nem csak egy.

hova lett a kép:?

ha a szívem látnád...az azért fagyos, mert kajak hibernálták...

-

Basszus... Nem tudom mi van velem... Lassan majdnem két hete, de biztos, hogy több mint egy, krv szarul alszom. Minden éjjel rosszat álmodok, van hogy sírva, remegve, leizzadva kelek fel. És minden nap mást, egyre rosszabbakat, hülyeségebbeket. Már több mindent kipróbáltam, altató teákat satöbbi, van hogy fél nyolckor lefekszem, hogy kialudjam magam, de nem megy. Minden estém szörnyű, és már kezdek kiborulni. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi lelki álapotom a tettes, és reménykedem, hogy hamarosan elmúlik...

Tervezgetem magamban, ismét, hogy hogyan fogok kimászni megint ebből az időszakból, úghogy már nincs sok hátra. Eddig mindig sikerült, hát most is fog.

Remélem a péntek este kicsit segíteni fog, én tárt karokkal várom. Plusz van bennem egy kis reménykedés, hogy ott összefutok vele.

-

Hangolódom...

utálatok tömkelege

Tesók..:)

-

Lassacskán, elfolynak a napjaim, egymás után, észre sem veszem, hogy másnap van. Kezdek megint abba a stádiumba kerülni, hogy már a saját véleményemre sem vagyok kíváncsi, csak fetrengek, és azt sem akarom, hogy wcre kelljen menni. Utálom ezeket a korszakokat, mindig azon gondolkodom, miért vagyok ilyen meg olyan. Tökéletesen belekerülök abba a hibába, hogy önmagamnak generálom a problémákat, és bebeszélem magamnak a sok hülyeséget. Eközben meg tudom a feléről, hogy nem igaz, de jelen esetben annak vélem.

..Tipikusan ide tartozik, hogy a legjobban azért borulok ki, mert nem azoktól az emberektől kapok segítséget akitől én elvárnám. Ezért akiktől kapok, nem érdekelnek. Tudom, hogy ez egy szemét dolog, de hát, kérlek, mikor érdekelt ez engem. Ilyenkor még az sem érdekel, ha kúsznak-másznak előttem. Ilyenkor tényleg szeretek egyedül lenni, kivéve, ha egy-két emberre számítok. De azok az emberek már nincsenek. Egyedül maradtam, tudom. Csak reménykedem.

-

Ezen a hétvégén, igaz, közrejátszik az éppen tartó átmeneti magamba zuhanásom, de szörnyen rosszul éreztem magam kint, kiborultam, elvonulva szidtam az összes eszembe jutó embert, akit a vadászathoz kapcsolhatnék. Kezdem megutálni az egészet, hogy kint kell punnyadnom, ami persze nem kötelező, de az oviba se volt kötelező megenni a spenótot, még is mindenki megette...

Menekülnék a saját világom, igazságom elől, de nem tudom merre menjek, hová tartsak, és kezdek kicsit elbizonytalanodni..

-

Nagyon megszerettem.

boldogság?

szeretem a septumom.

-

Boldogságnak azt nevezzük amikor... Mit nevezünk boldogságnak? Vagyis ki mit hisz annak? Relatív, bizony hisz tudtommal nem az ami szerinted az. Lehet, hogy valakinek egy érzés, egy röpke menyország, egy tárgy, vagy egy pillanat amiért ölne. Vagy talán egészen más. Vagy nem is ismerik. Az is lehet, hogy csak azt hiszed, tudod mi neked a boldogság, pedig semmi közöd nem volt még hozzá, talán nem is lesz, csak beletörődsz, és elhiszed, igen boldog vagy.

Nekem mi a boldogság? Számomra a boldogság...

...Amikor kiráz a hideg az utálattól amit mások iránt érzek...

...Amikor elmegyek fényképezni és csak megyek a nagyvilágba saját fejem után...

...Amikor ropog a hó a lábam alatt, vagy épp szakad...

...Amikor egy sötét szobában zenét hallgatok...

...Amikor bemókázva megyek végig az utcán, ésminden neszre felfigyelek...

...Amikor érzem azt a bizonyos illatot...

...Amikor nem fáj a májam...

...Amikor már tudom, ismét egyedül vagyok...

Azt hiszem ahogy ezt a pár példát így most visszaolvastam, rájöttem, hogy semelyik nem szól másról. Nincs más aki beleszólna a boldogságomba. Vagy lehet, hogy én is csak elhitetem magammal, hogy számomra ezek jelentik a boldogságot, talán én is elveszek a szürkeségben, mint mások...

...Nem vagyok boldog

say something about the blue eyes

Oké hát ez ismételten elég fura lett, de kezdem megkedvelni, holnap meg már királyság lesz.

-

10 napja nem írtam, és ezt meg is érzem. Vagyis amikor írok egy bejegyzést, és átgondolom az egészet, mindig egy kicsit könnyebb lesz utána. Most meg írni sem tudok, nem tudok sem beszélni, elmondani sem mi van velem. Senkinek. Rohadt nehéz nyitnom, egyre jobban szaladok ki a világból, tegnap még a pszihi néni is kihozta belőlem, sajnos nagyon felidegesített. De szerintem ez volt a célja. Csak utána egy lyuk volt bennem. Egy feketelyuk, egy mély dolog, és olyan üresnek érzem a mellkasom.

Nem tartom normálisnak, hogy folyamatosan stresszelem magam, és remegek mint egy idegbeteg. Pedig tudom, hogy ez nem jó.

-

Megnyugtatott, hogy megvan ♥

idegesitesz

Szeretem ha esik a hó. Szeretem ahogy ropog a lábam alatt. Szeretem az egészet ahogy van.

-

Ez a hét egy rakás fos volt, legalább a hétvégén nem itthon ültem. Jó volt megint lent lenni, kicsikét szar volt a hangulatom, bevallom mostanában, kicsit magam alatt vagyok, megint érzem az ürességet itt bent, és emiatt a májam is ki van. Tudom hogy ez nem normális és megint kéne kezdenem magammal valamit, de egyedül vagyok, rohadtul nincs senkim, így meg nem érdekel, eldepizgetek magamba, ez van.

Holnap el akarok menni kreativkodni és mókázni is mondjuk, és megint jól érezni magam.

im feelin like im losin my mind

Tökéletesen kifejezi a kedvem napok óta.

-

Baszki baszki baszki. Nem tudom mi a szar történik velem. Mindig akkor jön mindeki, amikor eldöntöm, hogy jó leszek, jót fogok tenni az elfuserált kis életemmel....A hétévégés beszélgetés Cicával egy kicsit kiverte a biztosítékot, nem gondoltam volna, hogy ennyire kivan az élettől, ki van rám. Vagy csak én voltam ott.

Ezek mellett, az egész karácsonyom úgy telt el, hogy ittam, minden nap, nem vagyok rá büszke, de ez van csak így éltem túl ezt a szeretettel teljes szarságot. Vagy móka ez van.

Szilveszter? Komolyan erről kéne írnom? Annak örültem, hogy nem itthon ültem, bár toszott szarul esett, hogy ennyire semmibe vettek a "barátaim" ebből csak az a tré, hogy tudom, hogy buzi leszek és visszafogom adni. muhahah, hú de durva vagyok. Aztán ja elmentem a világ faszára, eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni. Hát jaja, nem volt rossz, főleg azután, hogy miután rájöttem, hogy mindenki tökéltesen kihasználta egyedüllétemet, és sikerült mindnekinek a szerelmi történetét csalódását végighallgatni, kibaszottul mindenki azt várta, hogy megmondjam a frankót. Őszintén? Szarok bele az összes problémátokba, nekem ti ne sírjatok, nem is ismerlek titeket, gcre nem érdekeltek. Tehát miután elvonultam egy sarokba sírni egy sort magányomba, eldöntöttem, hogy előszedem a régi énem és megyek a fejem után. Ittam ami a kezembe került, aminek a következménye az lett, hogy az este hátra levő része kiesett (szerencsére) mellé egy kis májgörcs, de hát ez már az egyéni szocproblémám, itt csak magamra számíthattam....

..Szóval igen nekem ilyen volt..:)