Utalom magam miattad.

érzelmi pukipárna vagyok, akire ráülnek.

Egyre többet hallgatom a csajt....

-

Így a tegnapi spontán találkozás kicsit érdekesre sikerült, nem is tudom, hogyan kéne lereagálnom az egészet, hisz ez egy kicsit sietős, minden olyan gyorsan történik. Bár azzal kéne foglalkoznom, hogy nekem jó legyen, jól érezzem magam, de mégsem tudom teljesen elengedni magam, hisz nem is tudom, hogy ez én vagyok-e egyáltalán. Vagyis azt hiszem csak félek, hogy megint nem sikerül, és nem akarok megint szétesni. Mert hát a félelem, és a bizalmatlanság ott van. Az mindig ott van.

Ma beszélgettem bátyámmal egy csomót, meséltem neki Kálmánka dolgairól, és rohadt jól esett ahogy lereagálta. Teljesen az én pártomra állt, és ha valami durvább történne, szóljak neki nyugodtan és ő elintézi, vannak emberei...:D pl BéL. Naja. Meg Kedvest is felhozta. Vagyis arról beszélgettünk, hogy már ott pofont kellett volna osztani amikor belekötött. Azt mondta, akkor is megfeküdne, ha Kedvessel találkozna. Haha. HAHH.haha.ha..muhahahaha

Jó tudni, hogy bármikor számíthatok rá. Rá bármikor.

-

Igazából van időm eldönteni a dolgokat, tényleg nem szeretném most elsietni, mindenesetre tényleg jól érzem vele magam.

Remélem Zsigmond segíteni fog ma. Szükségem van rá. Már nagyon.

haha

Hát basszus, nem is tudom, hogy még mit lehetne kitalálni ellene. Annyit már sikerült elérnem, hogy nem arrol pampog folyamatosan, hogy jaj de jó lenne együtt. Sőt már alig keres. Csak bámul, huhu de még milyen idegesítő.... Meg a beszologatások Chicagonak. Na azt nem kéne.

Ha már szóba jött akkor, ismét csak annyit tudok róla mondani, hogy imádom azt az érzést amikor vele vagyok. yeep.

-

Igazából semmi érdemlegest nem csináltam a héten, állok a soksok idő elébe ami most jön, kíváncsi vagyok, hogy mennyit fognak változni a dolgok.

Kicsikét szeretnék mást is csinálni. 

malevolent feelings

Tanárnő ♥

-

A hétvége után, és a hétfői nap után, már nem tudok mást mondani minthogy félek. Igen, FÉLEK. Nem tudom elhinni, hogy ez történik velem, hogy valaki ilyet csináljon, ez nem normális. Pszihopata viselkedésnek tartom, nem is tudom, hova soroljam az ilyen agyisérült embereket, aki a saját házamban, próbálja nekem megmagyarázni, hogy miként AKARJA a dolgokat és miként KELL nekem cselekednem. Ezek után egy senki vagy a szememben, bár eddig sem voltál különb...

Ezek után még el is késtem, az a ő hibájából, de hihetetlenül jó érzéssel zártam a hétfő estét. Nagyon rég mentem haza vigyorogva, fülig ért a szám, és már most akarom, hogy ismétlődjön az érzés. Várom, hogy újra, együtt legyünk, de komolyan. Sőt, kajak reménykedem, hogy ez most normális lesz, akarom hogy normális legyen.

-

A pszihinénimnél töltött mai egy órám, amit csak spontán tettünk meg (sajna) megintcsak elgondolkodtatott, azon hogy hogyan nőttem fel. Ehhez kéne egy teljes bejegyzés, hogy én hogyan látom, majd lehet szánok is rá egyet. Fura, hogy egy ember, így beletud látni a fejembe, és az ismerőseim életét is át tudja látni.

-

Ezek mellett, Neked csak annyit, hogy szükségem lenne rád, nem is tudod, hogy most mennyire, szeretnék többet veled lenni, hallgatni a meséidet, érezni a megnyugtató biztonságodat, és tudatni veled, hogy én mindig melletted leszek...

-

Szmess, ezekkel mindig lehozol az életről, bárhogy vagyok. Főleg, hogy imádom a számot.

nem változott semmi

Ja hát nem is kellett várnom. Érdekes volt, szerintem megint ugyanaz volt a célja mint múltkor. De nem érdekel, megint ott hagytam, az arcába röhögtem, már nem hagyom, hogy visszamásszon. Elég volt a szenvedésből, elég volt belőle. Többet nem akarok róla szót ejteni. Majd elég lesz kedden.

-

Egyébként lófsz nem történt, unalmamba tegnap csináltam soksok képet, pakoltam mindenhova, igaz keveset. Ja. Kettőt a kb 200ból. Ez van. Ezt is leszarom. Igazából most azt várom, hogy megint minden visszaálljon a régire. Újra úgy teljenek a napjaim mint régen, ne kelljen senkire se várnom. Azt hiszem erre van szükségem.

Kicsit elgondolkodtam azon (igaz muszájból), milyen volt tavaly ilyenkor. Sosem szerettem a karácsonyt, mert túl sok a szeretet és a csudiság. Viszont maga a tél, az egyik legjobb volt egész életem során. Nem az, hogy valami egetrengető történt, de akkor is jobb volt, mint most. Imádtam a nagy havazásokat, az esti sétákat, fényképeket, hócsatákat, korizásokat, majdnem minden hétvégén. Szerettem azokat a napokat.

Feladatként kaptam összehasonlításnak a tavalyi énem/boldogságom, de egyenlőre nem jutottam semmire. Hisz mindig egyedül voltam, igazából én csak egy mellékszereplő vagyok mindenki életében, nem is találtam olyan embert az eszmefuttatásom alatt, aki számára fontos lehettem, bármilyen szinten is.

Nehéz. Nehéz kifejeznem magam, és ismét olyannak lenni mint régen...

ez nem a százholdas pagony

Lassan a keddek válnak a legfontosabbnak a héten. Ma például megkaptam, hogy; Róbert Gida vagyok, aki befogadja az elhagyatott,árva állatokat (lsd. Kálmánka) Igen igen, de én nem szeretem az állataimat. A mai után nagyon elkenődve jöttem el, hisz egész mélyen belementünk a dolgokba, szarrá boncoltunk mindent. Nem tudom, hogy mennyire higyjem el, hogy ezt csak saját magam kínzására csinálom, azért annyira én sem lehetek hülye, de van benne valami. Lehet, hogy megérdemlem, hogy most én szenvedjek. Mármint vele kapcsolatban. Kielemeztük az összes taktikáját, és be kell valljam egész jól csinálja.

-

Ettől az órától eltekintve, krvra széthullot napom volt, semmi nem sikerült amit szerettem volna. Most itthon ülök, mókázni se tudok, és egyéb hiányomat sem tudtam pótolni. Csak az kattog a fejemben, hogy miért jár ez most nekem, miért kell Kálmánka számon kérését hallgatnom folyamatosan, egyáltalán miért nekem kéne neki megfelelnem, hisz nem is szeretem? És ezt ő is tudja. Akkor meg miről beszélünk. Szerencsére ma még nem keresett, az biztos, hogy én nem is fogom.

Ennyit erről, majd csak lesz valahogy, már csak max 2 hét és vége a kínszenvedésnek, és ismét aranyéletem lesz.

megvagyok ja

Jaaa, ja, már itt volt az ideje...:P

-

Nem is tudom, mennyi mindent történt mióta fent voltam. Rengeteget tudnék írni minden nap, úgy mindig jobb volt, de így nehéz, hogy nincs gépem.

Eszembe jutott, hogy egyre kevesebbet írok a májamról. Pedig, hát ez volt a lényeg. Jelenleg, minden ugyanolyan mint volt, meg van az alap fájdalom, és mellé a néhai görcsök ill. hányás szarul lét is. Csak nem hangoztatom, se itt se máshol, már nem törődök vele. Feleslegesnek tartom a sok kórházba járkálást, nem látom értelmét, minden hónapban bemenni, úgysem tudnak mást vagy jobbat mondani. Én már megszoktam, tudok vele élni, így marad ameddig ő úgy akarja...:) Azért egy kcsg disznaj azt mondom.

-

Holnap mennem kell a sulinak fotozni, azért tök jól esik, hogy az a hapek, aki alig ismer, fogja és a kezembe nyom egy gépet még pluszba, hogy csináljak azzal is, vegyek hozzá ezt meg azt, nesze itt a pénz, és majd beszélünk a fotos oktatásról is. Na kössz.. Hívtam Kedves Vilmost, mert vihettem volna (vagyis kellett volna) egy személyt, de egyedül kell mennem, szép lesz, jó lesz, csak mi a faszt csinálok hajnalig, egyedül, ennyi cuccal. Mert, hogy Kálmánkával nem leszek az biztos. Nem is jött volna, ha nem derül ki, hogy hívtak engem. Fszm.

Ja elegem van belőle, idegesít a hisztije, és már a pszihinénim is azt mondta, ideje túl tennem magam rajta, de várok egy kicsit még én is, hisz én is kukac vagyok.

megvolt a hav

Szivecske van a fejemen :)

-

Szóval nem értesz..? Őszintén, én sem magam... Nem értem, miért csinálom ezt az egészet, miért kerültem ide, ahol most vagyok. Nem tudom mikor, kerültem arra pontra, hogy akarok magam mellé valakit. Szerintem itt nem is arról van szó, hogy miért akarok.Hanem, hogy miért így csinálom. Mióta megkérdezted, hogy miért szenvedek, azóta gondolkodom a válaszon. Nincs egy értelmes magyarázat sem a fejemben, hisz itt minden szar. Egy pozitív dolgot sem tudok ebből az egészből felhozni, csak azt, hogy van. Ez pozitív. Egy fél évvel ezelőtt még a gondolattol is rosszul lettem, hogy valakivel legyek. Ezt te is tudod, mindenki tudja. Ő meg a legrosszabbkor (ill. legjobbkor?) jött, ki tudta használni a gyengeségem, az eltvédettségemet, és mellette ragadtam. Ez így van. Igen ez az, mellette maradtam. Ő jött, gondoskodott arról, hogy minden másodpercben mellettem legyen, és a seggemet nyalja, elhitesse velem, hogy szükségem van rá, és most meg ott vagyok, hogy nincsen, nem is volt meg a szükség, de még is itt van. Elküldeném, de nem tudom, mert akkor egyedül lennék. És tudom, hogy valakire szükségem lenne, de az nem ő. Csak ameddig, nincs semmi motivációm, és nem látok senkit, ill. valami megoldást a közeljövőben, szenvedek a kis megrendezett "jónekem" világomban. Ez tré, meg mondhatod, hogy aki keres az talál, de ez nem így van. Az én szempontomból nem, hisz annak is örülök, hogy valaki mellett meg tudok lenni. Még néha így is felfordul a gyomrom a sok érzelmességtől, de rajta vagyok a változásokon. Ésszerintem képes lennék igazán szeretni, ha meglenne a rá megfelelő személy..

Nem tudom, hogy milyen válaszra vártál, elég kimerítő volt-e, ha kérdésed van, vagy csak leoltanál a picsába, vagy egy két pofonnal illetnél, tudod hol találsz.

-