hátakkorne.

Hétfő. Miért utál mindenki?! Lényegtelen én is közéjük tartozom. Nem szeretlek. Sőt Utállak. 

Az ember eleve is elgondolkodik azon, mikor jön el az a pont a tetves kis életében, amikor túl tud lépni, a múlton, az összes dolgon amit véghezvitt. És csak előre nézni. Nem tervezni, csak hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok.

Én már ezeken nem gondolkodom. Tudtad, hogy van egy olyan szó, hogy; Leszarom?! Ezt képviselem én. Nem érdekel mit mondasz, vagy mit nem. Nem érdekel mit tettem, biztos oka volt, különben nem tettem volna meg....

Most meg itt ülünk, és azon megy a filozofálás, ki mit tett anno. Ne tagadd most te is visszagondoltál. De minek?! Elmúlt. Még ha jó is. Arra se akarok gondolni. A jóra se, mert csak megint meg akarom tenni, és mi van ha már nem lesz jó?!

Nekem, mindig itt van a fejemben,a, hogy mennyire nem számít mit vittem végbe, az számít mit fogok. Aztán szépen az is csak elveszik az éterben, a megtett fölösleges dolgok között. Magyarul;Nem gondolkodom, csak cselekszem..

Felejsd el, hogy egyszer jobb lesz, el kell, hogy szomorítsalak, tündérkém, az élet bizony nem habos torta.