halványság

Maradunk mindig mozgásban, mint minden
mint az élet, mind Egy - mindegy milyen szinten,
nincs fizika, nincs idő - igazából nincs semmi sem
csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben...

-

Igazából ez a hét elég érdekesen telt el. Keresett Cs. keresett N. Hogy örültem-e neki? Igen.. Vagyis nem tudom, de tényleg. Akarok-e egyáltalán beszélni bárkivel is?

Ráadásul ma egy csomot beszéltem egy agyon mókázott osztálytársammal, aki hihetetlenül nagyot nőtt ma a szememben. Mindig is úgy ismertem, hogy csak móka semmi más, de az ember iszonyat durván nézett ki mindig.. Én mindig is jóba voltam vele, első naptól megtaláltuk a közös hangot, ő nevezett el Szöszinek még anno, és ja még kavartunk is. Nem beszéltem még róla mert, ő nem olyan. Viszont ma rengeteget beszéltünk, mivel nagyon egyedül vagyok bent. Elmesélte, hogy most már szeretne észbe kapni, és meg akar változni. Nem teljesen akar leszokni, de le akarja tenni, mert nem normális ahogy él. Ma már teljesen más volt a szemembe a drágát még soha nem láttam mackónackó nélkül, eskü még jól is állt neki a "férfiasabb" öltözék. Megkérdeztem, hogy mi vitte rá a döntésre, és olyan sztorikat mesélt el magáról és a barátairól, hogy az államat a földröl szettem össze. Nem is tudtam vagy nem is láttam rajta, hogy ennyire szét lenne esve az élete. De ő túl tud rajta tenni...

És itt vagyok én, nem szeretnék én is szétesni. De én nem tudom, mihez kezdjek. Mit csináljak..?

Ezeket félre téve, ma egész jó napom volt, azt elnézve, hogy tegnap éjszaka és a mai nap folyamán Kálmánka teljesen kiakasztott a hisztiivel, legszivesebben pofon vágtam volna. Nem mondom, hogy most szar, mert igazából élvezem a társaságát, de ha ez igy megy tovább, többször is ilyen lesz, nem fogom sokáig bírni...

-

Azért ez elég fullos volt teljes képernyőskivetitősen Szmessnél. Nagyooon rajta voltunk.

kiütök bárkit szárnyalok...

Jézusom oylan rég ültem gépnél, tök jó kiválogatni a képeimet... Rengeteg van még polcon csak időm nincs...

-

Hát a mai nap kész csuda volt..

A pszihinénimmel, rengeteget röhögtem, aztán pityeregtem, vigasztalt, azt sem tudtam mit mondjak... Aztán beszéltem ezzel-azzal, kitdja mi lesza vége, lesz-e mellettem még valaki..

Ma elég sokat gondolkodtam, miután eljöttem, hogy most tényleg mi értelmeset csinálok.Semmit. Vagy mókázok, vagy fényképezek. Ez a kettő, más nem. Nem keresem mások társaságát, akikre nekem lenne szükségem azok meg engem nem keresnek, úgyhogy ennyibe maradtunk.

Nem is akarok mást csinálni. Ez így jó. Akinek nem tetszik azt meg nem kérdeztem.

-

BOBOBOBBONFIREE

Hát azért ez a hétvége sem volt semmi.. Mármint lelkileg megviselt az egész. Ja. Lelkileg... Már tényleg nem tudok mást mondani..:))

Miután pénteken kiüvöltöttem, és kidühöngtem magam, és összeszedtem szétesett berendezésem, másnap menni kellett el apcival. Általában egy este alatt elszoktam felejteni mindent, de ez most kevésbé ment. De már csak nevetek rajta, miért is kéne foglalkoznom ezzel az egésszel? Egyedül-mondhatnám most is-egyedül kell lennem, EGYEDÜL kell csinálnom mindent.

Na persze ha ilyen egyszerű lenne. Kálmánka. Annyira képben van, hogy már le sem tagadhatom. A folyamatos hiszti, és a pszihopata énje kiakaszt teljesen. Zsigmond sem tudott rá mást mondani. Örültem, hogy ma velem volt, és kicsit én is kiborulhattam neki, plusz az ő szaftos sztorijai kicsit feldobták a napom.

U.I.: ma nem mókáztam *taps*

-

Uhumm..

azt hiszem nagyon reg csalodtam ekkorat. es mindenkivel osszevesztem. es anyam uvoltve kuldott el. es megint szetszivtam az agyam...

rózsaszín világvége, szebb már nem is lehetne...

apróságaim..:)

-

Péntek?? Arról kéne írnom? Este már feladtam minden reményem, eldöntöttem otthon maradok a seggemen. Na nem. Nyolckor csörgött a telefonom, Szmess volt, hogy kapjam össze magam ha fél órán belül kökin vagyok, fizeti a jegyem,mert nem akarta, hogy otthon üljek, hogy másnap....ja másnap... Szóval rohadt jól esett. Életem egyik legkeményebb és legjobb trapbulija volt istenem CookieMonsta istencsászár. Na meg a sok c vitamin, nem is tudom, hogy köszönhetném meg neki, rengeteget jelentett nekem ez az egész...

Persze azért nem volt minden szupi, mert reggel mikor 6 fele hazaesetem, leültem a kanapéra, és 5 percen belül csöngettek és indultunk Kiskunhalasra... Szóval péntek reggeltől szombat este 7ig nem aludtam egy 2 percet sem. Sebaj.

Viszont a szombat életem legeslegrosszabb élményei közé sorolhatnám. Lelkileg kikészültem, iszonyatosan rossz volt végig nézni, átélni az egészet. Elvileg 160an jöttek el a temetésre.... Erről inkább nem is írnék mást.... Vigyázz magadra Nagymama!!

Szombat este mikor hazajöttem, már csak azt vártam, hogy másnap legyen és találkozhassak Kedves Vilmossal, mert szükségem lett volna egy kis helyrepofozásra...Persze ez nem jött össze, jelen esetben kibszttul szarul esett, amugy meg leszrnm... ugyhogy meg mégjobban magamalá zuhantam... Úgyhogy ez a hétvége összességében KRV szar volt...

A héten egyedül voltam itthon, minden napomon épp, hogy csak átlökdöstem magam. Kezdek nagyon elfáradni. Kezdem nagyon egyedül érezni magam...

-

Azért ezektől mindig rendbe jövök...

baszameg

Majommal :))

-

Basszus a mai napom nagyon tré volt.. Ma voltam pszihinéninél is és ő is érezte, hogy nincs minden rendben. Kicsit le is cseszett...

Ma elgondolkodtam hazafele, hogy milért is csinálom az egészet, ezeket, hogy minden nap móka, reggel délután este, matek doga előtt, satöbbi, hogy miért menekülök minden elöl, ésmegyek a saját fejem után. Hát ez nem a legjobb választás. Nem úgy akarok visszagondolni pár év múlva, hogy mennyire elcsesztem mindent. Már tényleg nem érdekel semmi csak, hogy móka legyen, és ne itthon legyek. Miért csak akkor lehet jó?

Az amit ma megbeszéltem a pnnel, egy normális ötlet lenne, csupa változással, de jelenlegi helyzetben el sem tudnám képzelni, még esélyem se lenne rá. De jól hangzott. Tud ám okosakat mondani, esküszöm már szeretek hozzá járni.

-

Nem igazán állok készen a holnapra, már ma is pityeregtem, nem is tudom elképzelni, mi lesz ott. Én még egyáltalán nem tettem túl magam rajta, nem hogy anyukám. Őt sem szeretném látni ennél jobban szétesni. Elsem tudom képzelni neki milyen lehet..

Hiányzol mama :(

-

Ezek jobb kedvet csinálnak...:)

elestem

Szmess ♥

-

Igazából nem is tudom most mit kéne mondanom, hogy megbántam? Hogy kicsit hülye voltam? Lehet, hogy tényleg csak önzőzés volt. De azért mégis durva egy csöppet, hogy ilyen feltételeket szabjon, nem? Vagy ezt is csak én gondolom így..? Nem tudom mi lesz, én már innentől nem fogok könyörögni, bár eddig sem tettem...

-

Azt hiszem ez kicsit hiányzott, nem is értem miért hagytam abba. Emlékszem tavaly is sokkal jobban lettem, amikor bátyámnál laktam. Még csak most kezdtem, de már jobb a közérzetem, és jól esik a törödés az ő részéről is. Kicsitmásképp fognak alakulni a dologk. Remélem.

Most kicsit rajta leszek, hogy változtassak, próbálom magam minden félével lefoglalni, és nem baromságokra gondolni. Tudom, és érzem, hogy megint a mélypont felé haladok, kezdek megint összeesni.. Ezt nagyon nem lehet rajtam észrevenni, de én érzem. És ez a legrosszabb... Nem fogok több segítséget kérni senkitől, mert már fölösleges, hisz ezen nekem kell túl esnem.

Aztán meg, hogy Szmess kicsit megveregette a vállam tegnap, mégjobban esett, plusz a 4giga jumpup is. Meg a móka. Meg minden....

-

Hát most egy ideig elleszek... Szét esik a ház is és én is lassan, elveszek saját magamba...

lebegek

Hát ez a hét segített rádöbbenteni egy-két dologra. Tisztáztam magamban mindent, hogy mire van szükségem és mire nincs.Egyedül magamra van szükségem.

Én megpróbáltam az egészet, mint kiderült nem a legjobb személlyel. Tisztességesen elküldtem a pcsba. Nem tudtam mit tenni. Az utolsó ami kicsapta a biztosítékot, hogy basszus nem tudom még mindig felfogni, de mi az, hogy valaki így belemászik a családomba, mi az, hogy valaki azt az embert fenyegesse aki számomra a legfontosabb, vagy bárki mást..Ez az ember egy pszihopata volt bárki bármit mond.

Tudom, hogy ez részben az én hibám is, hisz csupa önzőségből volt az egész, és hogy a legrosszabkor jött, de szerintem ez egy "normális" embernek is sok lett volna.

-

Félre téve ezt a sok fszsgot, jó volt lent lenni Lacházán most. Már csak is mert ezt az egészet, itthon nem gondoltam volna át, és szügségem volt Kedves Vilmos véleményére is.

Jó volt más levegőt szívni, kiszakadni az itthoni egyre csak nehezülő levegő alól.

Soha nem fogom tudni megköszönni, azt, hogy mennyit tett értem, pedig szerintem észre sem veszi. Megváltoztam.