Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.

Igen már tudom miért volt ilyen ismerős, hisz ezt kerestem, kell nekem, szükségem van a gondolataira. Többször is olvastam már, és most itt van a kezemben, itt is lesz. Biztos vagyok benne.

-

Nem tudom, hogy az élettől, vagy kitől, de kellene egy pofon. Szükségem lenne rá, hogy helyre hozzam magam, hisz nevetséges amit teszek. Várom, hogy az ölembe hulljon minden amire vágyok, ami kellene. Közben meg ha történne is valami, menekülök. Félek attól, hogy megváltoznak a dolgok, esetleg én is.

Ha most is körülnéznék rendesen, és nem csak a saját érdekeimet nézném, rögtön feltűnne, hogy nem vagyok egyedül... Pedig annak érzem magam. Annak akarom magam érezni. 

Nincsen másra szükségem, csak a megszokottra, elutasítok minden újjat. Rettegve menekülök, a gondolattól, hogy ezen Én magam változtassak. 

Jégkirálynő mi...? Lehet, ő mondta, én nem tudom...

Lassan minden más lesz... Mások leszünk..

utálom, hogy magamat hallom vissza a szádból

Elégedett vagyok. Elégedett vagyok azzal ami most van. Bármennyit nyavajgok, hogy mim nincs vagy mit nem csinálok, észre sem veszem, a jót. Nem látom, ami van. Vagy csak félek látni. nem merem magamnak bevallani, hogy így most jó, mert félek, hogy nem marad igy.

-

Mostanában minden nap alátámasztotta valaki, hogy még mindig olyan vagyok mint régen. Ez számomra tökéletes, nem is szeretnék változni. Szeretek ilyen lenni. Szeretek bunkó tapló lenni, és nem érdekel, kinek tetszik vagy nem. Az sem érdekel kit bántok meg, vagy kinek okozok fájdalmat. Felőlem bárki kiöntheti a lelkét nekem, mekkora kcsg vagyok, és miért nem tudok egy kicsit érezni. Azért nem, mert nem érdekel a kibsztt hisztitek, nem érdekelnek a problémáitok. Nekem így könnyebb. Hogy inenntől kezdve, ki hogy viszonyul hozzám az már az egyéni szoc problémája. Mindig is ilyen voltam, nem értem ez miért olyan meglepő újdonság.

Akikre nekem szükség van azok így is igénylik a társaságom. Mellesleg megjegyezném, ha ők degradálnak le a viselkedésem miatt, azt még megértem, rajtuk kivűl, belefosok a véleményetekbe.

-

És ismételten muszáj, mert ez számomra örök.

ha keresnéd hogy hol vagyok

rég volt <3

-

Ez az elmúlt két nap teljesen megviselt lelkileg... Nagyon sok minden összegyűlt bennem, ami miatt kiborultam, összeestem. Megtelt a pohár, sőt még túl is csordult. Rengetet gondolkodtam a múlton, a történteken, apróságokon, olyanokon is amin nem kellett volna...

...Kicsi korom óta tudtam, hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, vagy hogyan szeretnék kinézni, milyen ruhákat akarok majd hordani. Általában mindent elterveztem előre, és olyan típusu kisgyerek voltam, aki mindig bizonyítani akart. Hála a szüleimnek és családomnak, folyamatosan romlott az önbecsülésem, és már magam sem hittem abban, hogy úgy alakulhat az életem, ahogy azt én kitaláltam... Egy ideig hittem nekik, hisz ők terelgetnek a "jó" irányba elvileg, de hamar rájöttem, hogy ha magamnak bizonyítok sokkal többet ér, mint nekik. Listát írtam gondolatban, mik azok a dolgok amiket szeretnék véghezvinni. Ez a lista a mai napig létezik és büszke vagyok rá, hogy rengeteg dolgot kipipálhattam róla. Egyedül. És a legtöbbet magamnak köszönhetem. Nem érdekel ki mennyit segített, ki hogy örül vagy nem örül ennek, én magamért csináltam/csinálok mindent. Törekvő embernek tartom magam, és kurva nehéz saját magamnak megfelelnem....

..Mostanában ezek a motivációk kicsit feledésbe merültek, már nem tudom magamat bíztatni, és mások is hatással vannak rám. Elveszetnek érzem magam, nem találom a listát a fejemben, és nincs megfelelési kényszerem magamnak. Nem akarok jó lenni. Elrontottak. Elrontott egy csomo minden.

Talán egy kicsit megborult a szokásos rendszerem, és csak kell egy kis idő míg rendbe hozom magam, de most így nagyon nehéz nekem.

jó volt

Ezentúl többet fogok nyavajogni itt, hisz el sem hiszem ki írt tegnap. Már azt hittem valaki baszogatni akart, de amikor megláttam a nevét majdnem leestem az ágyról, és mint valami óvodás kislány, gyomorgörccsel nyitottam meg az üzenetet. (telepátia?!)

Hiányzom neki. Hiányzik neki is minden. És bele sem merek gondolni, hogy ma pesten van, és nem találkozhatunk. Bármit megteszek azért, hogy nyáron lemenjek...

-

Egyébként, minden rendben, jó kedvem van, semmire nem tudhatnék most panaszkodni. Majd holnap pszihinéni után, na akkor...

Ó tényleg ma beszóltak a májamra, éljen. Rég hallottam ilyen frappánsmegjegyzést.

nem értem...

...se őt, sem magamat.

sírtam.... sírok, folyamatosan. mindjárt elmúlik, de eszembe jutott. sírok miatta, nem azért mert nekem szar, hanem mert miattam lett rossz.

megbántottam. őt is.

fáj... fáj, hogy nem tehetek semmit, messze van.

soha nem beszélek róla. magamnak sem.

hiányzik. mindig.

vele akarok lenni. ott. messze innen.

érte itt hagynék mindent,mindenkit...