Hát ja.. Apcis hétvégém volt, azért tök jó naponta háromkor kelni, de a lényeg, hogy jöt a bak, lőttem képet.
-
Tegnap viszont egésznap bátyussal voltam, esküszöm imádom. És ja.. Úgy néz ki ezt a hetet ismét nem otthon töltöm...
Ma szerencsére megyünk koncertezni, de...keddtől megint csak a szopás lesz.
-
Akartam írni, soksok mindent, de indulni kell...
Frissen borotválva, elég érdekes segg fejem van! :DD
-
Iszonyotason szar az egészségi állapotom, és a helyzeten csak ront, hogy legfőképp megtartom magamnak, ami nem biztos, hogy jó ötlet. Megint egyre sűrűbbek a görcseim, és a rosszullétek. Nehéz már mosolyogva tűrni... Egyre jobban észre veszem, hogy megint gyengülök, ennek köszönhetően, megint fogyok, étvágytalan vagyok és a hajam is ismét elkezdett hullani, elég durván. Félek, és már tényleg átfutott az agyamba, hogy ismét szólok, hogy szarabb, nemhogy jobb.
Tegnap is, Kedves Vilmosnál voltam este, és ott is fél óránként görcsöltem, de nem mertem szólni. Későn értem haza, első utam a fürdőszobába vezetett, ahol másfél óra után kopogtatásra tértem magamhoz, apukám kiabált be, hogy minden rendben-e. Csak foltokat láttam, elsőre nem is tudtam választani, majd egy halk igennel, leráztam. Nem tudom mi történt.
Nem szeretem a májamat...!
-
Vajon mennyi esély van arra, hogy ismét hasonlóan éldegéljek ezek mellett mint pár hónapja? Gyűlölöm a hazugságokat, hogy ennyire van az embernek pofája a szemembe mondani őket. De érdekes módon, csak röhögni tudok magamba; istenem ha tudnád, hogy mi mindent tudok....És mégsem zavarnak..? Miért? Magamsem értem, de így sokkal jobb. Csak a hazugság ami zavar. És most azt hiszem kiadom magamból ami nyomkod belülről: Az hiányzik, hogy valaki felé nyithattam, bízhattam valakibe, a lacházi vagy az itthoni hétvégék, arra kelni, hogy a fülembe horkol, a nevetések, a sétálások, a folyamatos piszkálódások, fényképezések, esténként rá várni, majd megkönnyebülni nem egyedül alszom ma se, reggel a kék szemére ébredni, hogy bármiről tudtam vele beszélni, és legfőképp, hogy nem kellett kötődnöm, szerethettem úgy ahogy akarom, a saját módomon, nem pedig átlagosan. Igen tudok szeretni. Őt szeretem. Akárhogy is bánik most velem.
Remélem ha egyszer eljutok oda, hogy valakit szerelemből is szeressek, ne csak a ragaszkodás, túl legyek a baráti határokon, olyan lesz mint vele volt. Persze plussz személyek nélkül.
Boldog vagyok, hála neki!!:)
(soha többet ilyen lelkisposzt!)
-
jaaaaaajjj Szmesses Gucci Gucci!!:)))) ♥
Komolyan mondom elegem van ezekből a napokból, amikor magam sem tudom mi a bajom. Görcseim vannak óránként, eléggé szenvedek, pedig próbálok nem gondolni rá. Nyugtatgatom magam azzal, hogy biztos csak az idő miatt van, de nem tudom, kicsit félek.
Nem akarok megint kórházba menni, semmi kedvem, és különben is... 16.án kellett volna mennem kontrolra, de nem mentem be, és nem is szóltak érte, amit kicsit furcsálok...
Legalább az értem volt, hogy nem volt ma tanítás, az egésznapot átaludtam, de így sem jobb.
-
Este elalvásnál pedig, visszaemlékeztem arra, milyen más voltam/volt tavaly ilyenkor...Azért hiányzik, teljesen más volt minden...Azt hiszem most egy kicsit rontottam magamhoz képest. Vagy csak túl sok olyan dologba estem bele, ami nem nekem való, és nem tudom kezelni..? Tudom, hogy a kedvesség, szeretet nem passzol hozzám. Magamnak való vagyok, nem másoknak, hisz a tulajdonságaim nem társaságbarátiak. Ezt te is megmondtad.
Csoki torony bátyusnak...:)
-
Iszonyatosan indult a reggelem, míg kiértem a buszmegállóba beázott az esernyőm, folyt a nyakamon át egészen a seggemig a víz, persze ilyenkor hirtelen mindenki, jóba van velem, olyanok jönnek oda, akivel évek óta nem beszélek, csak, hogy beálljanak a fos esernyőm alá. Sebaj,a lényeg, hogy kedvesen fogadtam őket, SE!
-
Szmessel egésznap az új EP-jét elemeztem, szeretem áthallgatni a zenéit, és tök jól esik, hogy ad a véleményemre. ( Ja és, hogy kcsg paraszt legyek, tök cuki lennél ha belájkolnád az oldalát:http://www.facebook.com/Ironhidedub )
Szervezkedtünk, hogy szombaton, este megyünk Shiftre, vidámparkba, bár úgy néz ki Kedves Vilmos nem tud jönni (fszm oda az ajándék ötletem:DD), úgyhogy én megint egyedül megyek. Nem baj, drága Szmess azt mondta, nem hagy egyedül ha nem jön...:)
-
Örömteli, arra jönni, ilyen szétfosott fejjel, hogy itthon van a bátyám, és közli, hogy itthon is marad.Elszáll minden gond, jönnek, a kellemes percek.
...Engem higyje el komolyan csak egy dolog foglalkoztat, még pedig... hogy mi az igazi értelme az életemnek? Vele, vagy nélküle? Mindegy...Emberi viszonylatokban kifejezve az egyén mellé- vagy alárendelt kapcsolta a másik egyénnel, forma és tartalom szempontjából...
-
Hát azt hiszem, ezt a délutánt el tudnám felejteni, R. hívott és én mentem. Bár rájöttem, tényleg szeretek vitatkozni, érvelni, főleg ha nekem van igazam, muhahaa, ettől eltekintve, nem-nem volt jó vele. Idegesítően viselkedik, és még mindig meg akar változtatni. De nem fogok mert fölösleges.
Amúgy komolyabb dolgok nem történtek...Ja max annyi, hogy tegnap, felkeresett az a bizonyos személy, akitől félek. Találkozni akar velem, és én mégjobban félek....És, szeretnék valakivel beszélni...
-
Igazából ma, nagyon szívesen betörtem volna a fejeddel, reggel a busz ablakát!!:)
A tegnap esti fényképezést hamar feladtam...
-
Igazából, végülis jobb volt, hogy elmentem, jó volt vele. Hisz vele mindig jó, más. Igazából, arra gondolok, bárcsak mindig így lehetne. Teljesen más, amikor vele vagyok.
Másnap, megint elmentem és megint egyedül képelni, de lemerült a fos tehát, ahelyett, hogy visszamentem volna, hazajöttem, és megint csak fölöslegesen...
Rohadtul idegelhető állapotomban vagyok, szükségem lenne társaságra, kb mindjárt robbanok, idegesítenek!
..Ide hiába jöttél, itt senki se vár...A kagylóba sírod, hogy mindenki bánt...
-
Kint voltam, kimentem, muszáj volt szükségem volt rá, hogy kitisztuljon a fejem. Bár nem úgy indult, hogy este is kimegyünk, de még jó, hisz nagyon nagyon rég sírtam a röhögéstől ennyire apámmal...
Ültünk a kocsiba, útban a tökföldi leshez, mikor megláttunk egy autót, nem messze a háztól, az útszélénél közvetlen (?!!). Apám:-Á ezek biztos csak a méhészek..- Hát nem azok voltak...:DDD Közelebb érve megláttam egy pucér segget, amint egyenletes ütemben,mozog, nem gyengén toszva egy csajt..:DDD Rögtön belökte a kocsiba, mikor megláttak, de mi csak sírtunk a röhögéstől, már csak az kellett volna, hogy poénból felemeljem a gépet a nyakamba, akkor szerintem be is fostak volna..:D De hát jó ötletek, utána, mi?!
-
Ma is felekeltem fél négykor, hogy kimenjek képelni, akartam azt a bizonyos bakot!! persze nem jött, szerencséje volt...
A hülye hét után, iszonyatosan fáradt voltam, hazahozattam magam, és átaludtam az egész napot. Most meg elindulok ismét bátyámhoz, elmegyünk erre-arra...
-
Nincs kedvem véleményt mondani, erről ez egészről, sajnálom.....
Hát ja... kicsit eltűntem, de hát így ez megy...
Hétvégén nyomtunk egy bugit tesájékkal, meg Kedves Vilmossal, de nem olyan volt mint ahogy terveztük...
...Aztán hétfőn, megkaptam azt a telefon hívást, amit szerintem soha nem akartam...Életemben nem szégyeltem magam ennyire, egy pillantra megállt a világ, összetörtnek éreztem a maradék kis szívecskémet, és nem tudtam, mit mondjak. Ő volt az, a bátyám, és életemben nem szidott le ennyire, én meg úgy éreztem, csalódott bennem és ezt fájt a legjobban. Iszonyatosan haragudtam magamra, mert ameddig én szartam bele az életemben, ő elvárt tőlem dolgokat, és nem feleltem meg neki...
..Így hát hétfőtől, nála laktam, egyszer jöttem haza, és megtettem minden telhetőt, magamért, de legfőképp érte. Mert...Szeretem.
Kíváncsi leszek, mit sikerült kihoznom az egészből.
-
Valamelyik nap felhívott Cs., mondta, hogy suli után kint vár. Elémjött, és csak árasztotta magából a boldogságot..Éreztem azt a nyitottságot amit régen...Aztán persze jött az emit nem akartam, felhozta a bizonyos dolgokat, hogy mi volt köztünk, ill. kijavítottam; mi NEM volt köztünk.... Nem akartam se hallgatni, se reagálni rá, de ott volt... Megint sikerült kikerülnöm a választ, de a jövőhéten ismét találkozunk, haha...
Ezek mellett, R.-nek nem volt elég, ismét feltűnt....
-
Mindegy ma már itthon vagyok, furcsa érzés, de ilyen is kell..
Ma nagyon sokat gondolkodtam az egész helyzeten ami most van. Nem akarom kifejteni, hisz egyértelmű, hogy szarul esik..
Igen, Ő az a bátyám, a példaképem, aki mindig mellettem lesz, akármilyen vagyok, leszek vagy voltam...
-
Tehááát, ma se jött össze ez a sulis dolog, hát na...:D első órát bent voltam, de a kcsg májam hazarendelt, de egy kiadós alvás után egész jól vagyok.
Megígértem a nővéremnek, hogy ma elmegyek vele bulizni, de semmi kedvem nem volt hozzá, főleg amikor felhívott bátyám, hogy nem tud jönni, mert hajnalban dolgozik. Bár cserébe fel ajánlotta, hogy holnap elmegyünk rendesen, a másik társaság nélkül (ojje)... Azért szerencsére megúsztam, hisz mindenki lemondta (:D) így itthon maradtunk. Inentől kezdve nem érdekelek, kik jönnek át.
Ez elég semleges volt.
Hát akkor, nem jött össze, hogy egy hét szünet után ismért suliba menjek, megint kiakadt a májam, de semmi tré. Csak az egész napot végigszenvedtem, dehát ez már megszokott, smemi meglepődöttség..:) (ennyit amúgy a pszihologiai gyógyitásokról,pedig én arra is nyitott voltam...)
Tehát terveimben áll holnap bemenni, aztán délután elvileg találkozom Cs-vel. Mesélnem kell neki azt mondta, hát jó.. Meglássuk. Aztán este meg megint buláj,van kedvem egyáltalán?!
-
A mától eltekintve, minden okés, jó a kedvem, szeretem!:) Mostanában azt hiszem minden klappol, és szép.
Tegnap elindultunk Kedves Vilmossal, fotoskiállításra, bár odáig nem jutottunk el, úgyhogy csak lövöldöztünk randomba. De annak is örültem, hisz most elég sok dolgom van vele...:)
Hívtam, hogy jöjjön ma, legyen még jobb kedvem, de nem sok reményt vetítek felé.
-
Bódottág van és béke!ja meg emlékek.
Magamhoz tértem..
Attól függetlenül, hogy az egészhez úgy áltam hozzá, hogy nincs kedvem, szerintem jól sikerült a hétévége.
Jól esett, hogy mindenki ott volt, meg na.. Azért egyszer kétszer valaki belegázolt a lelkembe, de eltekintek tőle, biztos oka volt.
Hétfőn nem volt semmi kedvem, a másik bulájhoz,de aztán jól sikerült, Szmessék boldogságot hoztak az estémbe, csak kár, hogy cseppet sem aludtam, tegnap igazán szatyor voltam.
Ma meg, még mindig nincs kedvem semmihez, tanulnom kéne, vagy valami, de arra se visza lélek, hogy kikeljek az ágyból. Pedig ki kéne mennem hisz süt a nap.
-
Képeket majd mutatok, Kedves Vilmos csinált sokat.
Eljött, az amit nem vártam soha, de soha...
Szóval, eltűnök pár napra, mert szét akarom bulizni a fejem!
Boldogságos Születésesnapot, nekem...
Hát akkor ismét megkaptam, a szokásost; egy bunkó paraszt vagyok, aki nem törődik mások érzéseivel.
De hát akkor egy problémával is kevesebb, R-től elbúcsúzhatok! Ennyit arról, hogy probálok megváltozni.
Nem megy nekem a kedvesség, nem nekem való...
Sajnos nem sikerül a változás minden térben, mármint, hogy terelgessem magam a "jó" irányba.. Vagyis a magam módján. Mert azért nem akarok más lenni. Csak tenni valamit magamért, mert már elég a sok időbefosástól. De nem olyan könnyű mint gondoltam...
-
Tegnap előtt este, nem volt elég egy beszólás itthon, csaptak még egy balhét, mármint csak anyám ismét kiborult, de már nem tudtam hova menni, pedig fel ajánlottam neki, és én is jobbnak láttam. Apám nem védett meg, csak a báttyámnak mondta másnap, hogy mennyire nem érti meg, anyumat, miért kell ennyire ellenem lenni, szerinte, vagyok amilyen vagyok, így vagyok én, és ameddig nem befolyásol senki, csak én magamat, ő tökéletesen elfogad. Én ezt csak remélni tudtam a részéről.
Igaz másnap anyám, szerintem évek óta először, bocsánatot kért, és újabb beszédet tartott arról, hogy inkább elfogad, és tegyek azt amit jónak látok, még egy kicsit sántit. Azért én utálom a seggnyalást, mégha anyámról is van szó.De inkább ez, mint, hogy ne akarjon látni se. (nem a legjobb érzés amikor pont ő a szemedre hányja mennyire nem büszke arra aki vagy, stb..)
Félre téve a családi ügyeket, rájöttem, mennyire nem szeretek azoktól a dolgoktól elzárva lenni, amiket szeretek. Igen basszus hiányzik a társaság, hiányzik az, hogy ne egyedül aludjak el este, és a sok nevetés. Mennyire csöpögős nem érdekel, de kajak szarul esik ami most megy. De hát nem mondom, tűröm, mert már értelmét sem látom. Istenem, mennyire örülök, ilyenkor, hogy nem túlzom el az érzelmeket, csak az a fránya kötődés.
Nem akarok semmilyen kapcsolatot ezt már eldöntöttem magamban régebben és jelen pillanatban is, sőt most azt hiszem R.-el is szüneteltetem a dolognak azt a részét, nehogy a olyanokat kergessünk amik nem válhatnak valóra. Senki részéről.
Tegnap késő este autóztam egyet, kitisztult a fejem, elhesegettem mindazt amit most leírtam, szóval jelen pillanatban, semmi nincs, a problémamegoldó képességem remek!
-
Azért neki sokat köszönhetek.(krv gyorsan teljen le a 2 hónap!)
Kedves Vilmossal hajas napot tartottunk ma..Bár neki könnyebb dolga van..:D
Igaz most olyan a fejem mint egy segg, vagy egy nuni, de sebaj, vicces volt. Lehet maradok a nullásnál..:D
-
Jaja gondoltam, ma reggel kimegyek apummal, úgyis gondolkodni szeretnék, és tisztázni akartam magamban egy-két dolgot, de amikor fél négykor reggel bejött, hogy kelés, inkább meggondoltam magam...:D
Tehát amikor felkeltem, kitaláltam, hogy jó ma TÉNYLEG nem csinálok semmit, kellemesen ücsörögtem kint a teraszon, s fújoltam a ház előtt elmenő emberekre, hívott a kisherceg, én meg persze igent mondtam, úgyhogy ma geng volt. Amúgy örültem neki, mert feldobott, csak azért mégis.érted.
Hazatértem csupa zöldenlilán karcolásosan kopaszon, amikor anyám közölte, hogy undorítóan nézek ki, és túl megyek minden határon blabalabla..:D Szeret amugy, az a lényeg.
Ma kiakartam önteni itt a lelkem, hogy miaz amit most érzek, de hát a mának köszönhetően nem fogom. Sajnálom.
-
bébike 2 ♥:
