A hétfői, ledegradálás után, nincs kedvem nyilatkozni anyámról, és a viselkedéséről, inkább még mindig kerülöm az egész szitut ha lehet...
-
A tegnapi esténk után, nem is tudom, hogyan fejezhetném ki magam... Nem tudom szavakkal kifejezni azt, amit akkor éreztem amikor átölelt... Pillanatok alatt képes lettem volna elaludni és tudtam, hogy sikerülni is fog, nem fogok rosszat álmodni, mert hihetetlenül biztonságban éreztem magam. Élveztem, ahogy hozzámbújt, ahogy fel-fel keltem arra, hogy simogat, és én csak mosolyogtam... Vagy ha felriadtam, rögtön odaszorított magához.. Nagyon rég aludtam ilyen jót mostanában, mint vele.. Egészen eddig a pillanatig is eltölt valami, kellemes érzés, olyan nyugalom féle. Most érzem, hogy jobb.
De azért még mindig nem tudom mit tegyek, hisz őt semmi kép sem akarom elveszteni, ill. más viszonyt fektetni vele. Az biztos, hogy sokat fogok vele aludni...
-
Ezt még a cookiemonstas este emlékére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése