Ja hát nem is kellett várnom. Érdekes volt, szerintem megint ugyanaz volt a célja mint múltkor. De nem érdekel, megint ott hagytam, az arcába röhögtem, már nem hagyom, hogy visszamásszon. Elég volt a szenvedésből, elég volt belőle. Többet nem akarok róla szót ejteni. Majd elég lesz kedden.
-
Egyébként lófsz nem történt, unalmamba tegnap csináltam soksok képet, pakoltam mindenhova, igaz keveset. Ja. Kettőt a kb 200ból. Ez van. Ezt is leszarom. Igazából most azt várom, hogy megint minden visszaálljon a régire. Újra úgy teljenek a napjaim mint régen, ne kelljen senkire se várnom. Azt hiszem erre van szükségem.
Kicsit elgondolkodtam azon (igaz muszájból), milyen volt tavaly ilyenkor. Sosem szerettem a karácsonyt, mert túl sok a szeretet és a csudiság. Viszont maga a tél, az egyik legjobb volt egész életem során. Nem az, hogy valami egetrengető történt, de akkor is jobb volt, mint most. Imádtam a nagy havazásokat, az esti sétákat, fényképeket, hócsatákat, korizásokat, majdnem minden hétvégén. Szerettem azokat a napokat.
Feladatként kaptam összehasonlításnak a tavalyi énem/boldogságom, de egyenlőre nem jutottam semmire. Hisz mindig egyedül voltam, igazából én csak egy mellékszereplő vagyok mindenki életében, nem is találtam olyan embert az eszmefuttatásom alatt, aki számára fontos lehettem, bármilyen szinten is.
Nehéz. Nehéz kifejeznem magam, és ismét olyannak lenni mint régen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése