Szóval megint csak ugyanott vagyunk; félek és menekülök.
Félek az érzéstől, nem merek nyitni, magam sem tudom mit akarok.
Nem akarok polcot, sem szekrényt, csak elmenekülni tőle, nem akarok döntést hozni.
Miért félek ennyire?! Miért állítasz választás elé?! Miért nem sikerül megint megúsznom, egy "jó ez így" kapcsolattal?!
A fejem teli van kérdésekkel, a választ csak várom, de sehol nem hallom...
-
EZ tesz boldoggá nap mint nap:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése