Na szóval, itthon vagyok igen, de beutaltak a kórházba, remélhetőleg csak egynaposra.
Tessék, ez is egy hátránya a dolgoknak, hogy egy kisebb vírusos fertőzés ennyire le tud venni a lábamról, mert szar az immunrendszerem...
Megmaradok talán..
-
Ahogy itthon fekszem, túl sokat gondolkodom...
Ma szerencsére mosolygós voltam, az enyhe rosszullétek között, mert reggel arra keltem, hogy itthon van a báttyám. Rögtön jobban lettem, egyszerűen, nekem ő a mindenem.
Sírhattam volna, neki a problémáimról, mert most itt volt, kérdezett, de nem tudtam neki mit mondani. Ezen magam is meglepődtem.
Elsőre rávágnám, hogy van, de belegondoltam, és nincs. Olyan amivel törődnöm kéne. Vagy csak nem akarok, ez is egy másik dolog persze.
Tipikusan megint csak magamra gondolok, de ki másra gondolnék?! Azon vagyok, hogy nekem jó legyen. Tehát, nem foglalkozom ilyen csöpp dolgokkal, fölösleges..
Szeretném folytatni a kis boldogságos életem úgy ahogy eddig..:) Persze úgy hogy ő is benne van...Éljenek a többszögek.
Jézusom rengeteg sok hülyeség van most a fejemben...:D
-
jaaaaaahajjj:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése