Igazából nem félek sok mindentől, de tőle igen. Érdekes, milyen mélyen a lelkembe tud hatolni a jelenléte.
Elég volt egy pillantás, 5 perc sem volt az egész, de úgy kalapált a szívem, esküszöm azt hittem, visítva kiugrok a busz ablakán.
Ott ült előttem, égetett a tekintetével... Nekem meg bevillantak az emlékképek..Éreztem a szorítását a nyakamon...Istenem csak szálljak már le, kérlek......
Köszönöm, hogy elrontottad az életem, vagyis akartad. Ennyi elég volt nekem, én nem akarok tőled semmit, nem hogy félni. Örültem, hogy nem szóltál hozzám.. Ezek után sem fogok magamtól visszaemlékezni, arra, hogy tönkre akartál tenni. Nem hiányoztál, nem is fogsz.
Nem szeretlek. utállak, gyűlöllek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése