Hát tegnap egy kicsikét kiborultam, amikor megláttam megnyitva a blogomat...De mindegy nem is érdekel, hisz máshogy úgysem hallhatsz felőlem semmit.Mert, hogy nem is érdekellek..Vagy ha igen, miért nem engem kérdezel meg? Ez túl nagy dolog lenne nemde? Aztán persze rájövök, hogy én is ilyen vagyok..Ugyanolyanok vagyunk. Erre mindig rájövök.
-
Lassan itt a vége mindennek, és én sehol sem tartok...Nézzük a jó oldalát; Ja, várj, nincs is jó oldala. Lehet, hogy most negatívan állok hozzáa dolgokhoz, de ezvan. Általában nem ilyen világképet alkotok ki magamban, mindig keresem a jobb és boldogabb dolgokat, de hála bajuszbarátnőjének szombat óta, ez nem igazán megy. Sikerült ugyanis egy ittas lelkizést végrehajtanunk, eleinte kettesben ami tetszett is volna, mert az átlagosnál jobban szófosásom volt, ami a lelkitémákat általában kerüli. Hát most nem. Eskü már a sírás hatarán voltam, ilyen durván csak wsst-n kívűl még senki nem látott bele a fejembe.Nem beszélgettünk hanem inkább tényeket közölt. Olyan tényeket amilyeneket magamtól nem állítanék ki.Vagy csak nem akarnék. Azt hiszem beszélni akarok wsstvel, vagy béellel.Valakinek helyre kellraknia a fejemet.
-
Amúgy ezen kívül semmi tré nincs, máj offon, láb még kétes, kedv kedves.
Ezt meg most őrültenszeretem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése