♥
-
Szeretek esténként a városban sétálni, tengni-lengni...Csak berakni a fülest, rágyújtani egy cigire, és csak nézni az ostoba embereket..Egy-két emberen elgondolkodom, hogy vajon mennyi problémája lehet az életében. Talán félve kel fel minden reggel? Talán nincs családja? Egyedül van? Aztán rájövök, hogy leszarom..Mert ilyen vagyok...
Nálam van kint a cerka, akkor minek foglalkozzak másokkal...? Újra beleszívoka cigarettába, nézem ahogy a füst elveszik körülöttem. Könnyű lenne néha csakúgy eltűnni mi?!-kérdezem magamtól-..Nem Nika, nem lehetsz ilyen gyáva, ez nem te vagy...
Megpillantom a Dunát, és újra elveszek a város fényeiben. A fejemben megalkottam a tökéletes életképet, ezt az érzést nem is tudom, hogyan írhatnám le. Olyankor tiszta minden, nem hallasz hangokat se kintről, se bentről, amolyan üres, de mégis minden benne van.Tökéletes..
Aztán újra elkezd járni az agyad, és oda az egész. Jelenlegi helyzetben nem sok mindenen tudtam gondolkodni, max megkérdeztem magamtól, hogy normális-e amit most csinálok magammal. Jó érzes, boldog vagyok tőle, de azthiszem ez egy normális embernél nem egészséges. Kiváncsi vagyok néha, mi járhat mások fejében, de nem átírva, lesarkítva, ahogy az kijön.Egy tiszta őszinte véleményt, hogy ez így normális élethelyzet-e..?
Arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen úgysem lehet, szóval maradok ennél a helyzetnél ameddig én így jónak látom...Mert annak látom..És tényleg boldogság van, az én módomon, nem érdekel mások ledegradáló véleménye.
-
Élveztem ma, hogy újra teli van az illatával a szobám, szeretem ha itt van. Nem szeretem ha nincs itt.Nem szeretek egyedül aludni és különben is, olyankor gondolkodok..
Végülis, jobb, hogy ma nem velem ment sétára, talán nem értette volna meg a mondanivalómat. Pedig lett volna. És ez ritka.
-
Én nem egy kibúvó szeretnék lenni, én egy ok, hogy miért.Nagy kérés, hm?! Beszélgetést! Véleményt! Nem félrebeszélést. Őszintét!
-
Ez kísért el ma:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése