A jó kedvem tegnap óta még mindig nem jött vissza, még az sem vidított fel, hogy bejött a suliba Sz. Vagyis azt hiszem, kicsit örültem neki, de még mindig nem tudom mi van velünk. Kicsit sem érdekli, hogy egy seggfej bunkó vagyok, sőt minnél jobban lököm el magamtól, ő annál jobban akar közeledni.
Előre félek a péntektől, mert nem tudom mit fogok mondani, és hogyan kezdjek majd bele, megint. Akárhányszor ott vagyok, kicsit megkönnyebülök, de estére úgyis megbánok mindent amit elmondok. Bár most vinnem kell képeket. Emberekről. Meg azok közül amiket én fotózok...
Plusz, amitőől fosok, hogy megint olyan lesz itthon, ha visszajön mindenki, mint hetekkel ezelőtt. Vagy még rosszabb, ami esélyes....Mi lesz itt.
-
Úgy vettem észre, hogy eddig ez volt a kis menedékem, itt mindent elmondtam, minden kijött belőlem, most meg mintha itt is titkolóznék. Pedig itt nincs ki előtt, nem is értem....Itt is kezdek magamba fordulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése