtam mit tenni. Az utolsó ami kicsapta a biztosítékot, hogy basszus nem tudom még mindig felfogni, de mi az, hogy valaki így belemászik a családomba, mi az, hogy valaki azt az embert fenyegesse aki számomra a legfontosabb, vagy bárki mást..Ez az ember egy pszihopata volt bárki bármit mond.

Tudom, hogy ez részben az én hibám is, hisz csupa önzőségből volt az egész, és hogy a legrosszabkor jött, de szerintem ez egy "normális" embernek is sok lett volna.

-

Félre téve ezt a sok fszsgot, jó volt lent lenni Lacházán most. Már csak is mert ezt az egészet, itthon nem gondoltam volna át, és szügségem volt Kedves Vilmos véleményére is.

Jó volt más levegőt szívni, kiszakadni az itthoni egyre csak nehezülő levegő alól.

Soha nem fogom tudni megköszönni, azt, hogy mennyit tett értem, pedig szerintem észre sem veszi. Megváltoztam.

minden mindegy mindegy a holnap

Az egész hét egy semmi és még egyszer semmi volt. Értelmetlen napok sokasága, egymásra tornyosuló szarkupac az életem. Egyetlen kis szikra sem tartja már a reményt, se a móka se a pia, nem okoz jobb kedvet. Ez van, depressziós duma vagy sem, elegem van. Igen, bevallom, nem nagyon erölködöm, hogy jobb legyen, mert ez már megszokottnak számít. Megszokott, hogy egyedül jobb, nem kell senki, akárki akármit mond. Legszívesebben hagynék mindenkit a picsába, és lennék, újra olyan mint régen... Az lenne a legjobb.. Én ehhez értek.

Nem érdekel Kálmánka véleménye, az sem, hogy mennyire teper, mennyire nyalja a seggem, akárki seggét. Nekem erre nincs szükségem. Akartam, de már meggondoltam magam, de késő. Sok a hazugság, és most felőlem. Utálok hazudni. Utálom őt is. Szemét vagyok, és nem érdekel, leszarom az egészet.

semmiésminden

Kezdem magam túl tenni a történteken, jó volt, hogy mindig volt velem valaki.

Igazából, semmi kedvem visszafele írni, hogy mi történt az elmúlt egy hétben...

Kedves Vilmossal voltam az elmúlt napokban, valahogy jó érzés volt semmit tenni, mókázni, és krvára nem azzal foglalkozni, hogy mi történik valójában. Kicsit nem értem a helyzetet, most így végképp nem, azt sem tudom elképzelni, hogy ő hogy igazodik ki a sokaságban. Mert hát érdekel mi van vele. A legjobban.

Kálmánka az idegeimmel játszik minden egyes nap, és nem tudom, hogy velem van-e a baj vagy túl overly attached...

-

Bzdmg, itthon vagyok végre normálisan, és krvra nincs kedvem írni, hát ki ez?

Inkább meghalok ettől a kombótól....

az marad meg ami szép volt,örök emlékek...

ősz van a szél az arcomat karistolja,
könnyedén süllyed el a papírcsónak,
már vetkőznek a fák olyan közel a tél..
Szeretni valakit valamiért...

Szeretlek nagymama...♥

amikor elhiszed hogy jó neked..

Gunter ♥:)

-

Jaaaa amugy fasza volt a múlt hétvége is, Bükkszék egy kicsit meglepett, meg az ottaniak is, megint csak azzal volt a tré, hogy elkellett jönni, utána mindig fos.

Hétfőn találkoztam Kedves Vilmossal, jól esett vele beszélni, utána sokkal jobb volt. Többször igényelném.

A hét többi napja elment, igazából örülnöm kellett volna, minden napnak, biliárdozásoknak, négyesben levésnek, meg, hogy hogyan alakulnak a dolgok Kálmánkával, de még mindig nem megy, és ez szerintem nem is fog változni. Pedig nagyon rajta vagyok...

Tegnap este, meg Cs.vel voltam, mókáztunk sokat, meg kaptam tőle ajándékot, plusz, gci jól esik, hogy most "törödés" van. Vagy csak egymás sírársát hallgatjuk..

-

Szörnyű volt bemenni nagymamámhoz, hisz még megismer, tudja kivagyok,de rohadt nehéz visszafolytani a sírsát, úgy, hogy közben fogja a kezem, nincs magánál, és anyám az én vállamba sírja ki magát.. Már csak számolom a napokat...

Ezek mellett meg az ehetei kórházalásokat ki is foom hagyni, semmi kedvem a hüye májammal foglalkozni jelen esetben.

-

Jövöhéten Thrasher, Nobody, kicsit nosztalgiázunk zeneileg, de addig is; BAMM BAMM!

juhúú

Na mi van a dobozban...?:))

-

A kedvem egy kicsit jobb, és ki merem mondani, hogy jobban is érzem magam, úgyhogy szerencsére, mehetek holnap. Már krvra várom, hisz nagyon rég voltam "kikapcsolódni". Főleg Zsigmonddal.

Tegnap Kálmánka (nem szép dolog hééé, de mit tudok tenni rá ragadt...:D) egésznap itt volt, sajnos a türelmem is fogytán volt már, nem bírtam tovább a kedvességet, kijött belőlem a legbunkóbb énem, szegény azért sajnálom, kicsit összevesztünk, de persze ez neki semmi, kapar mint egy kis disznó, nyalja a seggem... Lényegtelen, majd megszököm, öööö megszokom!

Esküszöm örülök, hogy nem látom a hétvégén (ez nem szép dolog ám...)

Jézusom!! Majdnem elfelejtettem, tegnap ismét beszéltem Cs.-vel, megfogattuk, hogy minden szabadidőnket együtt fogjuk tölteni, szétmókázzuk az agyunkat, szétesésig, leszarunk mindent és zölden látjuk a világot. Legyen így. Vasárnap este kezdjük. Legyen úgy!

-

Háááát persze, hogy teli van csokival!*-* (szeretlek, csokisbácsi!)

és megint...

Te jóó ég mikor fogok leállni azzal, hogy hónaponta váltogatom a hajam?? Utoljára ötödikben volt ilyen rövid hajam... Amugy még midnig nem szoktam meg és azt sem tudom, hogy tetszik-e egyáltalán..

-

A fszmba már, hogy a héten sem mehetek sehova, már kezdem unni...Kezdem unni, hogy lassan két hete ágyhoz vagyok kötve... Legalább hétvégére meg kell javulnom egy csöppet, hisz Bükkszék, meg Zsigmond..

Annyi szépek történnek a napjaimban, hogy néha bejön Sz. munka után, és hoz egy rakat csokit, vagy egyebet, amit kiejtek a számon...Ajajjj.....

-

Jövöhéten ó, képeket kell csinálnom, muszáj!!!!!

umm...

Hát már tényleg nem tudom...

Tegnap teljesen kiborultam, bevallom, talán még pityeregtem is. Nem bírom ezt az egészet, nekem már sok. Teljesen összetörtem, és igazából azért, mert tudom, hogy nem ilyen vagyok... Szörnyű volt ez az elmúlt időszak, ez a pár hónap szenvedés..

Itt van a hülye májam, ami nem, hogy javulna, egyre rosszabb... A nagymamám, a lelkiturkász, az, hogy már kezdek teljesen magam maradni..

Nyáron úgyahogy megvoltam, hisz volt ki elterelje a gondolataimat, de már rá sem számíthatok úgy....

Rengeteget gondolkodtam tegnap este, hogy mennyivel más volt minden egy éve... Olvasgattam vissza a bejegyzéseimet, és hiányolom magamból azt a pozitív kisugárzást, hogy mindenre szartam....Jelen esetben, meg itthon fekszem, és nem tudom mihhez kezdjek,mert ez így szörnyű..

Tudom, hogy nincs nagy baj, hiszen ezek mindennapos gondok nálam, csak szükségem lenne egy lökésre, egy biztató félre mellém, mint régen.

megint te vagy az?

Mackóóóbarát

-

Legalább hazajöhettem. Legalább itthon vagyok. Megint olyan mint régen..Szenvedek és fáj.

Ő meg már most sok. Folyton a seggemben van, egy szabad percem sincs tőle, mások szerint meg ez a normális. Miért? És, hogy én vagyok a nem normális, mert végre valaki törődne velem, meg ilyenek. És ha nekem nincs szükségem rá? Mi a fsz van velem, hogy undorodom a kedvességtől? Nem tudom hova tenni, nekem ez már SOKK. már most.

A másik meg, hogy rohadtul üvölthetnékem van, de sajnos nem engedik a bentiek, hisz már egy hónapja beszéltük Szmessel, hogy ma Kashmir, Shift és egyebek, már le is pénzeltük. De neeeem, nekem nem lehet... És fos a körüzeneteket olvasgatni, még ha egy csomó, jobbulásost szöveg is van benne, ÉN AKKOR IS ITTHON POSHADOK!!!!!!!!

telnek a napok

Meg kell, hogy mondjam, jót tett a mai nap...Egész nap csak mentem a nagy világba, egyedül, kivel épp mikor, ahogy alakult.Villamoson, villamos mellett, külváros-belváros... Kicsit elterelték a gondolataimat, kitisztult a fejem.

Még tetős fényképezés is volt, még mindig imádom azt a helyet.-köszönöm kedves vilmos.

-

Viszont már egyre rosszabb, nem tudom, hova tegyem amikor már a saját Édesapám is az én vállamon sír. Már nem megy a keménykedés, már nem bírom tovváb, én is sírok, szépen csendben. Ez már nekem is sok.

se kép se hang

És akkor élvezem ki a piallanatot...? Amikor megkaptam ma azt a telefont amit még sok sok idővel odébb vártam...? Elvitték...Szörnyű érzés, Nika gyere haza! Hol van? Haza jön még? Ó, mond még, hogy hazajön.....

para lesz van

Nem is volt olyan gáz ma. Persze mindig ez van, nap végére úgy is megbánom megint. Viszont miután kijöttem ma, megerőltettem magam, és írtam egy igazán kedves smst. Tehát lehetséges, hogy vasárnap, beszélés lesz ezekről. De kétlem.

Nem hiszem el, hogy TeamSZ... NEM HISZEM EL!!!:D

-

Szóval ma reggel sem volt kedvem bemenni, így egész jól elfaszkodtam az időt 10 fele be is értem... De legalább ennyi volt.

Kicsit parázok a holnaptól, de este Zsigmond majd kiűzi a fejemből a rosszakat. Nem akarok semmit elterveznie lőre, hisz úgy sem az lesz. Majd tengünk lengünk.

Most meg felkészülöka legrosszabra, holnap talán értelmesebbet posztolok.

-

Esssssssssssssssünk szét megint már, nem bírok várni Szmess drága

csendesebben

Ahhoz képest, hogy frászt kapva keltem fel, és kisebb szívroham kerülgetett, egész jó lett a napom. Vagyis eltelt.

Gondolkodtam egy csómót (ójajhónalj) hogy miként változtathatnék az egész helyzeten, mert nem sikerül úgy haladni előre, ahogy azt mi megbeszéltük. Nem is tudom, hogy holnap miket fogok mondani, és most nem is várom. 

El szeretnék menni, messze ahol, a semmiség van, ki a világból egy fényképelővel, és lefeküdni a földre és az eget bámulni. Nem kell más. Most nem kell...

 

jooo nem jooo

Azt hiszem utálni fogom a szerdákat. Bár ez nem újdonság, hisz mit nem utálok...? Viszont az, hogy 11 óra után úgy esek haza, hogy yesss legalább van egy kis remény, hogy jobb legyen az estém, mert hát jobb lett volna, de persze nem. 

Legalább, ma Sz. bejött cigi szünetre, egy kis váll veregetésre. Ennek sem tudtam örülni annyira.Néha fejbe vágnám magam egy szaros lapáttal, hogy miért nem lehetek átlagos, olyan mint egy normális ember. Ilyenkor már vágni kéne a szitut, vagy legalább szájat mozdítani arra, hogy ha valaki közeledik felé, nem?! De.

Én meg még azt sem tudom eldönteni, hogy melyik zoknimat vegyem fel. Mit nekem a kedvesség.

habiszti bo-ojz

csak mint én ma.:D

-

Hát bakker, így tegnap után, azt sem tudtam reggel mit kezdjek magammal, vagy esetleg, mivel csapjam magam agyon. Minden órában azt kívátam, hogy most áljon meg az idő és ne kelljen találkoznom Sz-el. De hát ott várt suli után. De szerencsére semmi tré nem volt, megnyugodott meg minden, sőt még én éreztem magam szarul.... De még mindig nem polcoltam sehova. Új még nekem a kedvesség.

OIEUA

A jó kedvem tegnap óta még mindig nem jött vissza, még az sem vidított fel, hogy bejött a suliba Sz. Vagyis azt hiszem, kicsit örültem neki, de még mindig nem tudom mi van velünk. Kicsit sem érdekli, hogy egy seggfej bunkó vagyok, sőt minnél jobban lököm el magamtól, ő annál jobban akar közeledni.

Előre félek a péntektől, mert nem tudom mit fogok mondani, és hogyan kezdjek majd bele, megint. Akárhányszor ott vagyok, kicsit megkönnyebülök, de estére úgyis megbánok mindent amit elmondok. Bár most vinnem kell képeket. Emberekről. Meg azok közül amiket én fotózok...

Plusz, amitőől fosok, hogy megint olyan lesz itthon, ha visszajön mindenki, mint hetekkel ezelőtt. Vagy még rosszabb, ami esélyes....Mi lesz itt.

-

Úgy vettem észre, hogy eddig ez volt a kis menedékem, itt mindent elmondtam, minden kijött belőlem, most meg mintha itt is titkolóznék. Pedig itt nincs ki előtt, nem is értem....Itt is kezdek magamba fordulni...

a kékhajú lány

De most komolyan, nem tudom mi van.

Egész jó volt a hétvége, "nevettem" meg minden... Azért néha-néha jobban élveztem azokat a pillanatokat, amikor elmentem egy pár órára fényképezni, vagy csak úgy... De azért lesz mit mesélnem pénteken.

WSST ismét nem hagyta annyiban, ha válaszul csak annyit mondtam; Semmi baj... De azt hiszem most látta rajtam ő is, hogy nem fogok nagyon beszélni róla. Most van kivel. Elég ő. Másnak semmi köze hozzám.

Nem mondom, hogy megbántam, hogy elmentem, de már vártam, hogy egyedül lehessek....

hullamerevség

kék.

-

Basszus, méghogy egy nap alatt nem történhet semmi...Nem-e? Már most tudnék mit mondani, hogy most épp kiben csalódtam, illetve kivel mit tettem... És belegondolok, hogy még egy teljes hét áll előttem, sőőőőt még ez a hétvége is? Vagy ki tudja, hogy mehetek-e egyáltalán....Pedig mostmár szeretnék, hisz mindent meg kell próbálnom, meg amúgy is Lulukának kötelező a megjelenés....

-

Voltam ma dokibánál semmi nem változott, ugyanolyan kibaszott nagy és felesleges a májam, mint eddig. Köszi!!

yes it is

Szóóóval, akkor most ez segíteni fog.Biztos vagyok benne, szeretnék.

Még csak két alkalom volt, de ma már úgy voltam vele, hogy jobb lesz. Pedig még sehol nem vagyok vele. De érdekes, mindent más szemszögből nézni.

Én tényleg próbálkozom, ezt a döntést már végső elkeseredésemben hoztam, és még (MÉG!!) nem bátam meg, majd meglátjuk. Ő majd biztos megváltoztat.. Vagyis megpróbál...

ideg

mit érzek most? idegességet, mérget, gyűlöletet, haragot, és még sorolhatnám. mindezt magam felé. magam felé amiért egy embernek is kivételt teszek. EZÉRT nem nyitok senkifelé, EZÉRT nem érdekel senki és senkinek semmilyen problémája. mert nem éri meg....

And this is how it all begins...

Ez a Kedves Vilmosé.

-

Oké, kezdjük el, hátha jobb lesz tőle, azt mondták. De nem jó hisz csak a hiszti megy, nem változik semmi, pedig én eldöntöttem, hogy akarom.

Az egyik hátsó ok, a drága nagymamám, rettegek a következő hónapoktól, csak számolok, mennyi még, és nem merek bele gondolni mi lesz utána. Hisz azóta minden megváltozott.. Mindenki megváltozott. És ez csak az utolsó lökés volt nekem. Előre félek az azt követő újabb összeomlásomtól.

Fel akarom keresni az összes okot, nem elégszem meg csak ennyivel...Kezdem a legelején; Bizonytalanság! Illetve inkább elzárkódás mások hülyeségei elől. Menekülés az egyedül létbe, így nem megbántódni senki részéről...

-

Ezt napok óta, megállás nélkül

ohh shit

Ez már tényleg nem normális...Mármint amit érzek, legbelül. Neked is mondtam ma. Néha jól esne más is, de nem is akarom igazán.

Erre te meg vagy győződve arról, hogy ez igenis az én hibám, miattam van. És akkor? Már nem is lehet ellene tenni? Itt mit lehet tenni? Nincsen egy olyan gondolat a fejembe, ami a változást keresné. Egyre csak fordulok magamba, lököm el a külvilágot, másokat. Az eddigi utálatom felétek, már rosszabb mint a gyűlölet, és ez így is marad. Irtózom tőletek, és magamtól is. Irtózom a gondolattól, hogy megint olyan legyek mint régen. És ez miért van? Naponta felteszem magamnak is ezt a kérdést, nem csak ti nekem, hisz én is keresem rá a választ, a magyarázatot, de nem találom. Egyszerűen erre nincsen magyarázat. Segítség? Kéne, de még is kitől és hogyan...

Félő, hogy így maradok...Kétségbe estem.Többségbe.

aki túl sokáig gyűlöl, az el felejt szeretni..

Hát igen tényleg eltűntem, felszívódtam, elpárologtam. 

Nem is tudom mit kéne írnom, vagy egyáltalán kellene-e írnom. Teljesen megváltoztam. Megváltoztattak az emberek, a körülöttem lezajló, többnyire rossz történések. 

A depresszió egy olyan részébe csöppentem (magam sem látom be, hogy az, mégis miért lennék pont én depressziós?!) ahonnan magam sem akarok kijönni, pedig csak egy kis lépést kellene tennem érte, hisz én magam generálom, én tolom el az embereket magamtól. Nincsen senkihez se kedvem, sem szükségem, mert minek. Nem kell a sajnálkozás satöbbi. 

Egyedül két emberre van szükségem, bár ha visszatekintek, csak egyre is gondolhatok. Kedves Vilmoson kívül senkire nem vagyok kíváncsi, senki véleménye nem érdekel. Ha ő nincs velem az elmúlt hónapokban, naponta nem figyelt volna rám, lehet, hogy most annyi lelkierőm sem lenne mint most. Zsigmond meg, hát ő ott volt amikor épp nem, ő. Nem is tudom, hogy ezt az egészet, hogyan fogom meghállálni, vagy egyébként is, megérdemlem-e egyáltalán? Persze azért sajnálom is, hiszen minden nap, engem hallgatni, nézni, bámulni a fejemet, nem lehet túl élvezetes. De másképp nem megy. Így érzem magam biztonságban.

Annyi minden történt és annyira haragszom magamra, és igen másokra is, hogy nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán próbálkoznom.Igaz most jobb, de meddig....?

Nem ígérek semmit.

nem kell cím

Hát... Hát akkor én most eltűnök...

szimplán sok

Bah. Kezdem azt hinni, hogy most nincs pozítiv dolog, azokban amik történnek.

Keresem, de nem találom. Lassan elveszek a szürkének (igazábol kibsztt meleg, és napos) mondott napok között, csak hallgatom, a körülöttem lezaljó történéseket, és próbálnék kizárni minden lehetséges dolgot. De lehetetlen. Csak a szarságok jönnek át, már gondolatban világgá is szaladtam.

Kéremszépen, hol van a tökéletesség, a semmit nem veszek tudomásul és haggyatok a problémátokkal? A sajátom sem érdekelne. 

De hogy így minden, egymásra halmozódva jöjjön, az csak valaki kitalálhatta, mert ilyen nem lehet. Nálam nem lehet.

Nem akarok egy begyepesedett fsz lenni, akki magába fordulva probálja lenyelni, a kisebb nagyobb gondokat. Ezért fos, hogy mostanába sokat vagyok egyedül. Mert akkor csak gondolkodom, és akkor egyre rosszabb.

Nem tudom megérteni, hogy miért.

Talán majd holnap. Holnap biztos jobb lesz.

 

nekem égszínkék, másnak szahara

Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz....

-

Jó most a hétvégéről annyit, hogy Luluka jól érezte magát, bizonyos határokon belül, utána már nem annyira.

A ma hajnali fotozás, meg baaah érzés volt, eltudnák ott tölteni több időt is.

-

Hát igazából rohadt sokat gondolkodtam így este, miután nem tudtam semmi okosat mondani, meg amúgy is. Szerelmi csalódás..? Igazából mi is az... Mert most komolyan, olyankor kiben vagy miben csalódunk? A szerelem fogalmában, vagy magunkban, ill. a másik személyben? Nem is tudom, miként nézném én most. Egyáltalán, szerelemnek lehet-e mondani, azt amiben csalódhatunk? Vagy csak pillanatnyi adott időtartamú fellángolás, ragaszkodás egy bizonyos szintje?

Azt hiszem, ez is egy bizonyos oka, hogy én miért is kerülöm, ezeket a dolgokat. Feleslegesnek tartom, az erőlködéseket,mert ha már csalódik az ember, nincs mit folytatni, mert onnantól kezdve, nincs meg sem a bizalom, sem a nyitottság, önfeledt öröm.Onnantól úgyis a másik hibáját keressük, minden egyes apróságot, óriásinak látunk, és egy idő után már az óriási apróságokat is magunk generáljuk. Főként ha már kétségbe vonják az érzelmeket. Tényleg, ettől kezdve, miről is beszélünk?! Persze ezt mondjuk, olyan embernek aki felhőtlenül "szerelmes" a másikba, mármár belevan táplálva a kis buksijba, hogy vele kell lenni, nincs értelme mással próbálkozni, a felejtés, tovább lépés, szóba sem jöhet, hisz úgyis csak kínszenvedés lenne belőle.

Jó persze, úgy hangzik, mint valami okoskodó sokat látott ember filozofálása, de én ezt gondolom.. Jól megmondtam, azért.

-

Ezt meg mert nem tudom abbahagyni, amúgy meg kapja be!

Lulukának KÖ-TE-LE-ZŐ a megjelenés..

És igen Lulukának ez jól esik, tehát, ha törik, ha szakad, én ott leszek...

-

Viszont semmi sem elkeserítőbb, mint olyan dolgoknak az igazságait a birtokodban tudni, amelyeket akkor sem akarnál tudni ha az égből szakadna rám mint valami zivatar. Halvány lila gőzöm sincs miként kezeljem ezeket a helyzeteket. Nem, hogy magamban mit gondoljak róluk. Én nem fogok senki szemére hányni semmit, mert nekem ezekről nem is kellene tudnom, mert ugyebár én csak egy kis ribanc vagyok, akinek nem adhatnak a véleményére mások. De persze abba senki nem gondol bele, hogy ha én nem lettem volna, ki tudja, mit csinálna most. De semmi baj, nyugodtan tessék elhordani a hátam mögöt bárminek, mert ez végülis korrekt viselkedés egy felnőtt embehez képest. Talán úgy könnyebb lett volna, ha nem postagalambbal tudok meg bármit is. Nem vagyok híve az üzengetéseknek.

-

Hétvége Csongrád, ki tudja kivel, hogyan leszek, de igen. Megyek.

meleg van vagy mi

A kínaiak kupit tartanak a szobájukban.

-

Bahhh, hogy meleg van az kicsit kevés, arra, hogy kifejezzem magam. Olyan helyeken izzadok, hogy nem is tudtam, hogy ott lehet...:DDD

Na a hétévégén Zsigmondnál voltunk, ott kellemesebb volt az idő, plusz hűsöltünk is a menő bokáig érő medencében. Hahh. Legalább egy kicsit helyre pofozott gondolatok terén.

Tegnap meg hazaugrottam Kedves Vilmos ajándékáért, aztán zsa hozzá, ide oda, majd megsültem.

Igazából ma is akarok menni, mert fotos kedvemben vagyok, de azt hiszem egyedül kötök ki megint valahol. Aztán ki tudja, mert itthon nem lehet megmaradni.

Ó nem is említettem még New Yorkot. Nem is fogom.Hah.

-

Shiftet akarok és Klayt...♥

sunlight hurts my eyes

Születésnapomra, kaptam egy könyvet, amit tegnap félve vettem reggel a kezembe, és remegő kézzel nyitottam ki, mert tudtam miről fog szólni, hogy visszafogok emlékezni. Tudtam, hogy akár az én történetem is ott lehetne a monológok között. Pár órán belül, enyhe gyomorgörcsök után a sírás kerülgetett, mikor befejeztem...

Azt hiszem, emiatt voltam tegnap, olyan sebezhető, emiatt borultam ki este, és szaladtam világgá. Mindenkit elküldtem a faszba, és csak mentem. Zsigmond sem tudott semmi bíztatót mondani, minden ami történt, pofonként hatott, csak jobban szétestem. Plussz a szerda esti dolgok is közbe játszottak mindenben...És a tegnapi dolgok is...Foltokban emlékszem arra mi történt, azt hiszem Kedves Vilmos hazaküldött, de hogy ezek után mi történt nem túl tiszta. Azt hiszem, kint voltam a reptérnél. Aztán itthon, mert szükségem volt valami helyrerázó beszédre, de nem kaptam meg.

Az a jó az egészbe, hogy hamar túl esek az ilyen kiborulásokon, és utána mintha semmi nem történt volna. Csak a májam nem viseli ilyen jól. Ilyenkor nem túlzok ha azt mondom, hogy negyed óránként vannak görcseim. Reggel hánytam egyet, és már egyre ritkábban vannak.... Ejj, májbetegen még kiborulni sem szabad!:D

-

jó volt, még akkor..:)

move on

Az, hogy társaságra lenne (LENNE, de nincs is igazából.) szükségem, nem azt jelenti, hogy segítségre van szükségem. Nekem nincs szükségem senkire, senki segítségére. Mégis mihez kellene segítség? Nem kell nekem senki. Én vagyok, az egyetlen segítség magamnak. Egyedül én ismerem magam.

-

Viszont parti az, van!

nem gáz, nem gáz

Rég volt villamos..

-

Felmerült egy újabb választási lehetőség, de ezt még rengetegszer át kell gondolnom. Ha ezt választom, akkor viszont tényleg itt kell hagynom mindent. Azt viszont lehet, hogy még én sem bírnám. Tudom, hogy ez már régen is felvetés alatt állt, de el lett felejtve. Elköltözni egy másik földrészre, egyik pillanatról a másikra, meggondolandó helyzet...

Az hogy most mi zajlik le a fejemben, nehéz bárhogyan is leírni, hisz egyszerre zavaros, és tiszta. Szívesebben lennék most, olyan társasággal, akik olvasni tudnaka gondolataimban, és nem kell beszélnem. Mert szavak nélkül is megértenek. Lehet, csak az kellene, hogy mellettem legyen valaki.

Nem mindig, életbarát, ha ilyen ellenszenvesen viselkedsz az emberekkel, nem mindig menedék a bunkóság, az érzelemmentesség, az hogy kibaszottul erősnek hiszem magam. Nem vagyok az. Néha én is megtörök. De a mosoly örökre rajtam van, csak kérdés, mikor igazi.

Szerencsémre, mindig tudok örülni mindennek, nem kell azon aggódnom, mikor esek depresszióba, vagy valami, mert mindig megtalálom mindenben a pozitív dolgokat.

-

like no one else

Hát a mai napról annyit, hogy igen megérte bemenni, az első órára. De legalább utána beültünk kfcbe egy toszott nagy kosárra, meg elmentünk pct csináltatni, ott beszélgettem a csajszival, és eléggé belevetettem magam a tetkó szervezésbe. De nem akarom elsietni, akarok egy pár tervet, már beszéltem Kedves Vilmossal is, remélhetőleg, hamar lecsapok rá. 

-

Viszont ma, nagyon megijedtem, ismét itt volt az utcában.... Láttam, hogy észre vett, nem tudtam már elmenni semerre, pedig legbelül futni akartam, menekülni. Éreztem, hogy az adrenalin árad szét a testemben, lüktettek az ereim, és ahogy láttam, hogy elindult felém, éreztem, hogy a szívem is kihagyott párszor. Féltem. Mert tőle félek.... Egyre csak közeledett, én már megfolytottam magam előtt a hasitasim, maxon volt a fülembe a zene is, ne halljam még a saját lépteimet is. Gondoltam,  ha sietek, még betudok fordulni a következő utcába, de ő gyorsabb volt. Megállt előttem egy pillanatra, rámvetett egy iszonyatosan szúrós tekintetet, vett egy mély levegőt, majd mintha ott se lennék, levett fél vállal, és elment. Én meg csak álltam tovább, nem tudtam mire vélni, egyszerre remegtem a félelemtől, és a megkönnyebüléstől....

Nem tudom, mit csináljak, talán szólnom kéne bátyámnak, de nem akarom elmondani neki az egész történetet. Ha neki nem akkor még is kinek...?

címtelen

Szóval... Megint itthon, bár nem így terveztem.

Pénteken sikerült összehozni egy kellemes estét, iszogattunk pipáztunk hármasban, aztán másnap irány hungaroring, persze nem valami egészen élvezhetően, mert megint hordanom kellett a sínt, a hr meg nem éppen lépcső nélküli hely. De nem baj, a lényeg, hogy boxos jegyünk volt, tehát VIPpeltünk végig. Este meg sikerült a másodcsaládommal lennem...

Most meg ismét, hogy hazajöttem, sikerült azon gondolkodnom, hogy mégis mi a fenéért van ez a helyzet. Tudtommal, azért mentem el itthonról, hogy nekik ill. nekem is jobb legyen, de ez így egyre rosszabb. És tegnap is, amíg összecuccoltam, hallgatnom kellett, és most is. Egyszerűen nem tudunk egy helyen és légtérben megmaradni. Itt már nem segít se próbálkozás, se hallgatás, mert már az is csak ront a helyzeten. Komolyan elgondolkodtam a költözésen, de ahhoz kellene egy biztosabb háttér, és egy kis támogatás.
Rájöttem, hogy jelenleg, a bátyámon, és Zsigmondon kívül, nem nagyon várhatok senkitől fizikai ill. lelki segítséget.
Mert persze nekem tökéletes, életem van, tökéletes családi háttérel, ezt mindenki megmondja. Az egyetlen hely ami eszembe jutott, az Bükkszék. De az még is elég messze van, annyim se lenne mint most...

Segítség....!

-

Figure estére?

keep calm...

Hát tegnap egy kicsikét kiborultam, amikor megláttam megnyitva a blogomat...De mindegy nem is érdekel, hisz máshogy úgysem hallhatsz felőlem semmit.Mert, hogy nem is érdekellek..Vagy ha igen, miért nem engem kérdezel meg? Ez túl nagy dolog lenne nemde? Aztán persze rájövök, hogy én is ilyen vagyok..Ugyanolyanok vagyunk. Erre mindig rájövök.

-

Lassan itt a vége mindennek, és én sehol sem tartok...Nézzük a jó oldalát; Ja, várj, nincs is jó oldala. Lehet, hogy most negatívan állok hozzáa dolgokhoz, de ezvan. Általában nem ilyen világképet alkotok ki magamban, mindig keresem a jobb és boldogabb dolgokat, de hála bajuszbarátnőjének szombat óta, ez nem igazán megy. Sikerült ugyanis egy ittas lelkizést végrehajtanunk, eleinte kettesben ami tetszett is volna, mert az átlagosnál jobban szófosásom volt, ami a lelkitémákat általában kerüli. Hát most nem. Eskü már a sírás hatarán voltam, ilyen durván csak wsst-n kívűl még senki nem látott bele a fejembe.Nem beszélgettünk hanem inkább tényeket közölt. Olyan tényeket amilyeneket magamtól nem állítanék ki.Vagy csak nem akarnék. Azt hiszem beszélni akarok wsstvel, vagy béellel.Valakinek helyre kellraknia a fejemet.

-

Amúgy ezen kívül semmi tré nincs, máj offon, láb még kétes, kedv kedves.

Ezt meg most őrültenszeretem:

most miért

Miért kell belemászni a gondolataimba, életembe?

Nem lehet meg a kis nyugodt magánszférám, mert kutakodnak utánam. Egyetlen dolgot teszek ami nem tartozik rátok, az ez.

-

Itthon voltam, mert a lábra állás kicsit nehézkésen megy.

Úristen, amúgy rettenetesen kibortultam, hogy ennyire nem tudok megbízni senkiben.

A héten költöztetem a blogot.

asdasdfadsdasdasddas

Hát... Akkor egy hét után hazatoltam a pofámat, kisebb-nagyobb gondokkal.

Eltelt a hét, náluk voltam, meg osztálytársamnál... Hétfőn instantba mentünk végül, és azt hiszem kurvajo volt! Kedden meg ismét szétcsaptam magam...Ejj.

Muszáj voltam hazajönni, mert oszt kiránduláson voltam az elmúlt három napban, és rettentően megrecsentem, lehet nem volt jó ötlet minden este offra boldogítanom magam!:DDD De hát inkább a piritás, azt gond feledve. Toszott sok képet csináltam, úgyhogy most válogatok ezerrel, viszont egy két videon röhögök...

HAH! Sikerült majdnem eltörniük a lábam!:D Fasza volt, hogy miattam átszervezték a fél kirándulást, és vihettek ügyeletre meg satöbbi, de sebaj, csak zúzodott, mankózhatok meg satöbbi...:D:D:DD:D:D KÖSZI!!!

