húde.

Húdekedvem van.

Igazából, nem tudom mi ütött belém, de szeretem a húdekedvet. Boldog vagyok. Örömömben csapkodnék, felmásznék a plafonra. Közben pedig érzem a gyűlöletet ott belül. HAHA! Mondom, hangosan; utállak te ge*i! És még is ott van a bájos vigyor a képemen, mert jó érzés mondani.

-

Ezek melett, pedig rájöttem, átgondolva a helyzet minden kisebb-nagyobb pontját; hogy nem szeretek egyedül aludni. Üres a szobám. Kakimackó persze itt van, meg a nyomorék hörcsög épp megint masztizik a köcsögében, de mégsem segít. Kéne az a bizonyos biztonság érzet.

HALÓ! hol vagy?!