Azt hiszem utálni fogom a szerdákat. Bár ez nem újdonság, hisz mit nem utálok...? Viszont az, hogy 11 óra után úgy esek haza, hogy yesss legalább van egy kis remény, hogy jobb legyen az estém, mert hát jobb lett volna, de persze nem.
Legalább, ma Sz. bejött cigi szünetre, egy kis váll veregetésre. Ennek sem tudtam örülni annyira.Néha fejbe vágnám magam egy szaros lapáttal, hogy miért nem lehetek átlagos, olyan mint egy normális ember. Ilyenkor már vágni kéne a szitut, vagy legalább szájat mozdítani arra, hogy ha valaki közeledik felé, nem?! De.
Én meg még azt sem tudom eldönteni, hogy melyik zoknimat vegyem fel. Mit nekem a kedvesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése