Háromszor-négyszer-sőt hatszázszor átgondoltam mindent, hogy vajon érdemes lenne-e belekezdeni.
Nekem tényleg lehet szívem?! Érzéseim?! Tudok úgy nézni egy emberre, hogy nem az első gondolatom, hogy szakadj meg te paraszt?!
Nem nem igazán... Minek lenne?! Én egy kő vagyok, belülről, rohadok. Ez nem normális. De nekem így jó.... Félek. Félek kinyitni,ott belül, azt a bizonyos kis kaput, ami szeretni enged.Hagynám szívesen, neked adnám, de bízni se tudnék. Azok után meg pláne nem, hogy ők is ott vannak. Én nem fogok másokkal versenyezni, jó nekem így.
De azért átfut a gondolat a kis bucómban, hogy igenis csak egy szavamba kerülne. És jönne a meleg érzés?! Milyen érzés?!! Valaki mondja meg mitől lenne jobb?! TÉNYLEG jó dolog szeretni? Nem tudom...nincs rá szükségem... Most talán lenne, de nem merem kimondani, én nem tudom kimondani....
könnyebb nem szeretni, de nem biztos, hogy jobb is. ezt tanultam meg.
VálaszTörlés