buta vagyok nem helyes

Ennyit az egészről, ismételten befuccsolt, a kisérletem, hogy egy kicsit változtassak... És akkor még probálom rendbe szedni a kis gondolataimat, meg, hogy ha eddig jó volt így vele, most is jó lesz. Bár ez relatív hisz, most nem csak én vagyok. Ismét..

Arra meg, hogy miért vagyok egyedül, pedig nem kellene, csak annyit tudok mondani, hogy ilyenkor mindig eszembe jut egy bizonyos mondat, szó szerint idézem:-Hát de a Nika olyan mintha fiú lenne, ő az egyik legjobb haverunk!- Ennyit erről, innentől kezdve nem is gondolkodom, azon miért fogok ki degeneráltakat akkor is ha én sem szeretnék épp egyedül lenni..A többségnek nem egy ilyen lány kell. Nem vagyok sem kedves, sem aranyos senkivel. nem érdekelnek az érzései, hogy megbántom-e. Ezért..

..De nekem ez így tök jó, most boldog vagyok, minden a legnagyobb rendben van, imádom a napjaimat, és ahogy szalad az idő.

bazdmeg nyuszika a fűnyíródat

KEDD;PSZIHÓNÉNI

Szóóval, bizonytalanság van elbizonytalanít a tetteivel, mondataival.

Ismét a polcos jelenethez tértünk ki ma, helyezzem el. Nem helyezem, neki nincs helye rajta. Azt mondod, negatív vagyok? Lehet. Te sok mindent mondasz. Olyat is amit nem kéne. Látod, én gondolkodom. Nem,nem -Én csak akkor gondolkodom, ha már nagyon muszáj!- Akkor itt jön az a rész, hogy fűnyíró....

...Vázolom a szituációt; kereslek, együtt vagyunk, mondanék valamit, de átfut egy gyönge kis gondolat az agyamban, hogy ne, ne mondjam ki, mert rossz lehet. Rosszul fog reagálni, vagy legalábbis szerintem.. Ójaj, itt már építem egymásra az okokat, miért ne mondjak bármit is. Itt már eszembe se jut az a rész, mi van ha te is várod...Tehát mire odajutnék, hogy kimondjam, hoppá esetleg cselekedjek is, már rég megbszhattad a fűnyíródat..

..Aztán nézzünk most téged.Látom rajtad, bszki, hogy ugyanezt csinálod, látom, hogy mondanád, de nem teszed, és kattog az agyad, és aztán mondasz valami teljesen oda nem illőt...És akkor itt vissza is kanyarodtunk ahhoz a mondatomhoz -Na ez elbizonytalanít...-

Utolsó kérdése között elhangzott, hogy ki az akivel nem fűnyírózok? Gondolkodás nélkül böktem ki a nevét Kedves Vilmosnak..

-

eternal darkness

Hogy kössünk kompromisszumot? Ez most komoly? Nem is igazán tudom, hogy mire véljem az egész szituációt, vagyis inkább jeleneteket amik ma lejátszódtak... Kikéred magadnak, hogy szükséged van erre meg arra. Aztán mikor kedvesen, megadnám, ledegradáló beszédet tartasz rólam, és a szokásaimról. Értem én, hogy nekem akarsz jót, és vágom mi van... És igen kicsit magamba is szálltam, hogy nem először "szidsz" le a mókázások miatt...

...Csakhogy tudd, nem, nem szeretnék ilyen életet élni, nem akarom mindig ezt csinálni, de ameddig nincsen motivációm, hogy rendes életet éljek, rendes tervekkel, emberekkel, nincs más jó. Nem tudom más jót mondani. Talán Téged...

...Téged? Még most sem tudom, mit higyjek. Mit kéne tennem? Egyáltalán van valami? Lehet valami? Vagyis inkább, én afelé húzok, hogy ne változzon meg semmi, maradjon így minden.

Én így is segíteni fogok, ma megígértem, de kompromisszumot nem kötök.

and suddenly..

Szó mi szó, a tegnap kicsit máshogy alakult, mint terveztem, de így is isteni volt....

..Bár az helyzet, hogy azt hiszem túl vagyok életem egyik legdurvább mókázásán, viszont nagyon vicces volt..:D Szerintem. De csak szerintem..:D

Jó volt így kelni, vele lenni egésznap, beszélgetni, és érezni, hogy érdekli is amit mondok.

-

Ezt félretéve az égvilágon semmi változás nincsen, ugyanaz a semmittevés, lustaság, menekülés. Menekülés újból Kálmánka elől, bár úgy érzem jó úton haladok, hogy lekopjon. Igazából ennél jobban már nem tudom leszarni, nem tudom mire vár.

Óóó..Máj! Máj? Igen, yess hétfőn ismételten rosszulás volt, elszállítás, egy órás masszás, furcsa kérdések, másnap ismét görcsök, Szmessnél alvás suli helyet...

-

Sajnálom, de ez már a miénk/enyém.. Szerelmes lettem. A számba.

lehetetlen

A hétfői, ledegradálás után, nincs kedvem nyilatkozni anyámról, és a viselkedéséről, inkább még mindig kerülöm az egész szitut ha lehet...

-

A tegnapi esténk után, nem is tudom, hogyan fejezhetném ki magam... Nem tudom szavakkal kifejezni azt, amit akkor éreztem amikor átölelt... Pillanatok alatt képes lettem volna elaludni és tudtam, hogy sikerülni is fog, nem fogok rosszat álmodni, mert hihetetlenül biztonságban éreztem magam. Élveztem, ahogy hozzámbújt, ahogy fel-fel keltem arra, hogy simogat, és én csak mosolyogtam... Vagy ha felriadtam, rögtön odaszorított magához.. Nagyon rég aludtam ilyen jót mostanában, mint vele.. Egészen eddig a pillanatig is eltölt valami, kellemes érzés, olyan nyugalom féle. Most érzem, hogy jobb.

De azért még mindig nem tudom mit tegyek, hisz őt semmi kép sem akarom elveszteni, ill. más viszonyt fektetni vele. Az biztos, hogy sokat fogok vele aludni...

-

Ezt még a cookiemonstas este emlékére

nem érzem, hogy fáj...

Ez szokott a legtöbbször hiányozni.

-

Csütörtök. Csütörtök óta, félelem van bennem, csalódottság, és kezdem elveszteni az összes reményem. Elvesztem az iránt, hogy valaha is jó lesz itthon. Mindenki tudja, hogy szeretem a családom, arról már viszont nem tudok mit nyilatkozni mi az érzés felőlük. Gondolom szeretnek, muszáj szeretniük. Egy gyerek életében, sokszor megfordulhat a fejében, milyen jó lenne, ha egy kicsit nem vennék észre, láthatatlan lenne. Bevallom nekem is. Viszont egy idő után, összeszorut hassal könyörgök, hogy valaki vegyen észre.. Azt, hogy itthon vagyok, szóljon hozzám valaki.... Hogy a saját Édesanyám megöleljen, és azt mondja; Nincs semmi baj, én itt vagyok...

Ha valaki megkérdez, miért nem szeretek itthon lenni: Ezért. Mert az otthon sem szeret engem. Nem szereti a társaágomat.

Nem tudom mit csinálnék, ha nem lenne, hova mennem...