ojajhonalj

Tegnap annyira kiborultam magamon, és azon, hogy megint a hülye májam miatt szenvedek, hogy meggondolatlanul cselekedtem már megint.

Lehet, hogy hülyeség volt amit tettem, de nem tudom, most hova tegyem az egészet. Magatamat, őt, őket. Végülis nem tudom miért is foglalkozom vele. Nem érdekel az egész csak az hogy én jól érezzem magam, ami eddig meg is volt. Csak őszintén. Mármint ha őszinte velem, akkor nekem okés. Csak nem érzem úgy.

Talán az zavar, hogy ismerhetne annyira, hogy velem mindent megtudna beszélni. Mert akkor én is jobban érzem magam. Nem szeretek tudatlanul tengeni, mert már tudom, hogy a legrosszabb érzés. Tudom, hogy nem lehet más a helyzet, ez már nem fog változni, de azért bennem van a remény.

Remélem most miattam nem fog változni semmi, mert ha igen én szétdobom a pisit.