Talán magamról is kellene írnom...
Örökéletemben olyan ember voltam, akit nem lehetett érzelmekkel megtörni. A közeli barátaimon kívül, nem nagyon bírtam senkit, nem voltam nyitott senki felé...Úgymondják a bunkóságnak van határa, na már most azt én nem ismerem... Ez van...aztán.
Két éve kiderült, hogy nincs minden rendben az egészségemmel.Bár már rég küzködtem mindenfilé nyavajával, hála a gyenge immunrendszeremnek.De akkor aznap amikor megjöttek az eredmények, egy 2 hónapos kórházi fekvésem után, azzal az eredménnyel, hogy májbeteg vagyok, megváltozott az életem...
Sportoltam...Imádtam minden mozgást.Mára már felejtős. Lecseréltem mindent, egy ágyra, és rengeteg gyógyszerre. Minden délután aludnom kell, mert nem bírja a testem a fizikai megterhelést. Iskolába járhatok, bár nem mindent szabad...Nem hordok iskolatáskát...Van, hogy otthonról írok dolgozatot...Tavaly is csak jó szívvel engedtek át a hiányzások miatt, csak mert "én vagyok a májbeteg"..Na igen a legtöbben csak májasnak hívnak..:) Úgy kezelnek mint egy hímes tojást..
Most egy hete megint itthon fekszem, naponta 3x-4x hányok, sajnos kétes, hogy jövöhéten ismét be kell feküdnöm a kórházba...
Hogy zavar-e, mennyire megváltozott az életem? Nem, nem igazán... Lassan hozzá szokom, így is tudok normális életet élni, és ezt ezzel a bloggal is szeretném bizonyítani... Szeretném másokkal is megosztani, hogy egy kis "probléma" nem teheti tönkre az ember életét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése