Egyszerűen imádom a Zsigmondos napokat,tökéletes minden perc vele, semmi tré szituáció, csak hasfájós nevetések satöbbi.
Bár sajnos egész végig gondolkodtam, nem sikerült kiűznöm a problémákat teljesen. Most is itt ülök, és azon gondolkodok, menjek-e hozzá vagy ne.Lusta vagyok, de ha annyira szeretnék, nem lenne ez probléma nem?
Aztán persze meg eszembe jut, hogy tessék ittvan tálcán kínálják a "teljes boldogságot", én pedig ellököm magamtól, menekülök. De ez meg relatív, mivan ha nekem ez a boldogság ami most van. Én szeretek Egyedül lenni. Kötetlennek lenni.
-
Le akarok menni Lacházára, és vizet akarok magamköré.
És jó lenne Kedves Vilmossal lenni, na az boldoggá tesz.Hiányzik a társasága.Beszélgetni akarok, és neki hátha akadna valami ép ötlete, mit tegyek.
-
Már megint ilyen...(?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése