Az egész hét egy semmi és még egyszer semmi volt. Értelmetlen napok sokasága, egymásra tornyosuló szarkupac az életem. Egyetlen kis szikra sem tartja már a reményt, se a móka se a pia, nem okoz jobb kedvet. Ez van, depressziós duma vagy sem, elegem van. Igen, bevallom, nem nagyon erölködöm, hogy jobb legyen, mert ez már megszokottnak számít. Megszokott, hogy egyedül jobb, nem kell senki, akárki akármit mond. Legszívesebben hagynék mindenkit a picsába, és lennék, újra olyan mint régen... Az lenne a legjobb.. Én ehhez értek.
Nem érdekel Kálmánka véleménye, az sem, hogy mennyire teper, mennyire nyalja a seggem, akárki seggét. Nekem erre nincs szükségem. Akartam, de már meggondoltam magam, de késő. Sok a hazugság, és most felőlem. Utálok hazudni. Utálom őt is. Szemét vagyok, és nem érdekel, leszarom az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése