megint te vagy az?

Mackóóóbarát

-

Legalább hazajöhettem. Legalább itthon vagyok. Megint olyan mint régen..Szenvedek és fáj.

Ő meg már most sok. Folyton a seggemben van, egy szabad percem sincs tőle, mások szerint meg ez a normális. Miért? És, hogy én vagyok a nem normális, mert végre valaki törődne velem, meg ilyenek. És ha nekem nincs szükségem rá? Mi a fsz van velem, hogy undorodom a kedvességtől? Nem tudom hova tenni, nekem ez már SOKK. már most.

A másik meg, hogy rohadtul üvölthetnékem van, de sajnos nem engedik a bentiek, hisz már egy hónapja beszéltük Szmessel, hogy ma Kashmir, Shift és egyebek, már le is pénzeltük. De neeeem, nekem nem lehet... És fos a körüzeneteket olvasgatni, még ha egy csomó, jobbulásost szöveg is van benne, ÉN AKKOR IS ITTHON POSHADOK!!!!!!!!

telnek a napok

Meg kell, hogy mondjam, jót tett a mai nap...Egész nap csak mentem a nagy világba, egyedül, kivel épp mikor, ahogy alakult.Villamoson, villamos mellett, külváros-belváros... Kicsit elterelték a gondolataimat, kitisztult a fejem.

Még tetős fényképezés is volt, még mindig imádom azt a helyet.-köszönöm kedves vilmos.

-

Viszont már egyre rosszabb, nem tudom, hova tegyem amikor már a saját Édesapám is az én vállamon sír. Már nem megy a keménykedés, már nem bírom tovváb, én is sírok, szépen csendben. Ez már nekem is sok.

se kép se hang

És akkor élvezem ki a piallanatot...? Amikor megkaptam ma azt a telefont amit még sok sok idővel odébb vártam...? Elvitték...Szörnyű érzés, Nika gyere haza! Hol van? Haza jön még? Ó, mond még, hogy hazajön.....

para lesz van

Nem is volt olyan gáz ma. Persze mindig ez van, nap végére úgy is megbánom megint. Viszont miután kijöttem ma, megerőltettem magam, és írtam egy igazán kedves smst. Tehát lehetséges, hogy vasárnap, beszélés lesz ezekről. De kétlem.

Nem hiszem el, hogy TeamSZ... NEM HISZEM EL!!!:D

-

Szóval ma reggel sem volt kedvem bemenni, így egész jól elfaszkodtam az időt 10 fele be is értem... De legalább ennyi volt.

Kicsit parázok a holnaptól, de este Zsigmond majd kiűzi a fejemből a rosszakat. Nem akarok semmit elterveznie lőre, hisz úgy sem az lesz. Majd tengünk lengünk.

Most meg felkészülöka legrosszabra, holnap talán értelmesebbet posztolok.

-

Esssssssssssssssünk szét megint már, nem bírok várni Szmess drága

csendesebben

Ahhoz képest, hogy frászt kapva keltem fel, és kisebb szívroham kerülgetett, egész jó lett a napom. Vagyis eltelt.

Gondolkodtam egy csómót (ójajhónalj) hogy miként változtathatnék az egész helyzeten, mert nem sikerül úgy haladni előre, ahogy azt mi megbeszéltük. Nem is tudom, hogy holnap miket fogok mondani, és most nem is várom. 

El szeretnék menni, messze ahol, a semmiség van, ki a világból egy fényképelővel, és lefeküdni a földre és az eget bámulni. Nem kell más. Most nem kell...

 

jooo nem jooo

Azt hiszem utálni fogom a szerdákat. Bár ez nem újdonság, hisz mit nem utálok...? Viszont az, hogy 11 óra után úgy esek haza, hogy yesss legalább van egy kis remény, hogy jobb legyen az estém, mert hát jobb lett volna, de persze nem. 

Legalább, ma Sz. bejött cigi szünetre, egy kis váll veregetésre. Ennek sem tudtam örülni annyira.Néha fejbe vágnám magam egy szaros lapáttal, hogy miért nem lehetek átlagos, olyan mint egy normális ember. Ilyenkor már vágni kéne a szitut, vagy legalább szájat mozdítani arra, hogy ha valaki közeledik felé, nem?! De.

Én meg még azt sem tudom eldönteni, hogy melyik zoknimat vegyem fel. Mit nekem a kedvesség.

habiszti bo-ojz

csak mint én ma.:D

-

Hát bakker, így tegnap után, azt sem tudtam reggel mit kezdjek magammal, vagy esetleg, mivel csapjam magam agyon. Minden órában azt kívátam, hogy most áljon meg az idő és ne kelljen találkoznom Sz-el. De hát ott várt suli után. De szerencsére semmi tré nem volt, megnyugodott meg minden, sőt még én éreztem magam szarul.... De még mindig nem polcoltam sehova. Új még nekem a kedvesség.

OIEUA

A jó kedvem tegnap óta még mindig nem jött vissza, még az sem vidított fel, hogy bejött a suliba Sz. Vagyis azt hiszem, kicsit örültem neki, de még mindig nem tudom mi van velünk. Kicsit sem érdekli, hogy egy seggfej bunkó vagyok, sőt minnél jobban lököm el magamtól, ő annál jobban akar közeledni.

Előre félek a péntektől, mert nem tudom mit fogok mondani, és hogyan kezdjek majd bele, megint. Akárhányszor ott vagyok, kicsit megkönnyebülök, de estére úgyis megbánok mindent amit elmondok. Bár most vinnem kell képeket. Emberekről. Meg azok közül amiket én fotózok...

Plusz, amitőől fosok, hogy megint olyan lesz itthon, ha visszajön mindenki, mint hetekkel ezelőtt. Vagy még rosszabb, ami esélyes....Mi lesz itt.

-

Úgy vettem észre, hogy eddig ez volt a kis menedékem, itt mindent elmondtam, minden kijött belőlem, most meg mintha itt is titkolóznék. Pedig itt nincs ki előtt, nem is értem....Itt is kezdek magamba fordulni...

a kékhajú lány

De most komolyan, nem tudom mi van.

Egész jó volt a hétvége, "nevettem" meg minden... Azért néha-néha jobban élveztem azokat a pillanatokat, amikor elmentem egy pár órára fényképezni, vagy csak úgy... De azért lesz mit mesélnem pénteken.

WSST ismét nem hagyta annyiban, ha válaszul csak annyit mondtam; Semmi baj... De azt hiszem most látta rajtam ő is, hogy nem fogok nagyon beszélni róla. Most van kivel. Elég ő. Másnak semmi köze hozzám.

Nem mondom, hogy megbántam, hogy elmentem, de már vártam, hogy egyedül lehessek....

hullamerevség

kék.

-

Basszus, méghogy egy nap alatt nem történhet semmi...Nem-e? Már most tudnék mit mondani, hogy most épp kiben csalódtam, illetve kivel mit tettem... És belegondolok, hogy még egy teljes hét áll előttem, sőőőőt még ez a hétvége is? Vagy ki tudja, hogy mehetek-e egyáltalán....Pedig mostmár szeretnék, hisz mindent meg kell próbálnom, meg amúgy is Lulukának kötelező a megjelenés....

-

Voltam ma dokibánál semmi nem változott, ugyanolyan kibaszott nagy és felesleges a májam, mint eddig. Köszi!!

yes it is

Szóóóval, akkor most ez segíteni fog.Biztos vagyok benne, szeretnék.

Még csak két alkalom volt, de ma már úgy voltam vele, hogy jobb lesz. Pedig még sehol nem vagyok vele. De érdekes, mindent más szemszögből nézni.

Én tényleg próbálkozom, ezt a döntést már végső elkeseredésemben hoztam, és még (MÉG!!) nem bátam meg, majd meglátjuk. Ő majd biztos megváltoztat.. Vagyis megpróbál...

ideg

mit érzek most? idegességet, mérget, gyűlöletet, haragot, és még sorolhatnám. mindezt magam felé. magam felé amiért egy embernek is kivételt teszek. EZÉRT nem nyitok senkifelé, EZÉRT nem érdekel senki és senkinek semmilyen problémája. mert nem éri meg....

And this is how it all begins...

Ez a Kedves Vilmosé.

-

Oké, kezdjük el, hátha jobb lesz tőle, azt mondták. De nem jó hisz csak a hiszti megy, nem változik semmi, pedig én eldöntöttem, hogy akarom.

Az egyik hátsó ok, a drága nagymamám, rettegek a következő hónapoktól, csak számolok, mennyi még, és nem merek bele gondolni mi lesz utána. Hisz azóta minden megváltozott.. Mindenki megváltozott. És ez csak az utolsó lökés volt nekem. Előre félek az azt követő újabb összeomlásomtól.

Fel akarom keresni az összes okot, nem elégszem meg csak ennyivel...Kezdem a legelején; Bizonytalanság! Illetve inkább elzárkódás mások hülyeségei elől. Menekülés az egyedül létbe, így nem megbántódni senki részéről...

-

Ezt napok óta, megállás nélkül