Sajnos nem sikerül a változás minden térben, mármint, hogy terelgessem magam a "jó" irányba.. Vagyis a magam módján. Mert azért nem akarok más lenni. Csak tenni valamit magamért, mert már elég a sok időbefosástól. De nem olyan könnyű mint gondoltam...
-
Tegnap előtt este, nem volt elég egy beszólás itthon, csaptak még egy balhét, mármint csak anyám ismét kiborult, de már nem tudtam hova menni, pedig fel ajánlottam neki, és én is jobbnak láttam. Apám nem védett meg, csak a báttyámnak mondta másnap, hogy mennyire nem érti meg, anyumat, miért kell ennyire ellenem lenni, szerinte, vagyok amilyen vagyok, így vagyok én, és ameddig nem befolyásol senki, csak én magamat, ő tökéletesen elfogad. Én ezt csak remélni tudtam a részéről.
Igaz másnap anyám, szerintem évek óta először, bocsánatot kért, és újabb beszédet tartott arról, hogy inkább elfogad, és tegyek azt amit jónak látok, még egy kicsit sántit. Azért én utálom a seggnyalást, mégha anyámról is van szó.De inkább ez, mint, hogy ne akarjon látni se. (nem a legjobb érzés amikor pont ő a szemedre hányja mennyire nem büszke arra aki vagy, stb..)
Félre téve a családi ügyeket, rájöttem, mennyire nem szeretek azoktól a dolgoktól elzárva lenni, amiket szeretek. Igen basszus hiányzik a társaság, hiányzik az, hogy ne egyedül aludjak el este, és a sok nevetés. Mennyire csöpögős nem érdekel, de kajak szarul esik ami most megy. De hát nem mondom, tűröm, mert már értelmét sem látom. Istenem, mennyire örülök, ilyenkor, hogy nem túlzom el az érzelmeket, csak az a fránya kötődés.
Nem akarok semmilyen kapcsolatot ezt már eldöntöttem magamban régebben és jelen pillanatban is, sőt most azt hiszem R.-el is szüneteltetem a dolognak azt a részét, nehogy a olyanokat kergessünk amik nem válhatnak valóra. Senki részéről.
Tegnap késő este autóztam egyet, kitisztult a fejem, elhesegettem mindazt amit most leírtam, szóval jelen pillanatban, semmi nincs, a problémamegoldó képességem remek!
-
Azért neki sokat köszönhetek.(krv gyorsan teljen le a 2 hónap!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése