love is a chicken.

Megint kórházas nap.

A májam nem bírja a stresszt. 

Bekell feküdnöm.

Az érzés amikor közlik velem, mosolyogva...És csak zúg a fülem, sötét foltokat látok és csak kérdezem magamtól;miért?! miért pont én, miértpont most...

változások tömkelege

Gyönyörűséges, lógós napon, napocskázunk..:)

-

Tehát ismételten itthon, vagyis félig. istenem, mennyi történés egy napban. BAH.

Addig-addig kergettem tegnap az emlékeket, amíg rájöttem, hogy azonnal meg kell keresnem. És jól tettem. Örült nekem, örült a hangomnak, hogy kerestem. Találkozzunk, azzonnal!-mondta és elindult bennem valami. Reménynek mondhatnám, ebben az elcseszett hétben.

Reggel mászkáltam, vártam, hogy teljen az idő, és láthassam. Féltem, milyen lesz, mennyit változott, de közben rettegtem attól, hogy nem bírok majd ránézni.

Onnantól kezdve, hogy majdnem másfél órát vártam rá, már tényleg nem tudtam mit gondoljak. Azt hittem, elkúrtam. Nem kellett volna. Már nem tudtam, mit csináljak, elmenjek-ne menjek-kérjem a villamos segítségét? Áhh inkább maradtam, és jól tettem. Sietve, de megérkezett, bocsánatért esedezve. Nem érdekeltek a béna kifogásai, csak néztem őt, elvesztem a szemeimbe. Rögtön belém hasított az érzés HIÁNYOZTÁL BZDMG! Hallgattam, ahogy mesél, néztem, csodáltam, mintha valami drog lenne. Az egyetlen ember, aki nem ítél meg, nem érdekli a betegségem. Rossz volt elválni. Nem tudom, mikor látom, újból, mikor dobhatja fel megint a kedvem.

Szóval. Aztán. Felkeresett...hmm.. hogy is nevezzem....Szőke R! Istenem, mi jöhet még?!! Alig beszéltünk, inkább csak érdeklődött. Az tetszik benne, hogy vele teljesen, tiszta lappal indíthatok, nem kell rejtőzködnöm. Nikkolino bekeményít!(reménykedem,hah)

Következő állomás. Próbáltam kommunikálni Kedves Vilmossal, nem jött össze, hát ha így, akkor így. Majd elmajmolgat magában, és keres ha van valami. Én várni fogom.

Márcsak azért is mert jövő héten szünet, és ígért nekem valamit, de azt hiszem, ezt most elfelejthetem.:)

TÚLSÁGOSAN ELKAPOTT A HÚDEKEDV!!

Ideges is vagyok, anyukámék, felhozták a lelkiturkász lehetőségét, hogy ő majd segít nekem túllépni ezen. Min?! Hogy kiborultam, hogy elegem lett, Eddig bírtam. Nyíltan felvállalom, nem titok, hisz látják. Két évig bírtam. De azt is tudom, hogy napokon belül, újra felhúzom a falakat, és minden rendben lesz. Kezdjük újra. Minden ugynaz lehet.

szörnyű volt ez a hét, életemben, nem éreztem, ilyen testi-lelki fájdalmakat.el akarom felejteni.

-

mégmégmég, emlékeket!

screw you!

Na szerencsére igazam volt, sima pokerarccal keltem, semmi probléma nem volt, kivéve az, hogy megint okádtam, áhh semmiség.

Tehát inkább, mit sem törődve az egésszel, kimentem a teraszra, és beszélgettem egyett a két legjobb barátommal. Megnyugtattak...Imádom a reggeli cigi ízét, ahogy szétárad a füst a tüdőmben, majd el is hagy...Eltűnik.

Egésznap feküdtem, néztem a sorozatokat, enyhébb emlékeket előtermelő agyament, életzabálókat.

Délután voltam orvosnál, tulajdonképpen megint nem volt semmi említésre méltó, csak a szokásos volt...Holnap már be kell mennem, hisz ha nem megyek, akkor kórházba kell mennem, tehát inkább csak tűröma rosszul léteket.

-

Emlékek tömkelege, azt hiszem hiányzol nekem..de nem foglak továbbra se keresni, hisz te sem teszed.

the people I should love, i hate.

Tudni kell rólam, hogy nagyon keveset sírok. Lehet, hogy ez nem jó, de általában csak akkor pityergek, ha már tényleg gáz van...

..Akkor gáz van?! Az egész délelőttömet, sírással töltöttem, bevallom.Az éjszaka kezdtem, amikor megint lázas lettem és hánytam..

..Csak azért mert belegondoltam abba, hogy így reménykedjek abban, hogy jobb lesz. Két éve egyre csak rosszabb minden. Hiszen azóta hagynak el az emberek, mindenki másképp viselkedik velem, csak azért mert "más" vagyok mint ők. Pedig ez nem igaz..

Azért is vagyok kiborulva mert nem akarok orvosokhoz járni, nem akarok semmit, mert nem tudnak változtatni a helyzetemen.Mindegyik csak hiteget..

De most tényleg belegondoltam, hogy azóta nincs igazán kire számítanom. Magányos vagyok, egyedül vagyok. És most rettegek attól, hogy még jobban egyedül leszek.

-

Szerencsére, valószínű holnap már mosolyogva fogok kelni.

dombontölik

Hogy-hogy mégis, így történtek a dolgok..? Ó mégis miféle dolgok, nincs is miről beszélnünk.

Ha jobban belegondolok tényleg, hisz nincsen semmim, mert nem teszek érte, tehát lényegtelen mi történik.

-

Hát akkor nézzük... Tegnap érdekes módon, furcsa volt felkelni, hisz Szombat volt és itthon voltam. Egy fél órát még bámultam a plafont, gondolkodtam, mivel üssem el az időt, hisz a hasamra sütött a napocska hívogató sugara. Oké, zsa állatkert! Vittem unokaöcsémet, rohadtul lefárasztott, de legalább olyannal voltam, aki élvezi a napnak minden eggyes pontját, és mosolyt csal az arcomra. Érdekes egy 4 éves kisgyereknek milyen memoriája van, engem is megtudott lepni, amikor hazafelé rákérdezett, hogy Kedves Vilmos miért nem jött velünk, és különben is mikor jön vele focizni. Egyelek meg habbal, halvány lila fingom sincs...

Haha! Vilmos a bébi orángután neve.:D (ez egy fontos megosztatndó poén volt.)

Szóval ma is vele voltam, megnéztük a dinócskákat.. De hamar hazavittem, hisz megint nem vagyok jól. Fáj, legszívesebben üvöltenék...

-

Viszont ez elég gyenge volt, nem gondolod..?

 

hollyshit

Szóval a tegnapi rohanásban, kevés dolgot írtam le, tehát most neki ülök.

Délelőtt megint mászkáltam, és random emberkékkel beszéltem. Csodálkoztam, hogy milyen közvetlen voltam, álltalában nagy ívben lekakkantom az embereket, de tegnap nagyon beszédes kedvemben voltam. Margitszigeten belekeveredtem egy kisebb fiú társaságba, akik kifagattak mindenről. Eskü érdekes volt, mivel egyik sem röhögött a szemembe, meghallgattak. Vagy csak nagyon unatkoztak, de sebaj.Tanácsot kevésbé tudtak adni, hiszen belefosok más véleményébe.Igaz, amikor elköszöntem, és elérhetőségért könyörögtek, nemet mondtam, hisz tudtam, hogy ilyen alkalom nem lesz többet, ma már kikerültem volna őket..

Délután összefutottam N-el, de akkor már nem voltam valami beszélgetős kedvemben, inkább csak mosolyogtam.

Ja és végre sikerült megvennem Kedves Vilmos ajándékát, lassan már egy hónapja szenvedtem vele, de meg van, yess! Már csak napok kérdése és kiküldik. Ó,milyen megható...

-

Este kimentem Ecserre, a vadászházba a báttyámmal. Barackospálinkába folytottam, összes felesleges gondolatomat, majd miután, már rosszul voltam a röhögéstől, befeküdtem a gettókályha elé, és a tüzet nézve próbáltam elaludni....Szerencsére a pálesz segített a gyors elalvásban, csak ne jött volna, olyan hamar a reggel...

Most megint itthon ülök, nincs kedvem, értelmes dolgokat csinálni, várom, hogy délután legyen, és beszéljünk. Ha beszélünk... Kíváncsi vagyok, bár most jó a kedvem. És szeretném látni a huncut oposszum fejét!:)

..Azt hiszem, nem lesz hétvégén semmi..? Az nem lehet, nem maradhatok itthon...

én átugrom az árkot amit te át se mászol...

Gyönyörű... Remélem én is ilyen szépeket látok majd szünetben, bár van egy olyanérzésem egyedül megyek...

-

Hát hogy is mondjam. Elég fos.

Megint csak ez megy...De miért nem lehet őszintének lenni?

-

Ma is villamostúráztam, egész délelőtt mászkáltam... Lassan ez megy minden nap, tisztít meg minden.

De most indulás van!

azvagy

Ja hát, amikor szóba jöttek, Ózék, és a Szalmaember, elgondolkodtam melyik illene rám...Nem kellett sokat gondolkodnom, megakadtam a Bádogembernél.

Én akarnék, de nem lehet..

-

Szóval, azt mondod, hogy van értelme kemény másfél órára bemenni?! Nem nincs... Tehát jöjjünk haza aludni. Nem megy.. Akkor villamosozzunk egésznap, mert az megnyugtat... Igen valami olyasmi volt, átkerültem megint egy olyan dimenzióba, ahol nincs senki. Csak én és a zene, és a sárgaság. Jó lehet, hogy taláén idiótán néz ki, hogy néha egy helyben ácsorgok fél órát, majd felülök, és elmegyek. De ez van, engem ez nyugtat meg.

Azt hiszem, még dobok egy sétát, mert nem tudom felfogni mi történik.

 

 

heey

Áhh, hosszú a hajam, már kapom a megjegyzéseket is, sürgős vágást igényel!:DD

-

A tegnapi szarfos kedvem átment már a az imádott húdekedvbe. Azon kívül, hogy ma három órán keresztül kellett bámulnom "kedvenc" irodalom tanárom, Micsko fejét (csodák csodájára csak párszor kerültünk, enyhe szóváltásba, haha!), egész jó napom volt. A tudat, hogya héten nincs több tanítási nap, mégboldogabbá tesz!:D

Ma nincsen semmi, fontosabb gondolata fejemben, tehát nem fogok regényeket írni az biztos.

Délután találkoztam anyámmal (!!) nem is volt olyan tré.

-

Most meg ülök a szobámban az ágyon, kakaózgatok és azon gondolkodom, hogy vajon, meglátogat-e a kisherceg este, vagy ismételten egyedül kell aludnom, amit ma nem igazán szeretnék..

freedom

Esküszöm,tegnap magambaszálltam, amikor apám előadta a beszédét, arról, hogy mennyire elhanyagoltam, és kevesebb időt töltök vele.. Így belegondolva, igen tényleg hiányzik az az érzés amikor reggelente kint ülünk az erdőben, és csak nézem, hogy száll fel a köd,hallom az ágak roppanását, és meg-meg pillantok egy pár fülecskét a mezőn. Kicsivel arébb egy róka egerészik, majd hegyezi a fülét, amitől én is rögtön izgalomba jövök. Pár perc múlva mejelennek a gyönyörű suták a gidákkal, na de hol van ő?! Hamar megjön ő is, kicsit félelembe tartva a többieket. Óriási barna szemeivel, néz minket, kiszagolt, nincs mit tenni..Jelet ad, futás van, és már el is tűntek..De akkor is megéri, hisz felemelő érzés köztük lenni.. Látni ahogy, az állatok élik a maguk kis világát, nem törödve semmivel, rajtunk kívül semmi problémájuk nem lehet... Sajnálom apci, nem az én hibám....♥

Luluka

Valószínű mindenki életében van egy olyan ember, aki valahogyan belelát a gondolataiba és, olyan durva szúrós megjegyzései vannak, ami a lelked mélyéig is behatol és ott van még másnap is. Nem hagy nyugodni, hiszen kattog rajta az agyad... Nem tudom elhinni, hogy hogyan csinálja, de egyszerűen túl átlát mindent. Talán azért mert olyasmi mint én, hasonlítok rá. Nem teljesen, de egy kicsit. És egyszerűen már csak a nézése összetud zavarni, nagyon nagy hatással van rám...Mint most az elmúlt napokban is..

-

A csütörtök estét nem tudom hogyan írhatnám le, én jól éreztem magam, de Zsigmond berosszult tehát hazavitettem...Szmess meglepett, hisz azt mondta nem jön le, de sunyi módon odajött.:) Találkoztam egy régi ismerősömel, de épp, hogy belemerültünk volna a "beszélgetésbe", indulni kellett Kedves Vilmoshoz, hisz másnap korán kelés.

..Na már most abból annyi lett, hogy igen én nyolckor, hazaugrottam a cuccomért, beugrottam a dagadt spanomhoz visszaadni a bérletét, és siettem vissza. Persze ő még herceg létére, punyult. Tehát a sietségem fölös volt, akár otthon is moshattam volna hajat, ahj. Sebaj tóbiás, ne hisztizz.

Lefele a vonaton, nagyon rosszul lettem, rég volt ilyen görcsöm, sőt sajnos, később is folytatódott. Nem hiszem el.. Mostanában megint egyre gyakrabban vannak erősebb görcseim....

Lent most egész jó volt, megnyugtató érzés, egy csónakban feküdni, és nézni ahogy a nap sugarai visszatükrőzödnek a vízen..Tökéletes.

-

Lassan, mennék alszani, de hát megvárom borsókát.

Valahol..

Húhúh, Akkor zsa Kashmir, Zsigmonddal meg Kedves Vilmosékkal, tervemben áll szétcsapni magam, és boldognak lennni.:D

Holnap meg Lacháza szóval, csak később jelentkezek.:)

Kellemes hosszúhétvégét!:)

halkan

Hahh.

-

Izé szóval, ma volt az a gyakorlatos nap, amikor igazából semmi értelme bemenni, csak kelj fel korán, menj be, majd egy óra múlva gyere el. Hát köszönöm. Beugrottunk Szmessékkel Mekibe, hogy tengessünk az időnket, fakadtunk....

Beszélgettem vele, hogy én miként látom az őt körülvevő embereket, hogy hogyan állnak hozzá. Ejj mi ez az -újra hiretelen fontos a másik- szituáció??! Na mindegy miután elmondtam a véleményem és beleszürcsölgettem a kis shékembe, csak annyit dobott válaszol, hogy milyen kic cuki pocok fejem van szürcsölés közben.

Hát egyelek meg habbal!

-

Voltam orvosnál ma, semmi érdekes nem volt.....

Hazafele elkaptam N-et, meg Zsigmondot, igazából zsaltam is volna le Mucsaröcsögére vele, jött a CJ is meg minden, de haza kellett jönnöm a bógyóimért, meg kajáért..

Lassan el kéne indulnom, csak nehéz megmozdulni.

Nááám tudom, hogy lesznek a további napok, úgy néz ki Lacháza Kedves Vilmossal, majd ő megmondja, hogy holnap vagy azután zsa le...

Addig meg vagy lesz valami, vagy nem, a lényeg, hogy NE itthon legyek!

-

Halkan megjegyzem, hogy KIBA*OTTUL FÁJ A MÁJAM!

okééé

Hát jól van, ez egy teljesen átlagosan, se jó se rossz nap volt...

Fakadtam a szánalmasabbnál szánalmasabb embereken, azon, hogy milyen ostobák.

Igazábol, fosabbul vagyok, most keltem fel, lassan mehetek vissza aludni...

Nincs kedvem írni, társaságra lenne szükségem.

szúúszáá

Hál' istennek, nincs baja Zsivivizslának, bár menni nem tud még mindig, a bélcsavarodás lehetőségét kizárták,éljen.

-

Kuttyt leszámítva egész jó napom volt, Szmessel gengeltem, röhögtünk a szombaton.. ÉSÉSÉSÉS narancssárga tágeszt kapok tőle, hát miistencsászárság máááár.*-* AKAROM MOST!

Este átmeneteltem báttyámhoz, kaptam tőle palacsintát, és rájöttem, hogy még mindig szeretek vonatozni. Emlékszem, hogy amikor kicsik voltunk, rengeteget vonatoztunk a Mamához, és mindig más játszottunk. Aztán lassan már a falukat is kívűlről tudtuk. Volt egy olyan szokásunk, hogy csak akkor ehettünk a vonaton szendvicset, ha láttunk tehenet (lehet innen a mániám?:D). Mindig arra vártunk, hogy valakitől elhangozzon a bűvös mondat: Ott egy tehén lehet enni! :D

Hiányoznak ám azok az idők, olyan tekintetben is, hogy nagyobb volt a családi összetartás, tényleg jó volt. Más volt.

Viszont most? Akárhova megyek, anyámék első kérdése, úgy hangzik, ugye NEM jösz haza...? Hát köszönöm.

Lehet, hogy külső szemmel máshogy látják, hú de arc apád van, milyen jó a családi hangulat. HAHA! Ha te azt tudnád... Jójó apámmal tényleg nincs sok gond... Sebaj, lehetne százszor is rosszabb!tüütütütü

-

Viszont lehet, hogy költöztetnem kell a blogot, egyéb hátsó okok miatt, hopp!:D

atyaég

Kiskutyááááám :(((

Haza akarok menni, te jó isten..

szaladás

Ezt te nem értheted...

-

Óóó hát, rég volt ilyen jó hétvégém..:)

Péntek elment, szombat meg olyan amit szeretek, nem ültem egy helyben. Egésznap szaladás volt, délután dolgoztam egy keveset.

Este pedig átzsaltam Szmesshez. Volt ott minden; beszélgetés, jóarcság, görögdinnyés cukorkra izű vodka (?) meg kezet dugdoso Jessy kutya.:D Később pedig Kashmir.

Gyászolva mentünk, mivel Pierret nem engedték el, mert hülye kukac, plussz majdnem tovább mentünk a hülye metron, mert belemerültünk, az egyetlen értelmes játékba a telefonomon...:D Azért..Agyiszinted meg van neked is.

A mai napot igazából végig aludtam, plusz most megint tré van, lázas vagyok, görcsölök, és megfáztam, úgyhogy most bújkálok, hogy ne vigyenek be...Ahj.

-

Izé...Kérdeztél...De valahogy most nem tudok rá válaszolni, ne haragudj...

savanyú a szőlő

Ő a Zsigmond pajtás!

-

Húha, pörgés van, zajlik az élet, már két napja mintha guta ütésem lenne.A húdekedv mármár, felhőket karcol, és esküszöm kínomban nevetek, és jó érzés.:D

Rájöttem egy-két dologra ami különösebb módon nem izgat, igaz eddig is tudtam róluk, csak most tudatosultak bennem úgy igazán.

Haha. Ha egy normális ember lennék valószínű, már most rég egyedül lennék, annyim sem lenne mint most!:D

Belegondolva, kajak szerencsés lehet az az ember aki kifog, mert ameddig nekem nincsenek tisztázva a dolgok szabad a pálya, AMEDDIG őszintén elmondja.

Na már most, ez nem olyan helyzet, azt viszont nem szeretem ha hülyének néznek, ugyanis ő eléggé abban a hittben él, hisz olyanokrol is tudok amiről, sejtése se lehet...

De hát egészségére, én nem szólok semmit, ő tudja mit csinál. Kíváncsi vagyok mit gondol, jelen helyzetben.

Mert hát tudja, hogy én Én vagyok nem pedig Ők. Ez értelmes volt, de nem tudom másképp kifejezni magam. Túl engedékeny vagyok. Hiszékeny nem, önző méginkább, de makacs is lehetek.

...Azért viszont, hiányolom a régebbi helyzeteket, a sok ugyulubugyulut, nem csak -tengni-lengni nem beszélni- találkákat ami mostanában megy...Jó volt abban a hiszemben élni, hogy nekem is csurran-cseppenhet valami, mégha nem is teljesen az enyém.:)

Nem azt mondom, hogy most tré, hiszen jön, meg satöbbi. Csak nem a régi.

but i still "love" you,my littleprince!

nikkolínóó coccolínó

csak hogy hű legyek magamhoz, most épp sötétszőke. antennákat nem tudom elkerülni, boccs.

-

Pörgős nap, az ilyet szeretem, bár a délelőtött törölném. 

Eleve reggel vagy hatszor elbotlottam, elestem, neki mentem a metronak (!), és egyéb nálam szokásos dolgok...:D

Suliba, ofőm egyszer felkeltett épp egy csendesenszállós álmomból, hogy beszélni akar velem. Jött ő is a szarfos beleszólok mások dumájával, hogy nekem mit nem kéne, és mit kéne csinálnom, mert látja, hogy nekem nem jó..(?) AAHAHAHHAH. Nem.

Délután, dolgoztam egy kört, majd találkoztam N-nel, jó volt, spontán, de jó. Persze plussz pont a csokoládééééééhh..:D Nem mintha meglehetne vennia a mosolyomat, de úgy örültem neki, mint majom a farkának.:D De tényleg, na, jó volt beszélgetni, kajak, van akit érdekel mi van velem! Hahaha,se.

Okéoké, abbahagyom, nem vagyok alkalmas erre most.

 

Boldogság az én stílusomban!

♥

-

Szeretek esténként a városban sétálni, tengni-lengni...Csak berakni a fülest, rágyújtani egy cigire, és csak nézni az ostoba embereket..Egy-két emberen elgondolkodom, hogy vajon mennyi problémája lehet az életében. Talán félve kel fel minden reggel? Talán nincs családja? Egyedül van? Aztán rájövök, hogy leszarom..Mert ilyen vagyok...
Nálam van kint a cerka, akkor minek foglalkozzak másokkal...? Újra beleszívoka cigarettába, nézem ahogy a füst elveszik körülöttem. Könnyű lenne néha csakúgy eltűnni mi?!-kérdezem magamtól-..Nem Nika, nem lehetsz ilyen gyáva, ez nem te vagy...
Megpillantom a Dunát, és újra elveszek a város fényeiben. A fejemben megalkottam a tökéletes életképet, ezt az érzést nem is tudom, hogyan írhatnám le. Olyankor tiszta minden, nem hallasz hangokat se kintről, se bentről, amolyan üres, de mégis minden benne van.Tökéletes..
Aztán újra elkezd járni az agyad, és oda az egész. Jelenlegi helyzetben nem sok mindenen tudtam gondolkodni, max megkérdeztem magamtól, hogy normális-e amit most csinálok magammal. Jó érzes, boldog vagyok tőle, de azthiszem ez egy normális embernél nem egészséges. Kiváncsi vagyok néha, mi járhat mások fejében, de nem átírva, lesarkítva, ahogy az kijön.Egy tiszta őszinte véleményt, hogy ez így normális élethelyzet-e..?
Arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen úgysem lehet, szóval maradok ennél a helyzetnél ameddig én így jónak látom...Mert annak látom..És tényleg boldogság van, az én módomon, nem érdekel mások ledegradáló véleménye.

-

Élveztem ma, hogy újra teli van az illatával a szobám, szeretem ha itt van. Nem szeretem ha nincs itt.Nem szeretek egyedül aludni és különben is, olyankor gondolkodok..
Végülis, jobb, hogy ma nem velem ment sétára, talán nem értette volna meg a mondanivalómat. Pedig lett volna. És ez ritka.

-

Én nem egy kibúvó szeretnék lenni, én egy ok, hogy miért.Nagy kérés, hm?! Beszélgetést! Véleményt! Nem félrebeszélést. Őszintét!

-

Ez kísért el ma:

shithappens

Yess.

Kellemeset csalódtam, a mai napban, energia bomba voltam egész nap.

Szmess volt az egyetlen aki képes volt odajönni hozzám, és bocsánatot kérni a szombati miatt. Plussz egy csomót beszélgettünk, zenéltünk, egész nap elvoltunk...Mint régen...Ajh. Hiányzik azaz idő amikor csak vele lógtam...:) Igen-igen, én is elkallódtam, ő is inkább a barátnőjével van, szóvel esélytelen, hogy ugyanolyan legyen. De azért még is ez így néha tök jól esik. Megbeszéltük, hogy szombaton valószínű elcsapunk valahova, plusz ígért egy tágítót is.húhú.

Anyám végre szóbaáll velem, úgy csinál, mintha semmi nem történt volna, hát gratulálok.

És most kajak lelépek, tanulni, haha.

-

kedv:

omg.

Te jó isten, ezt az estét, úgy ahogy van kiakarom törölni az emlékezetemből...

Utálom, amikor meggondalatlanul cselekszem. Most értem haza, túléltem, meg minden, de....

...Azért...Hívtam őt is, hogy segítsen, jó tudom, hogy épp vele volt,vagy mittudomén, de 5 percet igazán tudott volna rám szánni..bajban voltam, de kit sem érdekel.

-

Szeretnék, ma elmenni képelni, és beszélgetni egy kicsit, de egyenlőre nem úgy néz ki...

amúgy jó kedvem van,szoptátok

Szóval, ti vagytok azok..

Barátok mi?! Mindig azt hallgatom, hívj ha baj van, gyere ha kell, mindig itt vagyok blablabla. Na persze. Akárhányszor szükségem lett volna bármelyikőtökre is, mindig találtatok kifogást. Lásd ma. Köszönöm, ma este is itthon szottyadok.

-

Jaj ha tudnád, hogy nekem nem lehet hazudni....Mosolyogva tűröm, és közben, azt kérdezem magamtól, hogy tényleg ennyire hülyének látszom?! 

De persze, nem értem minek az egész, hisz így sem érdekel, úgy sem érdekelne, örülök, hogy boldogság van.

-

Szeretnék vele komolyan beszélni egy két dologról. De.. Komolyan.Szabad?!

és szerinted, ez így van jól..?

Kisbabám, hisztisen, pityeregve, mutogatja mindenkinek, bibis, frissen műtöt lábát..

-

Csodálkozom, hogy milyen hamar le tudja rontani a közérzetemet egy bizonyos valami.

Tegnap már suliban kaptam egy smst anyámtól, körülbelül annyi lényeggel, hogy már megint csalódott bennem, és hogy szarok bele mindenbe.

Először fel sem tudtam fogni a dolgot, pislogtam, nem értettem, ezt most miért.. Persze egésznap kerülgetett a rosszullét, idegösszeroppanás, vagy esetleg csak tengettem semmitmondó gondolataimat az éterben. Tökjó ezek persze májgörcsökkel és remegéssel járnak, de sebaj anyám, nyugodtan.

Féltem hazamenni, de hát nem szabad menekülni, nézzünk szembe a démoni erőkkel gondolattal, hazaindultam.

Otthon megkaptam egy nyáltól fröcsögő ordibálást, olyanokal,hogy én nem csinálok semmit, szarok az életbe, csak ígérgetek, és különben is én egy szar fos ember vagyok. Lényegtelen, hogy miért csak találjon egy kis jelentéktelen apróságot, hogy belém tudjon kötni. Mert mostmár, nővérem sincs nagyon itthon, báttyám nem rég költözött el, anyám meg most robbant, és én voltam a legelérhetőbb.

Összepakoltam és átmentem Kedves Vilmoshoz...igen már menekültem...

Soha nem voltam olyan ember aki nyíltan tud beszélni a problémáiról, de álltalában, nem is erőltetem meg magam, kerülöm az ilyet. Még vele se tudok néha megosztani egy tök apró gonolatmenetet, eszmefutattást, de rossz.

Pedig azért ha belegondolok, az összes lehetséges ember közül, ő lenne a az egytelen aki áttudná érezni mi van.

Elég gáz, nekem évente elég egyegy ilyen, nála meg mindennapos.

-

Viszont ma... Reggel összefutottam Cs-vel, rohadtul megváltozott. Előadta nekem a flegmáskodást, miért nézek ki így-úgy, miért csinálom ezt-azt, és különben is.. Haha, hogy akadna fent a szemed és körözne a fejed fölött, gondolattal bedobtam az "elkésem a suliból" szöveget, és ott hagytam.

Délután végre kb egy hónap után, találkoztam egyetlen barátosnémmel, és minden egyes rossz gondolatot kiűzött a fejemből.Elég csak meglátnom és elönt a melegség,olyankor tudom, milyen érzés igazán szeretni valakit.

Jójó, az lehet tényleg nevetséges volt hallani és látni is, hogy négy lépcsőfokot ZUHANTAM. De tényleg, bibis is lett a könyököm, meg minden.:DDD Könnyek között röhögve a fájdalomtól, és az ostobaságtól,nem látva semmit...jó érzés.

Kár, hogy ez is csak egy délután volt, se több se kevesebb.

-

Lassan átmegyek egy semmit tevő otthon ülő trollba, aki csak bámulja a négy falat, esetleg plafont is. Ez szánalmas. Tenni kéne valamit, csak túl válogatós vagyok.

Hát most is...várom, hogy teljen az idő, ideérjen, és folytatódjon a már megszokott menet, változatlanul, ami persze jó, ki ne vágyna rá, plusz nem alszom egyedül, de akkor is hisztizni akarok, eljárni mint régen, élni, de már más, hol vagytok?! hol hagytatok?!