2012. december 22., szombat

érzelmi pukipárna vagyok, akire ráülnek.

Egyre többet hallgatom a csajt....

-

Így a tegnapi spontán találkozás kicsit érdekesre sikerült, nem is tudom, hogyan kéne lereagálnom az egészet, hisz ez egy kicsit sietős, minden olyan gyorsan történik. Bár azzal kéne foglalkoznom, hogy nekem jó legyen, jól érezzem magam, de mégsem tudom teljesen elengedni magam, hisz nem is tudom, hogy ez én vagyok-e egyáltalán. Vagyis azt hiszem csak félek, hogy megint nem sikerül, és nem akarok megint szétesni. Mert hát a félelem, és a bizalmatlanság ott van. Az mindig ott van.

Ma beszélgettem bátyámmal egy csomót, meséltem neki Kálmánka dolgairól, és rohadt jól esett ahogy lereagálta. Teljesen az én pártomra állt, és ha valami durvább történne, szóljak neki nyugodtan és ő elintézi, vannak emberei...:D pl BéL. Naja. Meg Kedvest is felhozta. Vagyis arról beszélgettünk, hogy már ott pofont kellett volna osztani amikor belekötött. Azt mondta, akkor is megfeküdne, ha Kedvessel találkozna. Haha. HAHH.haha.ha..muhahahaha

Jó tudni, hogy bármikor számíthatok rá. Rá bármikor.

-

Igazából van időm eldönteni a dolgokat, tényleg nem szeretném most elsietni, mindenesetre tényleg jól érzem vele magam.

Remélem Zsigmond segíteni fog ma. Szükségem van rá. Már nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése