Halvány lila fingom sincs mit tehetnék még azért, hogy ne utáljon ennyire.
A nővérem nem szól hozzám, és nem érzem úgy, hogy bármit is tettem volna.
Hisz ez az én döntésem, én akarom így, ő miatta nem fogok másképp szervezkedni.
Ha már anyám is azt mondja, ne foglalkozzak veled, akkor öcsém, ezt most bebuktad, sorry!
-
Tadadadammmm.
Egyszerűen megtudnám szokni ezt a helyzetet, hogy nincsenek első négy óráim, elmarad egy csomó, és semmilyen tanár nincs bent. Tűrhető.
Azért érdekes, ma beszélgettem Szmessel, közölt velem egy-két olyan dolgot, amit magamtól is tudok, csak furcsa ha valaki a szememre hányja.... De hát mindegy, nem fogok selymet szarni a szátokba!
Elég sok dolgot csináltam az elmúlt hetekben, ami változásokat hozzott, és szeretném is folytatni, hisz azon vagyok, hogy kijöjjek a falak közül, és most jól megy. Kivéve R-t. Őt még mindig nem tudom melyik polcra tegyem. De hát annyira itt van, annyira belemászik az életembe, baaaah. Segítség!
És akkor persze, megint lehet azt gondolni, hogy ellököm magamtól az embereket, de meg kell hogy nyugtassalak, EZ ÍGY VAN! és így is marad..:D
Szóval. Mindent egybevéve, jól alakulnak a dolgok, ebben a szaros kis életemben.
(megjegyzés: máj 16.-kórház, addig nuku orvosi ellátás!!)
(megjegyzés kettő:aaaaaaaaaaahhh csak legyen így, nem kérek görcsöket!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése