Pozítivan állok a dolgokhoz, attól még, hogy nincs velem senki, én itt vagyok és tartom a lelket magamban.

Hiszek benne, hogy jobb lesz, és egyszer nem lesz semmi bajom. Bevallom, félek egy kicsit néha, van hogy ott tartok, szólok másnak is, de amíg csak én tudok róla, csak nekem fáj.

Szörnyű azt látni, hogy Édesanyám nem boldog. Tudom, hogy soha nem volt tökéletes a kapcsolatunk, sőt már nem is lehet, de attól még szeretem őt. Nem tehetek róla, hogy nem az lettem akit ő akart. Arra ott a nővérem. Tehát nem szeretnék még jobban belerondítani az életébe azzal, hogy magamra hívom a figyelmet. Úgy érzem innen már egyedül is menni fog, ha kell egyedül megyek kórházba, de akkor sem hárítom ezt a családomra.

Fontosabb az, hogy a nővérem dolgozzon, szeressék mindenhol és mindene meglegyen, tökéletes legyen.

Én meg majd meggyógyítom magam. 

jóóókedv

Nem véletlen kép, direkt kerestem meg, mert a mai nap után róla is akartam írni. Rohadt jól esik, hogy mindig mellettem van és tudom, hogy én is fontos vagyok neki. Ő az egyetlen akia szemembe mondja. Tudom, hogy nem mindig vagyok vele a legkedvesebb, és nem ezt érdemli,de.. Ő a legjobbat érdemli, remélem meg is kapja, nála jobb embert nem ismerek.

-

Nem mondom, hogy ma is rossz kedvem lenne, sőt felettéb jó, végre tettem is valamit érte. Gyorsan telik az idő, azt hittem szarabb lesz. Jó belegondolni, hogy minden nap lesz valami.

Mellesleg jó érzés volt vele lenni megint, kicsit úgy éreztem másnak is lehetek fontos.Ajj...

...Mit kezdjek vele? Sose fogom megérteni...

sajnos

Ez most megint ilyen szomorkás bejegyzés lesz. Mert nem tudok másmilyennel szolgálni, boccs.

Nem tudom mi történik mostanában, de minden összejön. Semmi sem úgy alakul ahogy kellene, ahogy én szeretném. A lehető összes rossz dolog megtörtént, szépen sorjában, olyanok is amikre nem is gondoltam volna.

Én meg ahelyett, hogy tennék ellene, itthon ülök és búslakodok magamba, hogy ejj milyen rossz. Bár ez valószínű azért van mert, mert már a próbálkozásokat is meguntam.

Főleg ilyenkor gondolkodm el ezeken, amikor egyedül vagyok, keresem a megoldást ellene.

Utálom magam is amiért ilyen vagyok, túl sokat foglalkozom egy bizonyos dologgal, mindenbe belemászok ahelyett, hogy legyintenék rá. Nehéz.

Most ott tartok, hogy nem tartok sehol. 

az a fránya manószemed

Nehezen vallom be magamnak is, de azt hiszem szerettem, ő pedig apró darabokra törte az eddig nem (és azt hiszem továbbra sem) létező szívem.

Eddig fel sem fogtam, nem is értem, miért most jött ki ez rajtam, hiszen ez nem most történt, talán most jutott el csak az agyamig, mi is volt ez.

Sajnálom, hogy "jégkirálynőként" ismert meg, és nem mutattam neki semmi mást.

Talán nem is szerettem/tem, csak vonz a gondolat, hogy milyen lehet vele.

...De mostmár túl késő, ez a gondolat meg marad nekem.

sajnálom

 

Jójó, tudom, hogy rég írtam, elfogytak a mindennapos bejegyzések, de ez van..

 

Nem mintha nem lenne kevés szabad időm, igazából nem csinálok semmit, egy lusta dög vagyok, aki ki sem kel az ágyból. De jól esik, mert nem vagyok egyedül, és amúgy sem lenne máshoz kedvem.

 

Igen, volt, hogy elgondolkodtam, rajta, jó-e ez így, de arra a következtetésre jutottam, hogy nekem ebben a formában igenis jó. Megint csak azt tudom mondani, hogy nincs szükségem más társaságára, segítségére, barátságára, egyebekre.

Két ember van az életemben akikért bármit megtennék, és tökéletesen megvagyok velük elégedve, nem kell más. Hú de mocsok vagyok. Ez van

 

-

 

A kcsg májam, megint szarakszik, nem is nagyon mondom senkinek, itthon végképp nem, mert kitörne a balhé, vinnének rögtöna kórházba. Az meg nem az én ágyam, ott nem fetrengenék szívesen.

 

És ott még puddingot sem adnak.