Ahhoz képest, hogy frászt kapva keltem fel, és kisebb szívroham kerülgetett, egész jó lett a napom. Vagyis eltelt.
Gondolkodtam egy csómót (ójajhónalj) hogy miként változtathatnék az egész helyzeten, mert nem sikerül úgy haladni előre, ahogy azt mi megbeszéltük. Nem is tudom, hogy holnap miket fogok mondani, és most nem is várom.
El szeretnék menni, messze ahol, a semmiség van, ki a világból egy fényképelővel, és lefeküdni a földre és az eget bámulni. Nem kell más. Most nem kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése