HAH!
Méghogy üljünk egész hétvégén otthon,mi?! Igazán, nem gondolhattam én sem komolyan.
Már pénteken kirángattak a délutáni pizsiskakós csendespihenőmből, egy kis kocsmázásra, bár ez kevésbé sikerült jól, de legalább nem otthon voltam...
Szombaton keresztanyámnál voltam, aztán meg este go Lacháza...
Nem volt tré, ma koriztunk a Dunán, viszont lett egy kisebb monoklim, hála Kedves Vilmosnak. Cuki.
Ja és ettem fasírtot, ez megosztani való, merthát bennem maradt, ojje.:D
Jó a kedvem, igazából, már én sem tudom kiűzni a hangyákat a bugyimból, és nem tudom miért.:D Mert ez már túl boldog, vagy nem?!:D Eskü nem kéne azzal foglalkoznom miért van jó kedvem,mert hát ez a normális. De ezek után már leszarlak téged tudod?! Nekem Te nem fogod elrontani, az életem. Nem akarok rád gondolni, se semmi. Sőt, tudod mit? Gondolok rád, és röhögve üzenem a síkon keresztül, hogy bzdmg magad látod, hol vagyok, te kis csicska?! És igen, szembeszállok veled.:) GYŐZNI FOGOK MUHAHAHAHAA:D
Ez igazán ijesztő volt nem?! Azért elég határozott volt mondjuk azt.(utálom a ribancokat.)
-
És akkor most egy kis múltbéli finomság(csak mert ez ment egész hétvégén a fejemben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése