Az ember olyankor, már elgondolkodik azon mit kellene tennie, amikor rájön, talán barátaiban sem bízhat. De kérdem én, ez barát?! Nem, nem igazán neveznélek, annak, sőt sorolhatnálak, a listácskámra, azzal a megjegyzéssel, ismeretlen. Igen, lenézlek..Mert nekem nem számít, ha bocsánatot kérsz, az se ha bociszemekkel nézel..
Nem hat meg, ki mit gondol, nem érdekel mások véleménye. Sokan kérdezték már életemben, miért vagyok, ilyen bunkó, szívtelen?! Hogy miért?! Azért, mert tudom, hogy ebben a kur*a életben, csak magamra számíthatok, másra nem. Fölöslegesnek érzem közel engedni magamhoz az embereket, ha tudom holnap csalódnom kell bennük. Fölösleges olyan emberekre egy csöpp időt pazarolnom akik, egy köszönömöt sem tudnak mondani, miután te beletettél apait-anyait a kapcsolatotokba.
Lehet, hogy nekem soha, nem lesz családom, soha nem lesz egynél több barátom, de aki ott van, azt örökre a lelkemre vettem, nem hagyom, hogy elszáljon mint egy brutális bélgáz.
Pappolhatnék még, az egoról, lehet azt hiszed, egy senki vagyok, aki nem ért el semmit az életében és feladta, de nem ismersz, nem tudhatod, mennyit úsztam a szarban, kik vannak mögöttem, mit tettem.
Észbe kaphatnál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése