Változatlan napok, ugynaz a körforgás.
Valami említésre méltó kéne, valami változás.. Tenni kéne valamit. gondolj-gondolj-gondolj Nika, valami jusson az eszedbe.
Már itt van a nyelvem hegyén, tudom, mi az, csak mondanám már ki. És megváltozna minden....... Igazából, tényleg tudom, üvölteném, mindenkinek a szemébe mondanám, de nem hallgatnának, meg tehát lényegtelen......
Ugynaz a szöveg, ugyanaz minden mozdulat, csak ismétlődik minden, mintha ez lenne a kötelező....
Meg van bennem az a gondolat, hogy már nem fog javulni, így fogok meghalni...
Nem szeretem, az egészet, nem értem, miért én, miért nekem kell tűrnöm ezt az egészet. Miért nem kapja ezt egy olyan ember, akinek szart se ér az élete?!
Fiatal vagyok, előttem lenne az egész élet. Én szeretnék egészséges lenni. Szeretnék úgy felkelni reggel, hogy tudom, semmi baj nem történik, minden rendben van velem...
Odaadnám mindenem, egy tünetmentes hónapért......
-
Ma is itthon feküdtem, sikeresen lázzal&hányással, görcsökkel...
Jelenleg az életkedvem -1,999%
Könnyű lenne mi..?!
Azért én is szívesen hagynám veszni, az épp nem kellemes emlékeim... Hagynám, had égjen, a piros kakas megoldja...
-
Ójaj, hónalj.
Úgymond, "csudijó" hetem volt. Kedves Vilmos sokat dobott napjaim minőségén.. Bár így még inkább nincsen kedve az embernek kimászni az ágyból és iskolába menni...
Pénteken suli offon volt, bár nem úsztam meg az eheti Lacházás kiruccanást sem. De nem mondom, hogy nem volt jó, szeretek ott lenni, addig sem itthon vagyok.... Fényképelni nem volt hangulatom, de egy-kettőt lőttem. A karácsonyfa gyújtogatósdni, most csak a lelki állapotom tükrözése.
-
Most nem vagyok valami jól, egész nap görcsöltem.
Előre félek lassan itt az idő az újabb korházi látogatáshoz....
Bizony.
Egyedül vagyok.
Hideg van és fázik a lábam. Fájok. A máj egy igazán hülye dolog. Ezt hidd el nekem..
-
Lehet, hogy azért vagyok ma ilyen, mert nem tudtam kimondani. Én pedig kiakartam..Ott volt a pillanat, adott volt minden. Persze,nem olyan egyszerű, főleg nekem.
Biztosan azt gondolod most, hogy ki ez, teeee?! De nem tudom, mennyire vegyelek ki a sorból, hisz te minden nap kimondhatod, számodra ez a szó, már elvesztette jelentését.. Nincsen semmi érzés benne. És én ezt szánalmasnak tartom. Szánalmasnak tartalak téged is. Igen emiatt. Gondolkozz el, kinek van értelmesebb rálátása a dolgokra.
És megint itt tartunk, hogy érzem, miattam van az egész. Nem mondod, tagadod, félsz, hogy megbántasz. Engem nem tudsz megbántani, mond a szememben, hogy igen bazdmeg Nika miattad van. Tudom.
Rohadt szar napom volt. Egyszerűen reggel éreztem, hogy szenvedni fogok. Ilyenkor van az, hogy kerülj el messziről, mert leharaphatom a bal füled.. Lazán átaludtam egy töri tzt, és egyéb órákat. Sikerült végig idegeskednem a napot, ami persze enyhe májgörcsökkel jár. Kerüld a stresszt, védd a májt!
Lényegtelen. Hazaértem elázva, szétkenődve, vártam, hogy este legyen és Kedves Vilmos megmentsen. De jött a telefon. Kedvem még inkább alábhagyott, jött az újabb görcs. Az ember májbetegen, még szomorú sem lehet rendesen, ilyet...
Holnap reggel, szükségem van rád! Aztán irány Lacháza, majd hozok képeket.
Háromszor-négyszer-sőt hatszázszor átgondoltam mindent, hogy vajon érdemes lenne-e belekezdeni.
Nekem tényleg lehet szívem?! Érzéseim?! Tudok úgy nézni egy emberre, hogy nem az első gondolatom, hogy szakadj meg te paraszt?!
Nem nem igazán... Minek lenne?! Én egy kő vagyok, belülről, rohadok. Ez nem normális. De nekem így jó.... Félek. Félek kinyitni,ott belül, azt a bizonyos kis kaput, ami szeretni enged.Hagynám szívesen, neked adnám, de bízni se tudnék. Azok után meg pláne nem, hogy ők is ott vannak. Én nem fogok másokkal versenyezni, jó nekem így.
De azért átfut a gondolat a kis bucómban, hogy igenis csak egy szavamba kerülne. És jönne a meleg érzés?! Milyen érzés?!! Valaki mondja meg mitől lenne jobb?! TÉNYLEG jó dolog szeretni? Nem tudom...nincs rá szükségem... Most talán lenne, de nem merem kimondani, én nem tudom kimondani....
Általában az emberek úgy állnak hozzám, hogy egy depressziós, beteg lány vagyok, aki nem találja a helyét a nagyvilágban. Pedig ez nem így van. Miért kéne az embernek azért depressziósnak lennie, rögtön, hogy nem szeret másokat?!:D Én miért érzem magam így jól???!:D
Boldog vagyok, így, hogy nem kell mindenki seggét nyalnom, és nincs rajtam az a hamis mosoly. Mert nekem igazi van.:)
Ugyanolyan vagyok mint mindenki, nekem is vannak álmaim, dolgok amiket el szeretnék érni az életemben... És reményeim szerint valóra váltom mindet, idővel. Még májbetegen is!:)
Talán belehalok, majd, de addig is boldog voltam,mások véleménye nélkül is.;)
Hétfő. Miért utál mindenki?! Lényegtelen én is közéjük tartozom. Nem szeretlek. Sőt Utállak.
Az ember eleve is elgondolkodik azon, mikor jön el az a pont a tetves kis életében, amikor túl tud lépni, a múlton, az összes dolgon amit véghezvitt. És csak előre nézni. Nem tervezni, csak hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok.
Én már ezeken nem gondolkodom. Tudtad, hogy van egy olyan szó, hogy; Leszarom?! Ezt képviselem én. Nem érdekel mit mondasz, vagy mit nem. Nem érdekel mit tettem, biztos oka volt, különben nem tettem volna meg....
Most meg itt ülünk, és azon megy a filozofálás, ki mit tett anno. Ne tagadd most te is visszagondoltál. De minek?! Elmúlt. Még ha jó is. Arra se akarok gondolni. A jóra se, mert csak megint meg akarom tenni, és mi van ha már nem lesz jó?!
Nekem, mindig itt van a fejemben,a, hogy mennyire nem számít mit vittem végbe, az számít mit fogok. Aztán szépen az is csak elveszik az éterben, a megtett fölösleges dolgok között. Magyarul;Nem gondolkodom, csak cselekszem..
Felejsd el, hogy egyszer jobb lesz, el kell, hogy szomorítsalak, tündérkém, az élet bizony nem habos torta.
Juj hát, azért elég érdekes hétvége volt..:)
Pénteken mindenféle ünneplés, zene bona után, útnak indultam egy óriási hátizsákkal, egy hálózsákkal, két zacskóval, olyan kilenc felé, Kedves Vilmoshoz. Terveink szerint a hétvégét Kiskunlacházán akartuk tölteni. Péntek este, elküldtem had menjen, iszogasson a barátaival. Tehát kitakarítottam, elmosogattam, pakolásztam, majd bealudtam. Esküszöm, egyedül is szeretek ott lenni. Hangulatos. Legalább senki nem zavarja meg a gondolat meneteimet, filozofális gondolataimat.:D De legalább küldteka haverjai nekem tofifit névnapomra...:)
5 fele keltem fel arra, hogy bemászott mellém, és a kis fülbeszuszogásával jelezte, hogy itthon van, minden okés.:) Az órát én 7re állítottam magamnak, mert tudtam, hogy Ő nem fog tudni felkelni, tehát összecókmokoltam. Persze 8kor még bőszen szundizott a 10 percenként ismétlődő elég hangos szundi melett. Tudtam, hogy le fogjuk késni a buszt. Sikerült elindulnuk, nagy meglepődésünkre HAVAZOTT. és... ORKÁN VOLT és.... SÜTÖTT A NAP. ez mind szép és, de minek?!
Persze a buszt lekéstük, kövi 10kor jön. Oké, vegyünk jegyet, menjünk cigizzünk, satöbbi. Lejutottunk. Iszonyatosan szar idő volt, hideg volt fújt a szél... Szombaton majdnem végig inkább aludtunk és filmeketnéztünk, este kicsit iszogattunk, filozofáltunk... Sajnos, volt egy májgörcsöm napközben, de egy kisebb rosszuléttel&hányással megúsztam.
Vasárnap gondoltam elmegyek fotozgatni, persze Kedves Vilmos is kísért. Annyira hideg volt, hogy nem csak én, hanem a gépem is megfagyott, nem hogy a növények. Ilyesmi látvány terült elém minden lépésnél:
A fenti képet Kedves Vilmos, készítette amikor épp boldogságbogyókat tömködtem magamba...:)
Nem rég értünk haza, de már előre, tartok a holnaptól. Átkapcsoltam, felejtsetek el üzemmódba, aktiváltama leszarom gombot is fejemben....
Hát de most komolyan?! Nem szeretem ha az emberek megmondják milyen legyek, unom már, hogy meg akartok változtatni. Élvezem a magányt, és eskü szeretek nem szeretni! Ne mond meg nekem, kikkel, legyek, mit csináljak, és hogy nézek ki. Én ilyen vagyok, ilyen leszek.
Ja igen. Kihagytam egy fontos dolgot az életemből. A fotózás. Nem mondanám, hogy profi szinten űzöm, sőt, egyáltalán, ez csak egy hobby, de így tudom kiengedni a bennem rejlő csúnyaságokat. Jó érzés elindulni egy délután és csak kattogtatni. Aztán mikor Kedves Vilmos is belépett az életembe, kiderült róla, hogy igen hasonlóak vagyunk. Csak ő egy más világ. Szerkeszt. Én nem szeretem "elrontani" azt ami már önmagában kifejező és szép. Annyival jobb vele, hogy rengeteg "művészi" kép van rólam. :DDD Lásd fent!:)
Mennyivel könnyebb lesz az ember, miután kiad magából mindent, vagy mástól hallja azokat a dolgokat amiket szeretne...
Annyi minden kavargott a fejemben, annyi mindenről tudtam, amiről nem kéne, de még is. De hát sajnos ilyen vagyok.Nekem mindig mindenről tudnom kell.
Vártam, talán magadtól elmondod, de nekem eskü így is megfelelt. Az, hogy itt voltál és a szemembe mondtad. Mindent. Részletesen. Igaz én tényleg mindenről tudtam, bár ezt te csak sejtetted. Köszönöm, hogy vagy nekem, és maradsz is Kedves Vilmos, nekem ezután is te leszel az egyetlen, akire szükségem van. Akármilyen pozíciót is töltesz be az életemben..És köszönöm, hogy őszinte voltál. Reméltem, hogy ismersz annyira, leszarok másokat, rám ezután is számíthatsz, változatlanul. Nem érdekel, kik voltak, hányan voltak, a lényeg, hogy még is itt vagy.
Nem mondom ki, de te tudod magadtól is. Lö betű kisherceg!
Mindezt félre téve, nehogy azt higgye bárki is h szeretetre méltó ember vagyok, szó sincs róla...
Na izé, ez lennék én. Én aki izé. Ennyit erről. Lehet, hogy ma nem lennék alkalmas semmi eszmefutattásra, tehát nem is erőlködöm.
A hétvégém egész jól telt, jobban vagyok, Kedves Vilmosnál töltöttem. Semmi érzés nincs most bennem. Senki és semmi iránt. Nincs kedvem semmihez, csak bedugnám a fülest és várnám, hogy teljen az idő. Remélem hamar jöna felmentő sereg. ja. és hogy épp jó kedvemben ér ide.
Ezt benyomom, és felőlem jöhet a világvége.
A szokásos... Este éreztem, hogy nem vagyok jól, de nem foglalkoztam vele... Reggel persze bejött..:) Örültem neki! Oda az egész hétvégém...Nem tudok most normálisan írni...
Akárhova bementem ma, néztek.Bámultak. Elgondolkodtam azon, miközben Steve Antal szólt a fülemben, hogyha talán ugyanolyan szürke lennék mint mások, elfogadnának, beleolvadnák a környezetbe...Semmibevennének kevésbé foglalkoznának velem, de így is úgy is rólam sztorizgatnaka kurvák az utcán. Ha nem lenne leborotválva a fél hajam, azért. Ha épp természetes lennék, azért. Ha egészséges lennék, az lenne a téma, miféle bio-szarral tömnek otthon.
Beletörödtem a sorsomba, ki tudja meddig leszek még beteg, de én ki szeretném élvezni azokat a perceket, ki akarom élvezni, meg akarok tenni, mindent amit csak szeretnék. EZ NEKEM A MENEDÉK BASSZA MEG A VILÁG!
Az ember olyankor, már elgondolkodik azon mit kellene tennie, amikor rájön, talán barátaiban sem bízhat. De kérdem én, ez barát?! Nem, nem igazán neveznélek, annak, sőt sorolhatnálak, a listácskámra, azzal a megjegyzéssel, ismeretlen. Igen, lenézlek..Mert nekem nem számít, ha bocsánatot kérsz, az se ha bociszemekkel nézel..
Nem hat meg, ki mit gondol, nem érdekel mások véleménye. Sokan kérdezték már életemben, miért vagyok, ilyen bunkó, szívtelen?! Hogy miért?! Azért, mert tudom, hogy ebben a kur*a életben, csak magamra számíthatok, másra nem. Fölöslegesnek érzem közel engedni magamhoz az embereket, ha tudom holnap csalódnom kell bennük. Fölösleges olyan emberekre egy csöpp időt pazarolnom akik, egy köszönömöt sem tudnak mondani, miután te beletettél apait-anyait a kapcsolatotokba.
Lehet, hogy nekem soha, nem lesz családom, soha nem lesz egynél több barátom, de aki ott van, azt örökre a lelkemre vettem, nem hagyom, hogy elszáljon mint egy brutális bélgáz.
Pappolhatnék még, az egoról, lehet azt hiszed, egy senki vagyok, aki nem ért el semmit az életében és feladta, de nem ismersz, nem tudhatod, mennyit úsztam a szarban, kik vannak mögöttem, mit tettem.
Észbe kaphatnál...
Jaj mamám, rég volt ilyen jó napom!!:)
Rosszul keltem, mert hát suli meg minden, kinek van kedve oda menni, főleg egy ilyen jó szünettel a háta mögött, kérdem én, a fél órás fetrengés alatt, míg a plafont bámultam. Miután kinyomtam hat szundit, kimásztam, felöltöztem, és kimentem az esőbe.. Szörnyű jajongások közepette, hogy milyen rossz nekem, felemelő érzés volt elszívni a reggeli cigit... Beértem, és onnantól kezdve csak jók történtek, mindneki felettébb kedves volt, agyon dicsérték az épp szőke és kék hajam (csak mert hónaponta váltogatom:DD), és hogy milyen jól áll a fufrum. Haha, mondom magamba, véletlen rosszul vasaltam ki, de SEBAJ.:DDD
A májam ma igazán kedves volt, nem vette kedvemet semmitől, sőt jó érzés volt úgy hazajönni, hogy Kedves Vilmos perceken belül befutott, és istenem...Hát esküszöm én sírtam a nevetéstől mindentől..:) Imádom az ilyen napokat, amikor a nap végén, gyomorgörccsel ülök...:)
SŐT! Annyira jó kedvembe voltam, hogy leborotváltam a fél hajam!:DDD Csak, hogy alátámasszam a fentieket..;)
Estét, kedves..:)
Bánom, Sajnálom meg minden izé, hogy hanyagoltam a dolgot, sőt annyira rég írtam, hogy ejnyebejnye!
A szünetem eltelt, kisebb kiesésekkel, pl, nem hiszem, hogy mindenkinek, spenót jutott a karácsonyi vacsorán az asztalra.Csak nekem.Mert nekem ez jár!:D Elég jól megúsztam mindenféle görcs nélkül, és egyébberosszulások nélkül.
A szilveszterem ismét THRASHEREN töltöttem, és ismét, jó volt, csak kicsit kellemetlen volt, hogy akikkel mentem, mind megtalálta egykori barátnőjét, ill. jött vele, mert az én kedves Vilmosom, máshol szilveszterezett, így egyedül töltöttem kb minden percem, kivéve akkor amikor valaki odajött, hogy jól vagyok-e. Mert hát igen, a májbeteg... Fossuk le neki nincs világa. Lásd 30.-induljunk szülinapot ünnepelni, gyere te is, fasza lesz...
Na már most.... Odaáig jutottunk el, hogy mindenki csatt részegre itta magát,de még, hogy.... Egyik sem szokott inni, de kb ugy, ha megnyalja a vodkás üveg szélét, "be van baszcsizva" Én meg persze megint játszottam az anyásat, pedig mindnekinél többet ittam, mert ugy hozta kedvem. Kellemesen elindultunk Hajógyárira egy kis diumdisu bulira. "Barátnőm" a villamoson bemondta a gonoszt, kiadta magábból a pokol minden haragját, szépen leüldözte a népet a sárga gurulóról. Magyarul szétokádott mindent. Jó hát, mit tegyünk, induljunk haza?! Buszok már nincsenek, gyalog kell neki vágnunk az útnak hazáig, addig te kedves Nika barátnőm ápolgassad a hányós lányt-mondják nekem- MERT TE BÍROD A RÓKÁT!!!!!
Hogy mi...?! Kérdem én kinek, kedve azonnal elszált minden jótól, rossztól egyaránt. Sikerült Árpádhídtól Kökiig visszajutnunk röpke egy óra alatt, mert kedves csaj, percenként ismét berosszult. Kökitól az átlagos 10 perces sétából lett egy 40 perces rángasd-haza-a-részeg-társad esemény, mejnek lefolyása alatt azt halgattam kinek, mennyire nincs kedve hazamenni. Hazaértünk. Drága én beviszi a csajt a fürdőbe, bevágja kádba, kimossa az összes cuccát, és ezek után reggel annyit se kaptam h fapapucs, nem hogy köszönöm. Ilyen egy átlagos jó barát, ésatöbbi. Persze az emberek csodálkoznak, hogy miért vagyok bunkó és egyéb kategóriák.
Ezeknek örömére megosztom egyik kedvenc számom, Steve Antaltól-aki egy meghatározo személyiség az életemben!