-

Igazából nincsen kedvem írni, csak annyit, hogy félek, mert bántós gyerek egyre többet keres megint. Ezért is félek hazajönni...

fuck u u fuckin fuck

Hát ja.. Apcis hétvégém volt, azért tök jó naponta háromkor kelni, de a lényeg, hogy jöt a bak, lőttem képet. 

-

Tegnap viszont egésznap bátyussal voltam, esküszöm imádom. És ja.. Úgy néz ki ezt a hetet ismét nem otthon töltöm...

Ma szerencsére megyünk koncertezni, de...keddtől megint csak a szopás lesz.

-

Akartam írni, soksok mindent, de indulni kell...

 

u can find love but i think u need Google Maps!

Frissen borotválva, elég érdekes segg fejem van! :DD

-

Iszonyotason szar az egészségi állapotom, és a helyzeten csak ront, hogy legfőképp megtartom magamnak, ami nem biztos, hogy jó ötlet. Megint egyre sűrűbbek a görcseim, és a rosszullétek. Nehéz már mosolyogva tűrni... Egyre jobban észre veszem, hogy megint gyengülök, ennek köszönhetően, megint fogyok, étvágytalan vagyok és a hajam is ismét elkezdett hullani, elég durván. Félek, és már tényleg átfutott az agyamba, hogy ismét szólok, hogy szarabb, nemhogy jobb.

Tegnap is, Kedves Vilmosnál voltam este, és ott is fél óránként görcsöltem, de nem mertem szólni. Későn értem haza, első utam a fürdőszobába vezetett, ahol másfél óra után kopogtatásra tértem magamhoz, apukám kiabált be, hogy minden rendben-e. Csak foltokat láttam, elsőre nem is tudtam választani, majd egy halk igennel, leráztam. Nem tudom mi történt.

Nem szeretem a májamat...!

-

Vajon mennyi esély van arra, hogy ismét hasonlóan éldegéljek ezek mellett mint pár hónapja? Gyűlölöm a hazugságokat, hogy ennyire van az embernek pofája a szemembe mondani őket. De érdekes módon, csak röhögni tudok magamba; istenem ha tudnád, hogy mi mindent tudok....És mégsem zavarnak..? Miért? Magamsem értem, de így sokkal jobb. Csak a hazugság ami zavar. És most azt hiszem kiadom magamból ami nyomkod belülről: Az hiányzik, hogy valaki felé nyithattam, bízhattam valakibe, a lacházi vagy az itthoni hétvégék, arra kelni, hogy a fülembe horkol, a nevetések, a sétálások, a folyamatos piszkálódások, fényképezések, esténként rá várni, majd megkönnyebülni nem egyedül alszom ma se, reggel a kék szemére ébredni, hogy bármiről tudtam vele beszélni, és legfőképp, hogy nem kellett kötődnöm, szerethettem úgy ahogy akarom, a saját módomon, nem pedig átlagosan. Igen tudok szeretni. Őt szeretem. Akárhogy is bánik most velem.

Remélem ha egyszer eljutok oda, hogy valakit szerelemből is szeressek, ne csak a ragaszkodás, túl legyek a baráti határokon, olyan lesz mint vele volt. Persze plussz személyek nélkül.

Boldog vagyok, hála neki!!:)

(soha többet ilyen lelkisposzt!)

-

jaaaaaajjj Szmesses Gucci Gucci!!:)))) ♥

a giliszta nem kukac?

Komolyan mondom elegem van ezekből a napokból, amikor magam sem tudom mi a bajom. Görcseim vannak óránként, eléggé szenvedek, pedig próbálok nem gondolni rá. Nyugtatgatom magam azzal, hogy biztos csak az idő miatt van, de nem tudom, kicsit félek.

Nem akarok megint kórházba menni, semmi kedvem, és különben is... 16.án kellett volna mennem kontrolra, de nem mentem be, és nem is szóltak érte, amit kicsit furcsálok...

Legalább az értem volt, hogy nem volt ma tanítás, az egésznapot átaludtam, de így sem jobb.

-

Este elalvásnál pedig, visszaemlékeztem arra, milyen más voltam/volt tavaly ilyenkor...Azért hiányzik, teljesen más volt minden...Azt hiszem most egy kicsit rontottam magamhoz képest. Vagy csak túl sok olyan dologba estem bele, ami nem nekem való, és nem tudom kezelni..? Tudom, hogy a kedvesség, szeretet nem passzol hozzám. Magamnak való vagyok, nem másoknak, hisz a tulajdonságaim nem társaságbarátiak. Ezt te is megmondtad.

de te mindig csak vársz..

Csoki torony bátyusnak...:)

-

Iszonyatosan indult a reggelem, míg kiértem a buszmegállóba beázott az esernyőm, folyt a nyakamon át egészen a seggemig a víz, persze ilyenkor hirtelen mindenki, jóba van velem, olyanok jönnek oda, akivel évek óta nem beszélek, csak, hogy beálljanak a fos esernyőm alá. Sebaj,a lényeg, hogy kedvesen fogadtam őket, SE!

-

Szmessel egésznap az új EP-jét elemeztem, szeretem áthallgatni a zenéit, és tök jól esik, hogy ad a véleményemre. ( Ja és, hogy kcsg paraszt legyek, tök cuki lennél ha belájkolnád az oldalát:http://www.facebook.com/Ironhidedub )

Szervezkedtünk, hogy szombaton, este megyünk Shiftre, vidámparkba, bár úgy néz ki Kedves Vilmos nem tud jönni (fszm oda az ajándék ötletem:DD), úgyhogy én megint egyedül megyek. Nem baj, drága Szmess azt mondta, nem hagy egyedül ha nem jön...:) 

-

Örömteli, arra jönni, ilyen szétfosott fejjel, hogy itthon van a bátyám, és közli, hogy itthon is marad.Elszáll minden gond, jönnek, a kellemes percek. 

szeretne szeretni, de nem lát, csak elvár

...Engem higyje el komolyan csak egy dolog foglalkoztat, még pedig... hogy mi az igazi értelme az életemnek? Vele, vagy nélküle? Mindegy...Emberi viszonylatokban kifejezve az egyén mellé- vagy alárendelt kapcsolta a másik egyénnel, forma és tartalom szempontjából...

