Ó csak ne remegne ennyire a kezem...
-
Péntek, ahh mily csodás vagy. Érdekes, elgondolkodtató..
Reggel tök jól süt a nap, várom, hogy menjek képelni. Majd elindulok, persze elmegy ez a nyomorék. Oda értem Kedves Vilmoshoz, "kosaraztunk". De debil vagyok istenem, ezt sem nekem találták ki. Attól függetlenül, hogy fájt közben ez a kcsg májam, eskü jól esett mozogni. Kitisztultam, jó volt na. (akarok még.) Továbbmentem volna, de jött az eső, tehát irány Pécel, Zsigmond már vár.
Este még elzsalltunk,a részegecskés szomszéddal a boltba, hát elég isteneseket szakadtunk rajta.... Másnap próbáltunk "korán" felkelni, hogy elkapjunk pár napsugarat, de mucsaröcsögén semmi nincs, nem hogy az ihlet...Persze ja, az emlékmű, és az alatta lévő lelakott szanaszétcsövesedett, festékes házmaradványok, lelki facsartságot okzó kinézetükkel, meghozta volna minden jelenlegi vágyamat, de az túúúl messze van, ő meg lusta, menjünk haza... Megjött a pótnyuszi, mehetünk is tovább.
Találkoztam Szőke R-el! Őőőő..már nem az. Tehát maradjon, R. Istenem, hát nagyonfaszásul éreztem magam, bár biliárdozni azt még midnig nem tudok,hah!:D Viszont, eléggé előhozza belőlem a nevetős, feszültségmentes oldalam, és nagyon jól esik, hogy másként áll hozzám. Azért örülök neki, hogy nyitott voltam, és nem űztem el magamtól. (először)
Onann Kashmir, azt hiszem eddigi legjobb volt, azt leszámítva, hogy utána Kedves Vilmoshoz akartam menni aludni, mert haza nem tudtam, de offon volt, tehát fél órás kapuban várakozás után, nekiindultam gyalog haza. 6ra haza is értem!:D
Ma meg, ismét indultam volna képelni, igénybe vettem volna a fenti hímnemű egyed tudását, de ismételten nem jöttek össze a dolgol, tehát elindultam elfele, de mivel útközben lemerült a gép, a pótaksival együtt, hogy olyan durcit rendeztem, hogy pár nap után, hazajöttem, anyámék örömére.
Most lábamat lógatom, és szorítok a holnapra, hisz utolsó lehetőség, hogy elmenjek végre normálisan képelni!:)
Ennyit mára, nagy a szám,a fülem meg fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése