nekem égszínkék, másnak szahara

Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz....

-

Jó most a hétvégéről annyit, hogy Luluka jól érezte magát, bizonyos határokon belül, utána már nem annyira.

A ma hajnali fotozás, meg baaah érzés volt, eltudnák ott tölteni több időt is.

-

Hát igazából rohadt sokat gondolkodtam így este, miután nem tudtam semmi okosat mondani, meg amúgy is. Szerelmi csalódás..? Igazából mi is az... Mert most komolyan, olyankor kiben vagy miben csalódunk? A szerelem fogalmában, vagy magunkban, ill. a másik személyben? Nem is tudom, miként nézném én most. Egyáltalán, szerelemnek lehet-e mondani, azt amiben csalódhatunk? Vagy csak pillanatnyi adott időtartamú fellángolás, ragaszkodás egy bizonyos szintje?

Azt hiszem, ez is egy bizonyos oka, hogy én miért is kerülöm, ezeket a dolgokat. Feleslegesnek tartom, az erőlködéseket,mert ha már csalódik az ember, nincs mit folytatni, mert onnantól kezdve, nincs meg sem a bizalom, sem a nyitottság, önfeledt öröm.Onnantól úgyis a másik hibáját keressük, minden egyes apróságot, óriásinak látunk, és egy idő után már az óriási apróságokat is magunk generáljuk. Főként ha már kétségbe vonják az érzelmeket. Tényleg, ettől kezdve, miről is beszélünk?! Persze ezt mondjuk, olyan embernek aki felhőtlenül "szerelmes" a másikba, mármár belevan táplálva a kis buksijba, hogy vele kell lenni, nincs értelme mással próbálkozni, a felejtés, tovább lépés, szóba sem jöhet, hisz úgyis csak kínszenvedés lenne belőle.

Jó persze, úgy hangzik, mint valami okoskodó sokat látott ember filozofálása, de én ezt gondolom.. Jól megmondtam, azért.

-

Ezt meg mert nem tudom abbahagyni, amúgy meg kapja be!

Lulukának KÖ-TE-LE-ZŐ a megjelenés..

És igen Lulukának ez jól esik, tehát, ha törik, ha szakad, én ott leszek...

-

Viszont semmi sem elkeserítőbb, mint olyan dolgoknak az igazságait a birtokodban tudni, amelyeket akkor sem akarnál tudni ha az égből szakadna rám mint valami zivatar. Halvány lila gőzöm sincs miként kezeljem ezeket a helyzeteket. Nem, hogy magamban mit gondoljak róluk. Én nem fogok senki szemére hányni semmit, mert nekem ezekről nem is kellene tudnom, mert ugyebár én csak egy kis ribanc vagyok, akinek nem adhatnak a véleményére mások. De persze abba senki nem gondol bele, hogy ha én nem lettem volna, ki tudja, mit csinálna most. De semmi baj, nyugodtan tessék elhordani a hátam mögöt bárminek, mert ez végülis korrekt viselkedés egy felnőtt embehez képest. Talán úgy könnyebb lett volna, ha nem postagalambbal tudok meg bármit is. Nem vagyok híve az üzengetéseknek.

-

Hétvége Csongrád, ki tudja kivel, hogyan leszek, de igen. Megyek.

meleg van vagy mi

A kínaiak kupit tartanak a szobájukban.

-

Bahhh, hogy meleg van az kicsit kevés, arra, hogy kifejezzem magam. Olyan helyeken izzadok, hogy nem is tudtam, hogy ott lehet...:DDD

Na a hétévégén Zsigmondnál voltunk, ott kellemesebb volt az idő, plusz hűsöltünk is a menő bokáig érő medencében. Hahh. Legalább egy kicsit helyre pofozott gondolatok terén.

Tegnap meg hazaugrottam Kedves Vilmos ajándékáért, aztán zsa hozzá, ide oda, majd megsültem.

Igazából ma is akarok menni, mert fotos kedvemben vagyok, de azt hiszem egyedül kötök ki megint valahol. Aztán ki tudja, mert itthon nem lehet megmaradni.

Ó nem is említettem még New Yorkot. Nem is fogom.Hah.

-

Shiftet akarok és Klayt...♥

sunlight hurts my eyes

Születésnapomra, kaptam egy könyvet, amit tegnap félve vettem reggel a kezembe, és remegő kézzel nyitottam ki, mert tudtam miről fog szólni, hogy visszafogok emlékezni. Tudtam, hogy akár az én történetem is ott lehetne a monológok között. Pár órán belül, enyhe gyomorgörcsök után a sírás kerülgetett, mikor befejeztem...

Azt hiszem, emiatt voltam tegnap, olyan sebezhető, emiatt borultam ki este, és szaladtam világgá. Mindenkit elküldtem a faszba, és csak mentem. Zsigmond sem tudott semmi bíztatót mondani, minden ami történt, pofonként hatott, csak jobban szétestem. Plussz a szerda esti dolgok is közbe játszottak mindenben...És a tegnapi dolgok is...Foltokban emlékszem arra mi történt, azt hiszem Kedves Vilmos hazaküldött, de hogy ezek után mi történt nem túl tiszta. Azt hiszem, kint voltam a reptérnél. Aztán itthon, mert szükségem volt valami helyrerázó beszédre, de nem kaptam meg.

Az a jó az egészbe, hogy hamar túl esek az ilyen kiborulásokon, és utána mintha semmi nem történt volna. Csak a májam nem viseli ilyen jól. Ilyenkor nem túlzok ha azt mondom, hogy negyed óránként vannak görcseim. Reggel hánytam egyet, és már egyre ritkábban vannak.... Ejj, májbetegen még kiborulni sem szabad!:D

-

jó volt, még akkor..:)

move on

Az, hogy társaságra lenne (LENNE, de nincs is igazából.) szükségem, nem azt jelenti, hogy segítségre van szükségem. Nekem nincs szükségem senkire, senki segítségére. Mégis mihez kellene segítség? Nem kell nekem senki. Én vagyok, az egyetlen segítség magamnak. Egyedül én ismerem magam.

-

Viszont parti az, van!

nem gáz, nem gáz

Rég volt villamos..

-

Felmerült egy újabb választási lehetőség, de ezt még rengetegszer át kell gondolnom. Ha ezt választom, akkor viszont tényleg itt kell hagynom mindent. Azt viszont lehet, hogy még én sem bírnám. Tudom, hogy ez már régen is felvetés alatt állt, de el lett felejtve. Elköltözni egy másik földrészre, egyik pillanatról a másikra, meggondolandó helyzet...

Az hogy most mi zajlik le a fejemben, nehéz bárhogyan is leírni, hisz egyszerre zavaros, és tiszta. Szívesebben lennék most, olyan társasággal, akik olvasni tudnaka gondolataimban, és nem kell beszélnem. Mert szavak nélkül is megértenek. Lehet, csak az kellene, hogy mellettem legyen valaki.

Nem mindig, életbarát, ha ilyen ellenszenvesen viselkedsz az emberekkel, nem mindig menedék a bunkóság, az érzelemmentesség, az hogy kibaszottul erősnek hiszem magam. Nem vagyok az. Néha én is megtörök. De a mosoly örökre rajtam van, csak kérdés, mikor igazi.

Szerencsémre, mindig tudok örülni mindennek, nem kell azon aggódnom, mikor esek depresszióba, vagy valami, mert mindig megtalálom mindenben a pozitív dolgokat.

-

like no one else

Hát a mai napról annyit, hogy igen megérte bemenni, az első órára. De legalább utána beültünk kfcbe egy toszott nagy kosárra, meg elmentünk pct csináltatni, ott beszélgettem a csajszival, és eléggé belevetettem magam a tetkó szervezésbe. De nem akarom elsietni, akarok egy pár tervet, már beszéltem Kedves Vilmossal is, remélhetőleg, hamar lecsapok rá. 

-

Viszont ma, nagyon megijedtem, ismét itt volt az utcában.... Láttam, hogy észre vett, nem tudtam már elmenni semerre, pedig legbelül futni akartam, menekülni. Éreztem, hogy az adrenalin árad szét a testemben, lüktettek az ereim, és ahogy láttam, hogy elindult felém, éreztem, hogy a szívem is kihagyott párszor. Féltem. Mert tőle félek.... Egyre csak közeledett, én már megfolytottam magam előtt a hasitasim, maxon volt a fülembe a zene is, ne halljam még a saját lépteimet is. Gondoltam,  ha sietek, még betudok fordulni a következő utcába, de ő gyorsabb volt. Megállt előttem egy pillanatra, rámvetett egy iszonyatosan szúrós tekintetet, vett egy mély levegőt, majd mintha ott se lennék, levett fél vállal, és elment. Én meg csak álltam tovább, nem tudtam mire vélni, egyszerre remegtem a félelemtől, és a megkönnyebüléstől....

Nem tudom, mit csináljak, talán szólnom kéne bátyámnak, de nem akarom elmondani neki az egész történetet. Ha neki nem akkor még is kinek...?

címtelen

Szóval... Megint itthon, bár nem így terveztem.

Pénteken sikerült összehozni egy kellemes estét, iszogattunk pipáztunk hármasban, aztán másnap irány hungaroring, persze nem valami egészen élvezhetően, mert megint hordanom kellett a sínt, a hr meg nem éppen lépcső nélküli hely. De nem baj, a lényeg, hogy boxos jegyünk volt, tehát VIPpeltünk végig. Este meg sikerült a másodcsaládommal lennem...

Most meg ismét, hogy hazajöttem, sikerült azon gondolkodnom, hogy mégis mi a fenéért van ez a helyzet. Tudtommal, azért mentem el itthonról, hogy nekik ill. nekem is jobb legyen, de ez így egyre rosszabb. És tegnap is, amíg összecuccoltam, hallgatnom kellett, és most is. Egyszerűen nem tudunk egy helyen és légtérben megmaradni. Itt már nem segít se próbálkozás, se hallgatás, mert már az is csak ront a helyzeten. Komolyan elgondolkodtam a költözésen, de ahhoz kellene egy biztosabb háttér, és egy kis támogatás.
Rájöttem, hogy jelenleg, a bátyámon, és Zsigmondon kívül, nem nagyon várhatok senkitől fizikai ill. lelki segítséget.
Mert persze nekem tökéletes, életem van, tökéletes családi háttérel, ezt mindenki megmondja. Az egyetlen hely ami eszembe jutott, az Bükkszék. De az még is elég messze van, annyim se lenne mint most...

Segítség....!

-

Figure estére?

keep calm...

Hát tegnap egy kicsikét kiborultam, amikor megláttam megnyitva a blogomat...De mindegy nem is érdekel, hisz máshogy úgysem hallhatsz felőlem semmit.Mert, hogy nem is érdekellek..Vagy ha igen, miért nem engem kérdezel meg? Ez túl nagy dolog lenne nemde? Aztán persze rájövök, hogy én is ilyen vagyok..Ugyanolyanok vagyunk. Erre mindig rájövök.

-

Lassan itt a vége mindennek, és én sehol sem tartok...Nézzük a jó oldalát; Ja, várj, nincs is jó oldala. Lehet, hogy most negatívan állok hozzáa dolgokhoz, de ezvan. Általában nem ilyen világképet alkotok ki magamban, mindig keresem a jobb és boldogabb dolgokat, de hála bajuszbarátnőjének szombat óta, ez nem igazán megy. Sikerült ugyanis egy ittas lelkizést végrehajtanunk, eleinte kettesben ami tetszett is volna, mert az átlagosnál jobban szófosásom volt, ami a lelkitémákat általában kerüli. Hát most nem. Eskü már a sírás hatarán voltam, ilyen durván csak wsst-n kívűl még senki nem látott bele a fejembe.Nem beszélgettünk hanem inkább tényeket közölt. Olyan tényeket amilyeneket magamtól nem állítanék ki.Vagy csak nem akarnék. Azt hiszem beszélni akarok wsstvel, vagy béellel.Valakinek helyre kellraknia a fejemet.

-

Amúgy ezen kívül semmi tré nincs, máj offon, láb még kétes, kedv kedves.

Ezt meg most őrültenszeretem:

most miért

Miért kell belemászni a gondolataimba, életembe?

Nem lehet meg a kis nyugodt magánszférám, mert kutakodnak utánam. Egyetlen dolgot teszek ami nem tartozik rátok, az ez.

-

Itthon voltam, mert a lábra állás kicsit nehézkésen megy.

Úristen, amúgy rettenetesen kibortultam, hogy ennyire nem tudok megbízni senkiben.

A héten költöztetem a blogot.

asdasdfadsdasdasddas

Hát... Akkor egy hét után hazatoltam a pofámat, kisebb-nagyobb gondokkal.

Eltelt a hét, náluk voltam, meg osztálytársamnál... Hétfőn instantba mentünk végül, és azt hiszem kurvajo volt! Kedden meg ismét szétcsaptam magam...Ejj.

Muszáj voltam hazajönni, mert oszt kiránduláson voltam az elmúlt három napban, és rettentően megrecsentem, lehet nem volt jó ötlet minden este offra boldogítanom magam!:DDD De hát inkább a piritás, azt gond feledve. Toszott sok képet csináltam, úgyhogy most válogatok ezerrel, viszont egy két videon röhögök...

HAH! Sikerült majdnem eltörniük a lábam!:D Fasza volt, hogy miattam átszervezték a fél kirándulást, és vihettek ügyeletre meg satöbbi, de sebaj, csak zúzodott, mankózhatok meg satöbbi...:D:D:DD:D:D KÖSZI!!!

-

Igazából nincsen kedvem írni, csak annyit, hogy félek, mert bántós gyerek egyre többet keres megint. Ezért is félek hazajönni...