i can lie, i like it

Kicsit parásan teltek a napjaim mostanában, az a baj, hogy magamat is agyon stresszelem minden hülyeséggel. Tipikusan olyan vagyok, hogy mindenben a rosszat látom, nem a jót. Pedig gondolom mindenben kéne lenni valami jónak nem?! Csak nekem valahogy nem igazán akar ez működni..

Sikerült aludnom egyszer-kétszer, bár még mindig küszködök, és már szomorú is vagyok miatta. Mellesleg meg félek az elkövetkezendő időtöl, hogy hogyan fogom megoldani, a kurva sok változást.

Jó lenne ha sikerülne, mindent leszarnom, lesz ami lesz alapon várom a következő heteket, és még ma jól érzem magam.  pontttttttttt

ahhhajjj

Tudtam, hogy nem kellett volna, azt a buzi pizsit felvennem, nevetséges, hogy ilyen paranoiás vagyok, de ez van. Ki fogom dobni esküszöm. 

Oké, hogy volt nyugodt éjszakám, de a mai nap után nem hiszem, hogy nyugodt tudnék maradni. Utálom, hogy ilyen közel van, sosem tudhatom mikor futok össze vele. Miért pont ma kellett? Buszke vagyok, hogy nem vettem tudomást róla, vagyis próbáltam, szerencsére sikerült negatív jeleket küldenem felé, nem jött oda, csak vigyorgott. Ezzel nem tudom mit kezdjek. Borzasztó volt, hogy negyven percen keresztül mögöttem ült, nagyon féltem. UTÁLOM MAGAM MIATTA.

Lassan hajat kéne festeni, hogy ezt befejezem.

az én kurva anyámat

amiért ilyen vagyok, mi?

Nem is hiszem el, hogyan lehetnek az emberek ennyire kapcsolatfüggők. Vagy nem is inkább ez a lényeg, én is tudok ragaszgodó lenni, de ettől függetlenül utálom az embereket, bár azért nem szeretek egyedül lenni. Ja, meg van a saját kis világom, nem igénylem az új emberek társaságát, nem is áll szándékomban más társaságot keresni. Igaz néha szar, hogy nincs körülöttem meg az a mennyiség ami egy átlag embernek adott, nem tudok aközött válogatni épp kihez vagy mihez lenne kedvem.

Tegnap mikor elvártad, hogy én is meséljek, kicsit el is szomorodtam, hogy nincs miről. Fájdalmasan hangzik, de tényleg nem történik semmi. Azt nem tagadom, hogy kicsit összeszorult a gyomrom amikor róla kellett volna beszélnem, még mindig nem tudom elhinni...

Faszomat bele az egészbe. Morci lettem, megyek aludni... mi lesz velem?

ez nem a csodaország

Lehet, hogy így nem fogom sokáig bírni, vagy csak valami nagyobb változás kéne, lekötnöma figyelmemet, hogy tudjak aludni. Nem érzem magam biztonságban, félek az álémoktól, pedig tudom, hogy az nema valóság. Annyira rástresszelek az egészre, hogy ha akarnék se tudnék mást álmodni. Nem tudom meddig fog tartani, de közel állok ahhoz, hogy megint nagyon fosul legyek.

Fura, hogy nem nagyon beszélek ezekről senkinek, pedig lehet könnyebb lenne. Kicsit félek mások véleményétől, hisz nem tudják min megyek keresztül, nekik egyszerű azt mondani, gondoljak másra.

Akkor is másra kellett volna gondolnom mi? Biztos akkor nem törnének rám random emlékfoszványok. 

Szar ez így.  

sose volt mindig van

Szomorú vagyok, mert úgy néz ki még mindig nem tettem magam túl teljesen a történteken. Újra meg újra előjön bennem valamilyen formában, valahogy mindig eszembe jut. Másfél éve, pontosabban tél volt emlékszem és akkor is Lacházán voltam. Akkor álmodtam át újra utoljára. És most a héten. Szörnyű érzés arra kelni, hogy remegek a félelemtől, és minden olyan élethűnek tűnt. Fájt minden porcikám. Féltem.. Gyűlölöm. Ráadásul a gondolom a sokk hatására rettenes májgörcseim vannak folyamatosan..

Ezt félre téve, és egyéb apróságokat, egész jól telt a hetem, különösképp amikor sétálni voltam a dunaparton, egyedül, az olyan furán jó volt. De tényleg.

penis

Nem lett nagy a változás, de mivel nem történt semmi drasztikus, ezért finoman fejeztem ki magam. Most elég sajátmagamnak felfogni a történteket.

Kicsit hiányzik a pszihinéni, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fogok függeni tőle. Nem a buta tanácsai, észrevételei, bunkó beszólásai (najó talán) hiányoznak, hanem az, hogy úgy beszélhessek valakivel, aki csak ezt az oldalamat ismeri, hogy nem kell neki hazudnom, mert neki úgysem tudok, tud ő mindent..Pedig most lenne mit mondanom. Vagy kérdeznem, tudom is én, minek járok oda.

Jól telnek a napjaim most, bár érzem, hogy valami nincs rendben, megcsapott a változás szele, vagy mit szoktak mondani. Reménykedem, hogy nem lesz túl nagy. Legjobb lenne ha nem is csapkodna. 

 

awakened

Teljesen más minden...

Mármint a hozzáállásom. Tényleg próbálok pozitív maradni. Jó hétvégém volt, rengeteg dolog történt körülöttem, és megpróbáltam mindent a saját javamra fordítani. Tanulni mindenki hibájából. Vagy valami olyasmi. Amikor ilyen dolgok történnek a környezetemben, mindig örülök a saját hülye fejemnek, hogy "ilyen" problémáim nincsenek, magamnak köszönhetően. További okok, amiért nem szeretem az embereket. A saját tulajdonságaimat annál inkább.

Egyébként most full nyitott voltam, próbáltam nyitni mások felé, nekem is szükségem lett volna egy két új emberre. Bár úgy gondolom ez a következőkben rajtunk múlik én biztosvagyok benne, hogy szívesen folytatnám. Sok bennünk a közös már most látom, rokon lélek, társaság utáló. Talán.

Így a hétköznapok is mások, jobb kedvem van, talán Kedves Vilmos kedvét sem húzom le annyira, jól esik amikor ő is mondja, látja hogy jól érzem magam.

Leszámítva a pár rosszullétet, most jelenleg nem érdekel a májam, és nem is akarom.