-

Hát azt hiszem, ezt a délutánt el tudnám felejteni, R. hívott és én mentem. Bár rájöttem, tényleg szeretek vitatkozni, érvelni, főleg ha nekem van igazam, muhahaa, ettől eltekintve, nem-nem volt jó vele. Idegesítően viselkedik, és még mindig meg akar változtatni. De nem fogok mert fölösleges.

Amúgy komolyabb dolgok nem történtek...Ja max annyi, hogy tegnap, felkeresett az a bizonyos személy, akitől félek. Találkozni akar velem, és én mégjobban félek....És, szeretnék valakivel beszélni...

-

Igazából ma, nagyon szívesen betörtem volna a fejeddel, reggel a busz ablakát!!:)

hallom de nem látom...

A tegnap esti fényképezést hamar feladtam...

-

Igazából, végülis jobb volt, hogy elmentem, jó volt vele. Hisz vele mindig jó, más. Igazából, arra gondolok, bárcsak mindig így lehetne. Teljesen más, amikor vele vagyok.

Másnap, megint elmentem és megint egyedül képelni, de lemerült a fos tehát, ahelyett, hogy visszamentem volna, hazajöttem, és megint csak fölöslegesen...

Rohadtul idegelhető állapotomban vagyok, szükségem lenne társaságra, kb mindjárt robbanok, idegesítenek!

tökföldi csendespihenő

..Ide hiába jöttél, itt senki se vár...A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt...

-

Kint voltam, kimentem, muszáj volt szükségem volt rá, hogy kitisztuljon a fejem. Bár nem úgy indult, hogy este is kimegyünk, de még jó, hisz nagyon nagyon rég sírtam a röhögéstől ennyire apámmal...

Ültünk a kocsiba, útban a tökföldi leshez, mikor megláttunk egy autót, nem messze a háztól, az útszélénél közvetlen (?!!). Apám:-Á ezek biztos csak a méhészek..- Hát nem azok voltak...:DDD Közelebb érve megláttam egy pucér segget, amint egyenletes ütemben,mozog, nem gyengén toszva egy csajt..:DDD Rögtön belökte a kocsiba, mikor megláttak, de mi csak sírtunk a röhögéstől, már csak az kellett volna, hogy poénból felemeljem a gépet a nyakamba, akkor szerintem be is fostak volna..:D De hát jó ötletek, utána, mi?!

-

Ma is felekeltem fél négykor, hogy kimenjek képelni, akartam azt a bizonyos bakot!! persze nem jött, szerencséje volt...

A hülye hét után, iszonyatosan fáradt voltam, hazahozattam magam, és átaludtam az egész napot. Most meg elindulok ismét bátyámhoz, elmegyünk erre-arra...

-

Nincs kedvem véleményt mondani, erről ez egészről, sajnálom.....

but I don't wanna live that way...

Hát ja... kicsit eltűntem, de hát így ez megy...

Hétvégén nyomtunk egy bugit tesájékkal, meg Kedves Vilmossal, de nem olyan volt mint ahogy terveztük...

...Aztán hétfőn, megkaptam azt a telefon hívást, amit szerintem soha nem akartam...Életemben nem szégyeltem magam ennyire, egy pillantra megállt a világ, összetörtnek éreztem a maradék kis szívecskémet, és nem tudtam, mit mondjak. Ő volt az, a bátyám, és életemben nem szidott le ennyire, én meg úgy éreztem, csalódott bennem és ezt fájt a legjobban. Iszonyatosan haragudtam magamra, mert ameddig én szartam bele az életemben, ő elvárt tőlem dolgokat, és nem feleltem meg neki...

..Így hát hétfőtől, nála laktam, egyszer jöttem haza, és megtettem minden telhetőt, magamért, de legfőképp érte. Mert...Szeretem.

Kíváncsi leszek, mit sikerült kihoznom az egészből.

-

Valamelyik nap felhívott Cs., mondta, hogy suli után kint vár. Elémjött, és csak árasztotta magából a boldogságot..Éreztem azt a nyitottságot amit régen...Aztán persze jött az emit nem akartam, felhozta a bizonyos dolgokat, hogy mi volt köztünk, ill. kijavítottam; mi NEM volt köztünk.... Nem akartam se hallgatni, se reagálni rá, de ott volt... Megint sikerült kikerülnöm a választ, de a jövőhéten ismét találkozunk, haha...

Ezek mellett, R.-nek nem volt elég, ismét feltűnt....

-

Mindegy ma már itthon vagyok, furcsa érzés, de ilyen is kell..

Ma nagyon sokat gondolkodtam az egész helyzeten ami most van. Nem akarom kifejteni, hisz egyértelmű, hogy szarul esik..

akire mindig számíthatok.

Igen, Ő az a bátyám, a példaképem, aki mindig mellettem lesz, akármilyen vagyok, leszek vagy voltam...

-

Tehááát, ma se jött össze ez a sulis dolog, hát na...:D első órát bent voltam, de a kcsg májam hazarendelt, de egy kiadós alvás után egész jól vagyok.

Megígértem a nővéremnek, hogy ma elmegyek vele bulizni, de semmi kedvem nem volt hozzá, főleg amikor felhívott bátyám, hogy nem tud jönni, mert hajnalban dolgozik. Bár cserébe fel ajánlotta, hogy holnap elmegyünk rendesen, a másik társaság nélkül (ojje)... Azért szerencsére megúsztam, hisz mindenki lemondta (:D) így itthon maradtunk. Inentől kezdve nem érdekelek, kik jönnek át.

Ez elég semleges volt.