azok a bizonyos polcok

Ó te jó ég!

Péntek:

Hát én komolyan nem tudom mi volt Kashmirral, valószínűleg az, hogy mindenki Almássyba gengelt, de full üres volt...Mondom mi az isten? Nyomtuk még egy kicsit a danszt, de hamar meguntuk, elindultunk piát venni, és zsa házibuli budára(!). Fasza lett volna, de lemondták a zsernyók, úgyhogy piáltunk máshol, ójajhónalj másnap délben keltem fel Pierre ágyában, te szentmáriakenyér. Szerencsére annyira emlékszem, hogy csak nyomult, de volt eszem.

Lényegtelen..:D

Tehát mikor jöttem hazafele, kinyitottam a táskámat, és volt benen 1db sajtos kifli!:D Az egész hátizsákban. Nem tudom hogy, de rohadtul örültem neki abban a pillanatban... Hazaestem fájó torokkal, plusz sántán, mert meghúztam a combomat vagy mimet, és sajnos az mostanáig is fájt.

Elaludtam a kanapén, de R. hamar kiharcolta, hogy találkozzunk. Elmentem hullán, szenvedősen, de jó volt.

Beborocskáztunk, mosolygósra, és jött a beszédével... Ugyancsak azzal a témával, hogy miképp vagyok érzelemmentes, szívtelen, esetleg kcsg.

És jött a polcos beszéd. Találjak magamnak polcot.Persze! Ne szereljek magamnak vélelen egy újat?! Sajnálom, de nekem nem elég egy polc, szekrényt akarok, akkor mi van?!:DD

(megsugom, egykicsit korainak tartottam ezt a témát)

Viszont most mindjárt indulok vissza, megyünk erre arra, bár menni még midnig nem tudok, és nem kapok levegőt se, plussz csak suttogva tudok beszélni...