kuki

Egy jó medúza, szeptum helyett?:D vagy is..? öö ja
-
Szóval, az a helyzet, hogy írnék én minden nap. De mindig ugyanazt írnám, hogy szar meg fos minden. Ilyenkor is próbálom összeszedni a jó pillanatokat, hogy azért valami pozitívat is mondjak...
Megint voltam schwarzkopfba dolgozni, bár most nem akartam, de fizettek rendesen, így mostmár mindkét oldalon fel vagyok nyírva, és lila a hajam. Tetszik, de úgyis visszanövesztem a másik oldalam. Ez így nem én vagyok..:D De legalább meg lesz az új tetkó, meg a cipőcském. Ha megjönne már a fizuka.
Na ez eddig jó volt.(ennyi?!) De most jöjjön a csupa negatívum.
Egész héten rettenetesen szarul voltam...Mondtam pár embernek, köztük anyámnak is, de csak megjegyzésként, hogy jobban fáj a májam, de nem mentem bele mélyebben. Elkönyveltem annak, hogy sok volt a meló hétvégén, tiszta stressz minden, aztán nem tudok pihenni. Aztán jöttek azok a napok, hogy hazaértem elaludtam-éjszaka keltem, de ez sem érdekelt nagyon, szokásos. Ennek örömére csütörtökön történt egy olyan, amitől rettenetesen megijedtem, nem tudtam felállni, remegtek a kezeim, lábaim. Tényleg be voltam szarva, már mentőt akartak már hívni, meg elvinni ide-oda, de annyira nem érdekelt még így se, volt nekem ezer más dolgom aznap, úgyhogy megvártam míg elmlúlik és bent maradtam. Bár beláttam, hogy pihennem kell, vagy rosszabb lesz, így másnap már aludni akartam, de persze egy rohadt egér nem hagyott békén, a kanapén kelett aludnom, ami nem épp álmaim helye. Undorító... Tehát ezen a hétvégén sem lett jobb az állapotom, mert nem tudtam itthon lenni a köcsög egér miatt, így nem is tudtam rendesen pihenni. Kurva jó, félek mi lesz jövőhéten, hogy fogom bírni, remélem nem lesz semmi baj.
Emelett, most kezdek megint egy kicsit összedőlni lelkileg, de még megpróbálom magamban egy kicsit rendbe rakni a dolgokat mielőtt bármit is írnék, mert félek, hogy meggondolatlanul írnék bármit is... A lényeg, hogy megint kezdek rettegni attól, hogy egyedül maradok, pedig most kurva nagy szükségem lenne valakire. Félek, hogy ez most tényleg nem fog egyedül menni.
Kurvára próbálok megváltozni, teljesen máshogy telnek mostanában a napjaim, de egyáltalán nem vagyok boldog. Szeretnék, próbálom magam tényleg beleélni, de nem hiszem, hogy ez így normális. Nem szabadna ennyire erőltetnem. Valaki sérülni fog, és az nem én leszek... Sajnálom, hogy ilyen vagyok.

biztos érzek, csak nem érzem..

Hát már itt volt az ideje a változásnak, már muszáj volt, hisz történt egy-két dolog. Amúgy is mindenki várta. Nem tudom megtartom-e, de egy ideig pasztell lila fejjel fogok rohangálni. És tetszik is. Szeretlek Schwarzkopf ♥

-

Furcsán érzem magam. Azt kéne mondanom, hogy most jól alakul minden, megvan mindenem, nem lehet egy szavam sem. De úgy érzem, mindezt csak kényszeresen csinálom, hogy jobb legyen. Hogy elhiggyem, hogy jobb. Mert muszáj.

Tényleg boldognak érzem magam, jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, de bevallom, már most úgy érzem, sok ez nekem, nem bírom, elég volt, futnék. Szar ember vagyok. Így alszom el minden este. Sajnálom, de ez van. Undorítóan kihasználom most őt. Félek, hogy rettenetesen megfogom bántani, összefogom törni a szívét, és engem még csak nem is fog érdekelni, mert nekem most „jó”. Próbálom elhinni, hogy nekem is az, csak még nem szoktam meg. Jézusom. Tényleg undorító ember vagyok. De most boldog.

Aztán… Szerencsére tényleg minden nap elfoglalom magam, mindig csinálok valamit, vagy egyedül, vagy valakivel, szóval nincs időm agyalni. Ez pozitív. Úgy érzem sikerült egy kicsit helyre ráznom magam, bár még mindig iszonyatosan fos állapotban van a májam. Majdnem minden nap hányok, örülök, ha bennem marad valami, de úgy vettem észre most sikerült egy kicsivel többet ennem. Vagy az is lehet, hogy ezt is csak bebeszélem magamnak, ki tudja.

Szar, hogy semmi jót nem tudok írni… Nem tetszik.

-

♥

Az a jó, hogy amikor azt hiszem, változhatnak a dolgok, vagy reménykedem benne, hogy egy kicsit jobbra fordulnak, mindig rá kell jönnöm, hogy tévedek.

Így volt ez most is persze. Undorító. És a legfurcsább, hogy most mindenki viselkédésén meglepődök. Mindenki egy másik oldalát mutatja nekem. Vagy nem tudom. Én örülök neki, hogy sikerült egy kicsit Édesanyámmal megbeszélnem a mostani helyzetet, azt hiszem most fontos az ő véleménye (hűha) de hát ez az igazság, ő mondta mostanában a legértelmesébb véleményeket. De hogy apám....?! Az akiről sose gondoltam, hogy keresztbe tesz nekem, aki mindig rámhagyta mit csinálok, tudta úgy is jól döntök, most mi a fasz van vele.

Végre úgy éreztem, jobb a kedvem, mások is észrevették, napok óta hallgattam, hogy meglátszik. Mára már be is vallottam magamnak, hogy lehet ez így jó lesz, erre sikerül 10 perc alatt elrontania mindent. Ráadásul senki nem számított rá. Senki. Édesanyám sem érti mi ütött belé. Ez engem nem érdekel, az érdekel miért is kéne magyarázkodnom arról mit miért és hogyan is teszek, hisz sosem kellett. Értem én, hogy aggódik, de ez az én életem, úgy sem fog érdekelni mit mond, hisz eddig sem befolyásoltak semmiben. De azért köszönöm, hogy mindent elrontott, most annyira sem tudom, hogyan hozzam rendbe a dolgokat, mint eddig. Mindent elrontott. Mindent.

Nagyon nagyot csalódtam benne...