Thrasher

Egész héten azon izgultam, hogy legyek annyira jól, hogy el tudjak menni erre a gyönyöráségre:http://www.youtube.com/​watch?v=tMcaL1Wk2WU

Szerencsére, voltam olyan állapotba tehát sikerült eljutnom, egy két emberkével...Hát életem legjobb bulijai közé sorolhatnám, azt leszámitva, hogy volt egy májgörcsöm...Faszásan elkellett jönnöm MNNIA-ról, mert a barátom közölte, hogy nem hajlando igy ott maradni, mert félt, tehát fél 5re sikerült oda érni hozzá, 6kor sikerült is elaludnunk, de két óra múlva keltett az anyja hogy mennek le lacházára, ugyhogy mig kedves Vilmosom, készülődőtt én 10ig még szenvedtem az ágyikóba...

Otthon még szundiztam egy kicsit, most vagyok annyira jól, hogy eljöttem egy kisgyerek vigyázósdira...

Ma is túléltem..:)

Na, sikerült ma a piritóson kívül ennem egy kis joghurtot is ennem, ez már haladás. Ma is voltam benn a suliba, bírtam, egyszer aludtam csak egy órát...:)

Ma van a báttyám születésnapja, megvolt az ünnepi vacsora meg minden, jó volt őket nézni!

Holnap reggel megyek be a májambulanciára, de szerencsémre valószínű csak vizsgálatok, egyéb vér satöbbi vizsgálatok lesznek...

Péntekre igyekszem magam összeszedni egy kicsikét, hisz már egy hónapja meg van a jegyem THRASHERRE!! Kíváncsi leszek, hogy bírom...

Egy a sok közül...

Ma újból benéztem a suliba, bár most saját felelőségemre.

Egy átlagos nap körülbelül, a rosszabb napokban így telik: 40 percenként, jön egy ellenőrzés élek-e  még...Az ügyeletes tanárok, mint valami, harci katonák, teljesen ugrásra készen várják, mikor kell mentőt hívni. Ne is reménykedjem abban, hogy egyedül is mehessek bárhova, akár mosdóról van szó. Anyám óránként, hív, smsezik.

A mai állapotomról, csak annyit, lázam nem volt, még nem hánytam ma (jó pont, egy vajas pirítós is lement...) csak egy-két májgörcsöm volt, tehát ez egy jó napnak tekinthető..:)

Úgy nézki szerdán, benézek a kórházba, meglátogatoma kedvenc ápolóhapimat, remélem bent lesz, egyszerűen imádom!:)

Holnap remélem, többett tudok mondani, de aludnom kell.

Ja igen, te vagy az a májas...?!

Talán magamról is kellene írnom...

Örökéletemben olyan ember voltam, akit nem lehetett érzelmekkel megtörni. A közeli barátaimon kívül, nem nagyon bírtam senkit, nem voltam nyitott senki felé...Úgymondják a bunkóságnak van határa, na már most azt én nem ismerem... Ez van...aztán.

Két éve kiderült, hogy nincs minden rendben az egészségemmel.Bár már rég küzködtem mindenfilé nyavajával, hála a gyenge immunrendszeremnek.De akkor aznap amikor megjöttek az eredmények, egy 2 hónapos kórházi fekvésem után, azzal az eredménnyel, hogy májbeteg vagyok, megváltozott az életem...

Sportoltam...Imádtam minden mozgást.Mára már felejtős. Lecseréltem mindent, egy ágyra, és rengeteg gyógyszerre. Minden délután aludnom kell, mert nem bírja a testem a fizikai megterhelést. Iskolába járhatok, bár nem mindent szabad...Nem hordok iskolatáskát...Van, hogy otthonról írok dolgozatot...Tavaly is csak jó szívvel engedtek át a hiányzások miatt, csak mert "én vagyok a májbeteg"..Na igen a legtöbben csak májasnak hívnak..:) Úgy kezelnek mint egy hímes tojást..

Most egy hete megint itthon fekszem, naponta 3x-4x hányok, sajnos kétes, hogy jövöhéten ismét be kell feküdnöm a kórházba...

Hogy zavar-e, mennyire megváltozott az életem? Nem, nem igazán... Lassan hozzá szokom, így is tudok normális életet élni, és ezt ezzel a bloggal is szeretném bizonyítani... Szeretném másokkal is megosztani, hogy egy kis "probléma" nem teheti tönkre az ember életét...

Tagadod, de így van..

és amikor elhiszed, hogy egy percig is jobb lehet, hihetetlen milyen gyorsan el is tűnik...

és kezdődik előröl az egész...

nem kell senki, segítsége, neked nincs szükséged semmire, megvagy a saját kis világodba...

de azért benned van, hogy talán még is jobb lehet..

de ha akarnál sem tudnál érte semmit tenni..

és csak rosszabb lesz, jön az üresség.

feladod.

és csak menekülni akarsz..

egyedül..

egy hamis mosollyal a képeden..