Igen, ilyen kék..
-
Egésznap jó kedvem volt, mosolyogtam, sőt a gyakorlatot is átröhögtem Letíciával, aki másodpercenként, mondogatta, hogy ma milyen szép a szemem...
Persze ha tényleg boldog vagy az is látszik rajta nem?! Tehát kicsit sem néztek hülyének amint telefonnal mászott bele a képembe, csak egy fotóért...
Hazajöttem, aludtam, majd elakartam menni képelni, de kedves bkv szétcseszte a napom. Plussz az is hogy...mindegy...
Most üres vagyok,nem megy.
-
Egésznap ez ment a fejemben:
Utálom az ilyen napokat...
Amikor semmi nem jön össze, és úgy érzed minden ellened van. Nem az, hogy szar kedvem van, csak idegesít eskü ez a nap.. Reggel rohadt bosszantó volt, hogy azt vártam ma is sütni fog a nap, és csalódnom kellett, hogybizony hó esik (igen,szeretem,de most nemakartam,na). Plusz, szarul is voltam ma, mindneki kóstolgatott, úgyhogy az sem jött be, hogy elvonulva csöndben átvészelem a napot.
Csak bömböl a zene, és várom, hogy vége legyen a napnak.....
Itthon vagyok, nem kelett bent maradnom hála az égnek!
Igazából semmi értelmeset nem csináltak, azon kívül, hogy majdnem egész nap bent tartottak...
Inkább csak beszélgettem az orvosokkal, hatszázféle képp megvizsgáltak, lejegyeztek mindent. 9 kilót fogytam az elmúlt pár hónapban. jakössz.. Kitaláltak valami vírusölő kúrát, amit saját felelőségemre nem válaltam be, mivel további súlyveszteséggel jár, és tovább rontaná az immunrendszerem, ami már most szarfos. Magyarul megint szar nincs... A következő kötelező kontroll három hónap múlva lesz, azaz május, persze ha addig nincs gyorsított beutalás. Éljen!
Viszont... Amikor már a saját orvosod csak annyit tudod hozzád vágni mosolyogva, hogy: -Ne add fel a reményt, "valószínűleg" megfogsz gyógyulni..!- akkor nem hogy reménykedni kezdek, hanem az eddigi életkedvem is lecsökken...
Szeretlek májbetegség, tényleg!(remélem érződik az irónia.)
Ilyen az idő Lacházán...
Bizony, megint ott voltam, bár nem így terveztem, érdekes volt, majdnem meghalltam miatta, hisz ha közlik velem, hogy mindjárt itt vannak értem, és fürödni is szeretnék meg satöbbi, akkor sietek, nem?! Persze mikor csörren meg a telefonom, amikor a zuhany alatt vagyok, én meg olyan szerencsementes vagyok, hogy elcsapódok a csempén és beba*csizom a fejem a zuhanyládába.:DD De semmiség meg vagyok.
Rohadt szép idő volt lent, voltunk fényképelni.... Őt meg rohadtul imádom, és ezt a képet is!:
Olyan szarfos estém volt tegnap, hogy hihetetlen...Azóta májgörcseim vannak, jelen pillanatban lázas is vagyok, de lényegtelen... Kedves Vilmos azt mondta sírtam álmomban.. Hát azt el is hiszem, szörnyű álmaim voltak... Benne volt kb az összes olyan személy akitől felettébb undorodom...Túl sok igazsággal.De ettől függetlenül, nem volt rossz, jobban éreztem magam, és a kedvem is jó.
Jó érzés, most nem törődömnek lenni!
Csupa boldogság van, hazajött életem szerelme, Zsigmond barátosném, Németországból...:) Mióta hazajöttem vele Skype-olok, már nem érzem a hasam, annyit röhögtem, és a torkom is sípol....:) Várom, hogy lássam élőben, szar ez így, hogy nincs kivel beszélnem.
-
Holnap kórház...félek.
egyszerűen imádom őket.
-
Eluralkodik felettem, az érzés, nem menekülök előle, mert eskü jó.Halál jó gyilkolászni gondolatban.
Nem szeretem a kétszínűséget, de ez persze kit érdekel. Ez már inkább szívárványkodás. Te nem vagy a barátnőm, ne nevezd magad annak. Köszönöm.
-
Tegnap báttyáméknál aludtam, sokat beszéltem L-el. Úgy mint régen, nagyon jó volt. Elég sokáig dumáltunk, és elég érdekes dolgokról...
Nem gondoltam volna, hogy így átlátja a dolgokat, sőt azt sem, hogy érdekli, foglalkozik vele...
Szerettem volna ma mesélni neki is ezekről, de valahogy amennyire jó kedvem volt, kevésbé voltam lelkizősbeszélgetős kedvembe. Persze ma is megkaptam, hogy biztos valami bajom van, édes istenem, miért...?! Pedig ma felettébb jó kedvem volt, és van is attól függetlenül, hogy péntek este van és itthon vagyok, de picikét örülök is neki, megyek lefekszem, hátha valami szépet álmodok...:)
-
Hát ez nem rám vall, de most így (csak mert azokra az időkre emlékeztet..:))
Eskü féltem reggel!
-
Jó oké, tényleg jó napom volt, csupa mosolygás, meg mittudomén, de irigy vagyok rájöttem. Mindenkire akinek, egy kicsit jobb mint nekem, minden téren.Ez elég csúnya dolog, de hát bevallom, őszintén.
Ma egésznap húdekedvem volt, csak kicsit gyűlölködősebb téren. Kedvem lett volna felpattani és csak üvölteni, vagy valakit megölni. Szeretnék valakit megölni.
Találkoztam volna ma N-nel de nem jött össze, belátom egy kicsikét csalódott vagyok miatta, mert jól esett volna valakivel beszélni. Igen, már itt tartok, beszélni szeretnék.. Szívesen megosztottam volna vele boldogságomat, apró kis örömeimet, plusz bánatomat is, kiváncsi lettem volna a véleményére.
De hát mindegy, majd legközelebb.. Siettem haza, hogy akkor nővéremmel lehessek, de persze ő megint nincs itthon. Egyre szarabb a helyzet, eskü lassan csak én lakom itthon, ami kicsit meglepő, és elkeserítő is... Fasza lenne, ha jóban lennék anyámmal, vagy valami. De persze nem... Megvagyunk, beszélünk, kommunikálunk, mint két ember, de idén megint csak rosszabbodott a helyzet, és nem tudom miért...Talán csak azért mert én soha nem leszek a Nővérem. Vagy azért mert anyám túl olyan mint én...Valamelyik nap megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért nem szeretem az embereket, mire csak annyi volt a válasz hogy; - Miért, kéne?! Anyum sem volt soha túl emberkedvelő. Ó hát inenn az életkedvem, kösszi!
Hétfőn kórház már alig várom.....!
-
Csak egy ölelést akartam ma, ennyi!
Jójójó, persze azért én is rájöhetnék magamtól, hogy más vagyok....
Más vagyok mindenkinek. Nem csak neki.
Múlthéten mikor L felhívott és a szememre hányta, hogy mennyit változtam az elmúlt egy-két évbe, kiröhögtem. Azt mondta, hogy tükörbe kéne néznem és elgondolkodnom, jó ez így?! Na hát most én elgondolkodtam...
...Igen változtam, de csak saját érdekeimet figyelembe véve. Erősebb lettem, kitartóbb, és méginkább meggondoltabb. Mindezek mellé, megmaradt a bunkóságom, és, hogy leszarok másokat.
Nem gondolom, hogy rosszabb, talán csak az, hogy nem tetszik másoknak.
Mindezek mellett elgondolkodtam most, egy egész jó nap után, plusz mert olyan jól aludtam-keltem, hogy hmmm ez most jó, jó helyzet. Kevésbé.. Én soha nem leszek az a bizonyos valaki...
-
Amúgy jó napom volt, délután nővéremmel találkoztam, nagyon sokat beszélgettünk, röhögtünk...
Beültünk fagyizni, hallgattam boldog kis élettörténetét...
Most megyünk filmet nézünk, tartom a jókedv kellemes érzését...:)
Pápuszi.
Milyen kár hogy tudom, amit tudok..Milyen kár hogy el mégsem futok már, bár tudom mi vár, az mi eddig, Na, mi van veled héj, mi nem tetszik...?!
-
Te jó ég, milyen szánalmasan szerencsementes napom volt ma...Semmi nem sikerült de kajakra...:D
Akartam sütit sütni, de bűn rossz lett, jó akkor palacsinta, neeee az sem megy...:D Menjünk fotozni, lemerült ojje, sétáltassunk kutyát, süllyedjünk el nyakig a sárba, YESS:D
Nem amugy, egész nap nagynénimmel voltam, jól kibeszéltük az élet nagy dolgait....
Aaaaaaaaaz a helyzet, hogy nagyon fáradt vagyok, de jön a majom meg kell várnom....
Zsa, cigi és jóéjt.
Villamos mánia.
-
Kellemes nap volt tényleg, jó volt ma ennyit röhögni, szeretem ha már görcsöl a hasam, és folyik a könnyem.
Voltam fényképelni, de nem voltam valami jó pillanatomba vagy nem tudom.
Összefutottam egy két-régi ismerősömmel, azt hittem jót beszélgetünk, mert olyan kedvem volt....
Persze azért amikor megkérdezte, hogy ki az a gyerek akivel mostanában látnak erre fele, és nem tudtam válaszolni, csak mosolyogtam és annyit mondtam; -nem is tudom, de jó, hogy van. -neked?!HAHA, akkor ez is csak egy szobavendég mi?!
ja persze rohadna le a lábujjad vagy valami, mi az, hogy belőlem csak ennyit lehet kinézn?!-kérdeztem magamtól.Óóóó,de tényleg....
Azért felmerül bennem a kérdés, néha, hogy vajon szokott-e rám is úgy gondolni, mint rájuk? Persze az más, mert én nem hiszem, hogy abba a sorba sorolható lennék, de jó érzés lenne tudni, hogy hiányzom-e neki úgy általánosságában. Hé, hallod, hiányzom úgy néha?! hahaha....
éljenek a szobvendégek.
Amugy félre téve, az értelmetlen gondolatokat, jó a kedvem.:D Ez fontos...
-
zene így most ez, bár nem tudom miért...:
JAJ istenem,
Nem történt semmi említésre méltó, nem tudom miről kéne írnom.
Tegnap csak kimentem, Kedves Vilmosnak köszönhetően, bár technikai okok miatt felfüggesztettük elég hamar.
Este,ugyanaz, csak bealudtam, bár már majdnem akkor is amikor, vártam, hogy ideérjen.
Most kb virulok mint valami beszívott ribanc, csak tudnám mi ütött belém.
Nincs kedvem írni. Sodródom az árral.
Yey.Hétvége, móka kacagás, csináljunk értelmetlen dolgokat!
Most értem haza, izé, éhes vagyok, fürödni akarok, és amugy is.
Beszélgetős, iszogatós este, kellemes zárással.HAH.
Gondolkodom, hogy menjek-e fotozni, hisz süt a nap szánsájnbícsforevör van, de a lustaság felettébb visszatart. Bár semmi dolgom nem lenne, újabb négy nap semmit tevés várható, meg hogy a ház is kong az ürességtől. Felettébb ijesztő.
Hülyébbnél hülyébb ötletek jutnak az eszembe, mivel üssem el az időt, de mindet el kell vetnem, és már kajak belátom, a rohadás is megehetne, de nem akarok megmozdulni.:D
A következő amit beláthatok, hogy ennek a bejegyzésnek semmi értelme nem volt.
ZSA egy kád forróvízbe, majd az idő eldönti miként tengessem szabad óráim.
TEPERTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ
(megjegyzés:valami beütésem lehet,talán.)
Na meguntam az egyhelyben fekvést, tehát felemeltem a seggem, és átköltöztem a nappaliba.:D
Jó tényleg, mocorogtam ma...sütöttem palacsintát,magamnak, mert ilyen jóarc gyerek vagyok.
Na izé, többen kérdeztétek, hogy mit ehetek. Mutatom.:D Tényleg leképeltem nektek a mait:
Na meg úgy általánosságában, ehetek; rizst, zöldségeket (abbol se mindet...) halat, fehér húsokat, semmi fűszer-zsír-só-akármi. Magyarul semmi.
Ráadásul most jár az ebéd mellé cuki narancsos tápszer is, ami valahogy így néz ki :DDDDD :
Gusztustalan csiganyál állagu trutyi, és olyan édes, hogy a seggem is összeragad tőle, de hát fontos, mi?!
Elég legyen ennyi, amugy leszarlak titeket!:D
-
Naaaaa, ma ültem kint az ablakban, és annyi mindenen járkált a kis eszecském, hogy hűha.
Eszembe jutottak a régi nyarak, amikor már suliba számoltam vissza a napokat, mikor mehetek le hozzá...:)
Amikor minden pénteken a hívásodat vártam, és anyukám éjjelente feljött, hogy mostmár tegyem le...
Imádtam, amikor befordult a kocsi a falu felé, és tudtam, hogy mindjárt veled lehetek.:)
Nem is tudom, hogy már miért nem beszélünk, rohadtul hiányzik. Veled voltam a legőszintébb, ha létezik lelkitárs, nekem te voltál az. Hiányzol.
Esküszöm én a mai napig is várom a nyarat, hogy lemehessek... Még így is...Tudom, hogy az ideit elszúrtam, de ez részben a te hibád is, hisz ugyanugy kereshettél volna, tudtad, hogy lent voltam. Sőt, ott dolgoztam, én vártalak egésznap.... Persze "öregszünk"-felejtünk, meg mittudomén, de azért ezt ennyibe hagyni, nem illik, és mégis minek. Remélem, idén máshogy lesz..
Ó lehet, hogy tényleg nem létezik fiú-lány barátság?! (amugy én hiszek benne.mivel utálom a hisztis picsákat,nekem is csak azok jutnak.)
-
NÓTA:
Na szóval, itthon vagyok igen, de beutaltak a kórházba, remélhetőleg csak egynaposra.
Tessék, ez is egy hátránya a dolgoknak, hogy egy kisebb vírusos fertőzés ennyire le tud venni a lábamról, mert szar az immunrendszerem...
Megmaradok talán..
-
Ahogy itthon fekszem, túl sokat gondolkodom...
Ma szerencsére mosolygós voltam, az enyhe rosszullétek között, mert reggel arra keltem, hogy itthon van a báttyám. Rögtön jobban lettem, egyszerűen, nekem ő a mindenem.
Sírhattam volna, neki a problémáimról, mert most itt volt, kérdezett, de nem tudtam neki mit mondani. Ezen magam is meglepődtem.
Elsőre rávágnám, hogy van, de belegondoltam, és nincs. Olyan amivel törődnöm kéne. Vagy csak nem akarok, ez is egy másik dolog persze.
Tipikusan megint csak magamra gondolok, de ki másra gondolnék?! Azon vagyok, hogy nekem jó legyen. Tehát, nem foglalkozom ilyen csöpp dolgokkal, fölösleges..
Szeretném folytatni a kis boldogságos életem úgy ahogy eddig..:) Persze úgy hogy ő is benne van...Éljenek a többszögek.
Jézusom rengeteg sok hülyeség van most a fejemben...:D
-
jaaaaaahajjj:D
Tegnap annyira kiborultam magamon, és azon, hogy megint a hülye májam miatt szenvedek, hogy meggondolatlanul cselekedtem már megint.
Lehet, hogy hülyeség volt amit tettem, de nem tudom, most hova tegyem az egészet. Magatamat, őt, őket. Végülis nem tudom miért is foglalkozom vele. Nem érdekel az egész csak az hogy én jól érezzem magam, ami eddig meg is volt. Csak őszintén. Mármint ha őszinte velem, akkor nekem okés. Csak nem érzem úgy.
Talán az zavar, hogy ismerhetne annyira, hogy velem mindent megtudna beszélni. Mert akkor én is jobban érzem magam. Nem szeretek tudatlanul tengeni, mert már tudom, hogy a legrosszabb érzés. Tudom, hogy nem lehet más a helyzet, ez már nem fog változni, de azért bennem van a remény.
Remélem most miattam nem fog változni semmi, mert ha igen én szétdobom a pisit.
Hat ezt nem hiszem el.
Mar megint laz, kellemes gorcsok es nemi rokakoma is...Nem eleg hogy meg vagyok fazva meg ez is. Igazabol nem tudom h itthon akarok e maradni. Semmihez nem lenne kedvem. Najo talan ahhoz hogy most szeretgessenek mert a meleg jo. Az mindig jo ennek a szarnak.
A legnagyobb gondom az hogy azon gondolkodtam ma hazafele, miert nez mindenki egy kedvhianyos embernek.Marmint minden masodik embertol azt hallom, hogy: he miert vagy szomoru? mi a baj? semmmi.max te zavarsz az idiota kerdeseiddel. ilyenkor annyira fel tudom magam huzni, probaljak bebeszelni, hogy nekem igenis bajom van. Nem hiszem h annyira depressziosnak neznek ki vagy mi. Mindig mosolygok, elvagyok, max ha bevagyok rosszulva, akkor kicsit visszahuzodom. Ha meg rossz kedvem van, ugyis elmondom annak akinek szoktam. Mert minek tartogassam, nem akarok magamba fordulni. jojo persze, benne van, hogy torodni akarnak velem, de esku olyan emberek kerdezik meg akik a vilagomrol sem tudnak. attol meg h morcos vagyok, nincs rossz kedvem. de lenyegtelen. megint ott vagyunk, h bennem van a hiba, nem pedig masokban mi?
Telefonrol szar irni, abbahagyom, pedig lenne meg mondanivalom.
HAH!
Méghogy üljünk egész hétvégén otthon,mi?! Igazán, nem gondolhattam én sem komolyan.
Már pénteken kirángattak a délutáni pizsiskakós csendespihenőmből, egy kis kocsmázásra, bár ez kevésbé sikerült jól, de legalább nem otthon voltam...
Szombaton keresztanyámnál voltam, aztán meg este go Lacháza...
Nem volt tré, ma koriztunk a Dunán, viszont lett egy kisebb monoklim, hála Kedves Vilmosnak. Cuki.
Ja és ettem fasírtot, ez megosztani való, merthát bennem maradt, ojje.:D
Jó a kedvem, igazából, már én sem tudom kiűzni a hangyákat a bugyimból, és nem tudom miért.:D Mert ez már túl boldog, vagy nem?!:D Eskü nem kéne azzal foglalkoznom miért van jó kedvem,mert hát ez a normális. De ezek után már leszarlak téged tudod?! Nekem Te nem fogod elrontani, az életem. Nem akarok rád gondolni, se semmi. Sőt, tudod mit? Gondolok rád, és röhögve üzenem a síkon keresztül, hogy bzdmg magad látod, hol vagyok, te kis csicska?! És igen, szembeszállok veled.:) GYŐZNI FOGOK MUHAHAHAHAA:D
Ez igazán ijesztő volt nem?! Azért elég határozott volt mondjuk azt.(utálom a ribancokat.)
-
És akkor most egy kis múltbéli finomság(csak mert ez ment egész hétvégén a fejemben)
Na igen. Őt mindennél, jobban szeretem. Imádok arra hazajönni, hogy szétesik a ház sarkánál, hogy végre láthat.
-
Júhú, hétvége van, jelenleg mínusz akárhány fok, süt a nap, pontosan aranyos fotos idő lenne, HA működne a gépem, de persze neeeem. Mert pont ráérek, miért is működne.
Reggel majd meg dögledeztem a buszon, úgy fájt a kcsg májam, ráadásul egy 500x500as nénike másodpercenként hozzám dörgölözött illetve megfelelő csíkosszatyor tartónak tekintette a jobblábam. Küldtem volna el a a nénikét a jeges csatkai szűzmáriához imádkozni, de inkább csöndbe maradtam.
Amugy semmi nem volt. Semmi értelmes világmegváltó filozófiai gondolat nincs az eszemben, tehát, most inkább hanyagolom.
Később, talán írok, de most bebújok a jó meleg takaró alá egy forróhabos kakaóval, és várom, hogy ne történjen SEMMI!:D
Istenem, hát olyan kis kedves napjaim vannak mostanában...Megyek az utcán és csak mosolygok. Na persze nem másokra. Másokra csúnyán nézek. De csak megszokásból.
Azon gondolkodtam hazafelé, hogy ha hazugságok nélkül élnénk, már rég kitört volna egy újabb világháború. Én például, utálok hazudni (végülis mit nem?!) jójó persze kisebb füllentések elpattannak, kinél nem?! De egyszerűen undorodom a hazug emberektől. Főleg mert képesek a szemembe hazudni, úgy, hogy tudom az igazságot..
Kevesen láthatják így, mert az ismeretségi körömben, eskü alig tudok mondani, egy őszinte embert. Nincs őszinte ember. Igazából én sem vagyok az. Mutass valakit aki az.
Leszarom, de igazán.
Köszönöm, a mai napot, iszonyat sokat jelentett, hogy tudtam valakivel beszélni, aki kívülről látja az összes dolgom.
Végülis. Nem váltaztotom meg a véleményem, csak átgondolom. Adok a véleményedre, fontos vagy nekem.
De továbra is úgy vélem, hogy nem, nincs szívem és nem is kell. BAHHH!
Boldog vagyok, nem érdekeltek.
"Azt mondják, olyan érzés mint, amikor egy hosszú nap után leveszed a zoknid.." - Na akkor így sem tudhatom, hisz utálok zokni nélkül lenni..
-
YEY!
Éljen, hogy megint a kcsg májam, tesz keresztbe mindennek. Igazából nem tudom, miért bújok falak mögé, miért nem nyitok épp pont felé. Megérdemelné? Lehet, bár akkor sem tudom, mivel lenne jobb. Nem kell, hogy mások átérezzék a fájdalmam, anyámnak sem mondom, nem hogy neki. Nem jó ezt hallgatni hidd el. Ha fáj, elvonulok, a saját kis álomvilágomba, ahol tudod; minden jó...
Érdekes érzések kavarognak bennem, talán boldog vagyok. Lehetnék. Lenne értelme, oka is talán, adhatnék... Egész hétvégén ezen gondolkodtam, min kéne változtatnom, hogy ne mások szemében változzak meg, hanem az én szememben változzanak meg mások. Mert a vélemény fontos, nem?! Lehet igazából, nincs gond velem, nem is rohadok, vagy valami?! Kétlem. Pedig szeretném elhinni...
...Szeretnék változtatni, szeretnék talán szeretni, nem tudom menne-e, de szívesen nyitnék az érzésnek, ki tudja mit hoz a jövö. Nem, nem mondom, hogy megváltozom, én csak próbálkozom. Ójaj, szerintem csak félek. Erre jutottam. Mert hát, okom van, rá én nem akarok ebben a szituációban versenyezni. Mert most tök jó. Talán. Ja nem, biztos. Én most tényleg boldog vagyok. (kérdés, hogy lehetnék -abb is, ha tudnám van értelme. addig meg inkább visszabújok a kis falak mögé, jó nekem itt vele.ígyis.)
-
Jézusom, megint megy a lelkicsöpögés, hablablabla, szerintem tereljük a témát....
Hétvége, Lacháza, Ő.
És a kevés dolgok közül az egyik amit szeretek;hóóóóóóóóóóóóó.bzdmg.HÓ.
sok sok, fénykép(viliképfent), csúszkálás, forrokakaó, nevetés, szomorkodás, összebújás, félelem... (mellékes;májgörcs&rókakkoma)
-
8 óra van mennem kell. már, nincs értelmes gondolatom.
Igazából nem félek sok mindentől, de tőle igen. Érdekes, milyen mélyen a lelkembe tud hatolni a jelenléte.
Elég volt egy pillantás, 5 perc sem volt az egész, de úgy kalapált a szívem, esküszöm azt hittem, visítva kiugrok a busz ablakán.
Ott ült előttem, égetett a tekintetével... Nekem meg bevillantak az emlékképek..Éreztem a szorítását a nyakamon...Istenem csak szálljak már le, kérlek......
Köszönöm, hogy elrontottad az életem, vagyis akartad. Ennyi elég volt nekem, én nem akarok tőled semmit, nem hogy félni. Örültem, hogy nem szóltál hozzám.. Ezek után sem fogok magamtól visszaemlékezni, arra, hogy tönkre akartál tenni. Nem hiányoztál, nem is fogsz.
Nem szeretlek. utállak, gyűlöllek.
Húdekedvem van.
Igazából, nem tudom mi ütött belém, de szeretem a húdekedvet. Boldog vagyok. Örömömben csapkodnék, felmásznék a plafonra. Közben pedig érzem a gyűlöletet ott belül. HAHA! Mondom, hangosan; utállak te ge*i! És még is ott van a bájos vigyor a képemen, mert jó érzés mondani.
-
Ezek melett, pedig rájöttem, átgondolva a helyzet minden kisebb-nagyobb pontját; hogy nem szeretek egyedül aludni. Üres a szobám. Kakimackó persze itt van, meg a nyomorék hörcsög épp megint masztizik a köcsögében, de mégsem segít. Kéne az a bizonyos biztonság érzet.
HALÓ! hol vagy?!
Ha előre tudom, ma be sem megyek.... Egy mondtat kellett, ahhoz, hogy igazán felhúzzál, enyhe gyűlöletet érezzek irántad és a halálodat kívánjam. Ki vagy te nekem, hogy ilyeneket mondj nekem...? És akkor adjam meg neked a tiszteletet, mi?
"..Nem elég, hogy fogyatékosan itt tartogatjuk, még a kopasz fejét is nézegessem?!..."
Dícsérem anyádat, hogy felnőtt létedre, ilyen a felfogásod..
