Hát ja... kicsit eltűntem, de hát így ez megy...
Hétvégén nyomtunk egy bugit tesájékkal, meg Kedves Vilmossal, de nem olyan volt mint ahogy terveztük...
...Aztán hétfőn, megkaptam azt a telefon hívást, amit szerintem soha nem akartam...Életemben nem szégyeltem magam ennyire, egy pillantra megállt a világ, összetörtnek éreztem a maradék kis szívecskémet, és nem tudtam, mit mondjak. Ő volt az, a bátyám, és életemben nem szidott le ennyire, én meg úgy éreztem, csalódott bennem és ezt fájt a legjobban. Iszonyatosan haragudtam magamra, mert ameddig én szartam bele az életemben, ő elvárt tőlem dolgokat, és nem feleltem meg neki...
..Így hát hétfőtől, nála laktam, egyszer jöttem haza, és megtettem minden telhetőt, magamért, de legfőképp érte. Mert...Szeretem.
Kíváncsi leszek, mit sikerült kihoznom az egészből.
-
Valamelyik nap felhívott Cs., mondta, hogy suli után kint vár. Elémjött, és csak árasztotta magából a boldogságot..Éreztem azt a nyitottságot amit régen...Aztán persze jött az emit nem akartam, felhozta a bizonyos dolgokat, hogy mi volt köztünk, ill. kijavítottam; mi NEM volt köztünk.... Nem akartam se hallgatni, se reagálni rá, de ott volt... Megint sikerült kikerülnöm a választ, de a jövőhéten ismét találkozunk, haha...
Ezek mellett, R.-nek nem volt elég, ismét feltűnt....
-
Mindegy ma már itthon vagyok, furcsa érzés, de ilyen is kell..
Ma nagyon sokat gondolkodtam az egész helyzeten ami most van. Nem akarom kifejteni, hisz egyértelmű, hogy szarul esik..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése