Születésnapomra, kaptam egy könyvet, amit tegnap félve vettem reggel a kezembe, és remegő kézzel nyitottam ki, mert tudtam miről fog szólni, hogy visszafogok emlékezni. Tudtam, hogy akár az én történetem is ott lehetne a monológok között. Pár órán belül, enyhe gyomorgörcsök után a sírás kerülgetett, mikor befejeztem...
Azt hiszem, emiatt voltam tegnap, olyan sebezhető, emiatt borultam ki este, és szaladtam világgá. Mindenkit elküldtem a faszba, és csak mentem. Zsigmond sem tudott semmi bíztatót mondani, minden ami történt, pofonként hatott, csak jobban szétestem. Plussz a szerda esti dolgok is közbe játszottak mindenben...És a tegnapi dolgok is...Foltokban emlékszem arra mi történt, azt hiszem Kedves Vilmos hazaküldött, de hogy ezek után mi történt nem túl tiszta. Azt hiszem, kint voltam a reptérnél. Aztán itthon, mert szükségem volt valami helyrerázó beszédre, de nem kaptam meg.
Az a jó az egészbe, hogy hamar túl esek az ilyen kiborulásokon, és utána mintha semmi nem történt volna. Csak a májam nem viseli ilyen jól. Ilyenkor nem túlzok ha azt mondom, hogy negyed óránként vannak görcseim. Reggel hánytam egyet, és már egyre ritkábban vannak.... Ejj, májbetegen még kiborulni sem szabad!:D
-
jó volt, még akkor..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése