Hogy-hogy mégis, így történtek a dolgok..? Ó mégis miféle dolgok, nincs is miről beszélnünk.
Ha jobban belegondolok tényleg, hisz nincsen semmim, mert nem teszek érte, tehát lényegtelen mi történik.
-
Hát akkor nézzük... Tegnap érdekes módon, furcsa volt felkelni, hisz Szombat volt és itthon voltam. Egy fél órát még bámultam a plafont, gondolkodtam, mivel üssem el az időt, hisz a hasamra sütött a napocska hívogató sugara. Oké, zsa állatkert! Vittem unokaöcsémet, rohadtul lefárasztott, de legalább olyannal voltam, aki élvezi a napnak minden eggyes pontját, és mosolyt csal az arcomra. Érdekes egy 4 éves kisgyereknek milyen memoriája van, engem is megtudott lepni, amikor hazafelé rákérdezett, hogy Kedves Vilmos miért nem jött velünk, és különben is mikor jön vele focizni. Egyelek meg habbal, halvány lila fingom sincs...
Haha! Vilmos a bébi orángután neve.:D (ez egy fontos megosztatndó poén volt.)
Szóval ma is vele voltam, megnéztük a dinócskákat.. De hamar hazavittem, hisz megint nem vagyok jól. Fáj, legszívesebben üvöltenék...
-
Viszont ez elég gyenge volt, nem gondolod..?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése