belefaradtam

Egyszeruen nem birom... ez most elegge elfuseralt bejegyzes lesz, nem kotelezo elolvasni, de muszaj kicsit nyavajognom..

Nem birom elviselni mar a kornyezetem, nem tudok ugy felkelni ,hogy kedvem legyen kimenni az utcara. Mar a gondolattol is rosszul vagyok, hogy emberekkel kelljen lennem..

Nem birom elviselni a hazugsagokat amekiet a fejemhez vagnak. Nem tudom felfogni, hogy nezhetnek ennyire hulyenek az emberek. A legaljasabb dolognak tartom,gyulolom a hazugsagokat, a hazug embereket.

Faj, hogy mindent megprobalok megtenni, hogy jobb legyen, de minden csak rosszabb lesz.

Faj,hogy ez tortenik... 

bámulom a tömeget, már semmit sem érzek....

Az elmúlt pár napom az elvártnál is jobb volt, jó kedvem volt egésznap, csupa meglepetés ért folyamatosan. Úgy érzem kicsit megváltozott a felfogásom. Mindennel kapcsolatban, magammal és másokkal szemben is. Persze ez nem így hirtelen jött ez csak egy meglátás...

A legmeglepőbb dolog az volt számomra, hogy szerdán a pszihinénimnél, sokkal könyebben tudtam beszélni arróla bizonyos dologról, róla. Nem mintha annyit szoktam volna róla beszélni, de most "ment". Igaz nem végig, de nem is erőltette. Furcsa volt, hogy eleinte nem szorult görcsbe a gyomrom, nem éreztem a szorítást a nyakamon. Bár, most ahogy ezeket leírom, sajnos minden megtörténik, de ez ellen nem tudok mit tenni, nem tudom, hogy ott hogyan sikerült. Az a baj, hogy hallani akarja majd a folytatást, és én képtelen leszek elmondani. Képtelen vagyok újra felidézni, azt ami a legrosszabb rémálmom, ami nem hagy aludni. Nem tudok rá gondolni. Csak akaratlanul, véletlen. Hülyén hangzik, de magamtól soha nem tenném. Utálom őt. Gyűlölöm, a gyönyörű mosolyával együtt. (hogyan tudok ilyet írni róla?) furcsa volt, visszagondolni, az utána való időszakra is, legszívesebben pofán vágnám az akkori énem, miért kellett akkor is egyedül lennem, szólnom kelett volna, és nem őt védenem... nagyon szerettem...

Aztán, nem tudom, hogy bátorkától, a választott érzelem elnyelő tárgyamtól, vagy azért mert már kimerültem teljesen, elég jól aludtam az elmúlt pár napban, álmodni sem álmodtam semmit...Enni még nem nagyon megy, és az orvosok is baszogatnak már. utálom a májamat is.

Kedves Vilmos nélkül ez nem menne, padló alatt lennék most...

furavagyok

megint nincs kép de leszarom.

-

Érdekes volt ez a hét. A keddi fontosabbnak vélt bejegyzéseim, idén már szerdaik lesznek. Egyenlőre. Rohadt nehéz volt megint a pszihinénivel beszélni, rengetegszer majdnem elbőgtem magam, ez most kurva nehéz lesz ebben az időszakban. Ő is akar változtatásokat behozni, ettől meg végképp tartózkodom.

Keresnem kellene egy tárgyat amibe belerakhatom az álmaimat, rossz emlékeimet az elmúlt időről. kurvára nem találok semmit, lehet ez is az én hibám.

Megmondta ő is, hogy ez szenvedős lesz, de nem nyugtatott meg semmivel sem.

Ugyanugy fosul alszok, jönneka hülyébnél hülyébb álmok, nem tudok még mindig enni, a májam meg lassan feladja.

BASSZUS KULCS HAGYJAM MÁR ABBA 

azzigen

basszusbasszusbasszus.

Tul vagyok az eddigi legdurvább éjszakámon... Sajnos már annak örültem, ha fent tudtam maradni, egyszerűen nem akartam álmodni... 

Tudom, hogy ezek nem történhetnek meg velem megint, főleg nem a tegnapi variációban. Sőt... most inkább biztonságban vagyok. tudom. Csak nem tudom magam túl tenni még mindig. Lelkileg most nem olyan tré, mint tavaly, napközben semmi jelét nem látom, csak álmomban zaklat a dolog.

Ettől eltekintve, nem vagyok szarul most, a májam is csak kicsit basztat, de az csak a stressz miatt most. Lassan megyek be, megbeszélésre, hogy mi lesz ebben az évben. Kiváncsi vagyok, nem akarok nagy kórházas beutalót kapni, nem bírnám ki, ha be kéne feküdnöm. 

- 

Egyhangúak a bejegyzéseim mostanában.(nem örülök)