minden mindegy mindegy a holnap

Az egész hét egy semmi és még egyszer semmi volt. Értelmetlen napok sokasága, egymásra tornyosuló szarkupac az életem. Egyetlen kis szikra sem tartja már a reményt, se a móka se a pia, nem okoz jobb kedvet. Ez van, depressziós duma vagy sem, elegem van. Igen, bevallom, nem nagyon erölködöm, hogy jobb legyen, mert ez már megszokottnak számít. Megszokott, hogy egyedül jobb, nem kell senki, akárki akármit mond. Legszívesebben hagynék mindenkit a picsába, és lennék, újra olyan mint régen... Az lenne a legjobb.. Én ehhez értek.

Nem érdekel Kálmánka véleménye, az sem, hogy mennyire teper, mennyire nyalja a seggem, akárki seggét. Nekem erre nincs szükségem. Akartam, de már meggondoltam magam, de késő. Sok a hazugság, és most felőlem. Utálok hazudni. Utálom őt is. Szemét vagyok, és nem érdekel, leszarom az egészet.

semmiésminden

Kezdem magam túl tenni a történteken, jó volt, hogy mindig volt velem valaki.

Igazából, semmi kedvem visszafele írni, hogy mi történt az elmúlt egy hétben...

Kedves Vilmossal voltam az elmúlt napokban, valahogy jó érzés volt semmit tenni, mókázni, és krvára nem azzal foglalkozni, hogy mi történik valójában. Kicsit nem értem a helyzetet, most így végképp nem, azt sem tudom elképzelni, hogy ő hogy igazodik ki a sokaságban. Mert hát érdekel mi van vele. A legjobban.

Kálmánka az idegeimmel játszik minden egyes nap, és nem tudom, hogy velem van-e a baj vagy túl overly attached...

-

Bzdmg, itthon vagyok végre normálisan, és krvra nincs kedvem írni, hát ki ez?

Inkább meghalok ettől a kombótól....

az marad meg ami szép volt,örök emlékek...

ősz van a szél az arcomat karistolja,
könnyedén süllyed el a papírcsónak,
már vetkőznek a fák olyan közel a tél..
Szeretni valakit valamiért...

Szeretlek nagymama...♥

amikor elhiszed hogy jó neked..

Gunter ♥:)

-

Jaaaa amugy fasza volt a múlt hétvége is, Bükkszék egy kicsit meglepett, meg az ottaniak is, megint csak azzal volt a tré, hogy elkellett jönni, utána mindig fos.

Hétfőn találkoztam Kedves Vilmossal, jól esett vele beszélni, utána sokkal jobb volt. Többször igényelném.

A hét többi napja elment, igazából örülnöm kellett volna, minden napnak, biliárdozásoknak, négyesben levésnek, meg, hogy hogyan alakulnak a dolgok Kálmánkával, de még mindig nem megy, és ez szerintem nem is fog változni. Pedig nagyon rajta vagyok...

Tegnap este, meg Cs.vel voltam, mókáztunk sokat, meg kaptam tőle ajándékot, plusz, gci jól esik, hogy most "törödés" van. Vagy csak egymás sírársát hallgatjuk..

-

Szörnyű volt bemenni nagymamámhoz, hisz még megismer, tudja kivagyok,de rohadt nehéz visszafolytani a sírsát, úgy, hogy közben fogja a kezem, nincs magánál, és anyám az én vállamba sírja ki magát.. Már csak számolom a napokat...

Ezek mellett meg az ehetei kórházalásokat ki is foom hagyni, semmi kedvem a hüye májammal foglalkozni jelen esetben.

-

Jövöhéten Thrasher, Nobody, kicsit nosztalgiázunk zeneileg, de addig is; BAMM BAMM!

juhúú

Na mi van a dobozban...?:))

-

A kedvem egy kicsit jobb, és ki merem mondani, hogy jobban is érzem magam, úgyhogy szerencsére, mehetek holnap. Már krvra várom, hisz nagyon rég voltam "kikapcsolódni". Főleg Zsigmonddal.

Tegnap Kálmánka (nem szép dolog hééé, de mit tudok tenni rá ragadt...:D) egésznap itt volt, sajnos a türelmem is fogytán volt már, nem bírtam tovább a kedvességet, kijött belőlem a legbunkóbb énem, szegény azért sajnálom, kicsit összevesztünk, de persze ez neki semmi, kapar mint egy kis disznó, nyalja a seggem... Lényegtelen, majd megszököm, öööö megszokom!

Esküszöm örülök, hogy nem látom a hétvégén (ez nem szép dolog ám...)

Jézusom!! Majdnem elfelejtettem, tegnap ismét beszéltem Cs.-vel, megfogattuk, hogy minden szabadidőnket együtt fogjuk tölteni, szétmókázzuk az agyunkat, szétesésig, leszarunk mindent és zölden látjuk a világot. Legyen így. Vasárnap este kezdjük. Legyen úgy!

-

Háááát persze, hogy teli van csokival!*-* (szeretlek, csokisbácsi!)

és megint...

Te jóó ég mikor fogok leállni azzal, hogy hónaponta váltogatom a hajam?? Utoljára ötödikben volt ilyen rövid hajam... Amugy még midnig nem szoktam meg és azt sem tudom, hogy tetszik-e egyáltalán..

-

A fszmba már, hogy a héten sem mehetek sehova, már kezdem unni...Kezdem unni, hogy lassan két hete ágyhoz vagyok kötve... Legalább hétvégére meg kell javulnom egy csöppet, hisz Bükkszék, meg Zsigmond..

Annyi szépek történnek a napjaimban, hogy néha bejön Sz. munka után, és hoz egy rakat csokit, vagy egyebet, amit kiejtek a számon...Ajajjj.....

-

Jövöhéten ó, képeket kell csinálnom, muszáj!!!!!

umm...

Hát már tényleg nem tudom...

Tegnap teljesen kiborultam, bevallom, talán még pityeregtem is. Nem bírom ezt az egészet, nekem már sok. Teljesen összetörtem, és igazából azért, mert tudom, hogy nem ilyen vagyok... Szörnyű volt ez az elmúlt időszak, ez a pár hónap szenvedés..

Itt van a hülye májam, ami nem, hogy javulna, egyre rosszabb... A nagymamám, a lelkiturkász, az, hogy már kezdek teljesen magam maradni..

Nyáron úgyahogy megvoltam, hisz volt ki elterelje a gondolataimat, de már rá sem számíthatok úgy....

Rengeteget gondolkodtam tegnap este, hogy mennyivel más volt minden egy éve... Olvasgattam vissza a bejegyzéseimet, és hiányolom magamból azt a pozitív kisugárzást, hogy mindenre szartam....Jelen esetben, meg itthon fekszem, és nem tudom mihhez kezdjek,mert ez így szörnyű..

Tudom, hogy nincs nagy baj, hiszen ezek mindennapos gondok nálam, csak szükségem lenne egy lökésre, egy biztató félre mellém, mint régen.