Gyönyörűséges, lógós napon, napocskázunk..:)
-
Tehát ismételten itthon, vagyis félig. istenem, mennyi történés egy napban. BAH.
Addig-addig kergettem tegnap az emlékeket, amíg rájöttem, hogy azonnal meg kell keresnem. És jól tettem. Örült nekem, örült a hangomnak, hogy kerestem. Találkozzunk, azzonnal!-mondta és elindult bennem valami. Reménynek mondhatnám, ebben az elcseszett hétben.
Reggel mászkáltam, vártam, hogy teljen az idő, és láthassam. Féltem, milyen lesz, mennyit változott, de közben rettegtem attól, hogy nem bírok majd ránézni.
Onnantól kezdve, hogy majdnem másfél órát vártam rá, már tényleg nem tudtam mit gondoljak. Azt hittem, elkúrtam. Nem kellett volna. Már nem tudtam, mit csináljak, elmenjek-ne menjek-kérjem a villamos segítségét? Áhh inkább maradtam, és jól tettem. Sietve, de megérkezett, bocsánatért esedezve. Nem érdekeltek a béna kifogásai, csak néztem őt, elvesztem a szemeimbe. Rögtön belém hasított az érzés HIÁNYOZTÁL BZDMG! Hallgattam, ahogy mesél, néztem, csodáltam, mintha valami drog lenne. Az egyetlen ember, aki nem ítél meg, nem érdekli a betegségem. Rossz volt elválni. Nem tudom, mikor látom, újból, mikor dobhatja fel megint a kedvem.
Szóval. Aztán. Felkeresett...hmm.. hogy is nevezzem....Szőke R! Istenem, mi jöhet még?!! Alig beszéltünk, inkább csak érdeklődött. Az tetszik benne, hogy vele teljesen, tiszta lappal indíthatok, nem kell rejtőzködnöm. Nikkolino bekeményít!(reménykedem,hah)
Következő állomás. Próbáltam kommunikálni Kedves Vilmossal, nem jött össze, hát ha így, akkor így. Majd elmajmolgat magában, és keres ha van valami. Én várni fogom.
Márcsak azért is mert jövő héten szünet, és ígért nekem valamit, de azt hiszem, ezt most elfelejthetem.:)
TÚLSÁGOSAN ELKAPOTT A HÚDEKEDV!!
Ideges is vagyok, anyukámék, felhozták a lelkiturkász lehetőségét, hogy ő majd segít nekem túllépni ezen. Min?! Hogy kiborultam, hogy elegem lett, Eddig bírtam. Nyíltan felvállalom, nem titok, hisz látják. Két évig bírtam. De azt is tudom, hogy napokon belül, újra felhúzom a falakat, és minden rendben lesz. Kezdjük újra. Minden ugynaz lehet.
szörnyű volt ez a hét, életemben, nem éreztem, ilyen testi-lelki fájdalmakat.el akarom felejteni.
-
mégmégmég, emlékeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése