nem kell cím

Hát... Hát akkor én most eltűnök...

szimplán sok

Bah. Kezdem azt hinni, hogy most nincs pozítiv dolog, azokban amik történnek.

Keresem, de nem találom. Lassan elveszek a szürkének (igazábol kibsztt meleg, és napos) mondott napok között, csak hallgatom, a körülöttem lezaljó történéseket, és próbálnék kizárni minden lehetséges dolgot. De lehetetlen. Csak a szarságok jönnek át, már gondolatban világgá is szaladtam.

Kéremszépen, hol van a tökéletesség, a semmit nem veszek tudomásul és haggyatok a problémátokkal? A sajátom sem érdekelne. 

De hogy így minden, egymásra halmozódva jöjjön, az csak valaki kitalálhatta, mert ilyen nem lehet. Nálam nem lehet.

Nem akarok egy begyepesedett fsz lenni, akki magába fordulva probálja lenyelni, a kisebb nagyobb gondokat. Ezért fos, hogy mostanába sokat vagyok egyedül. Mert akkor csak gondolkodom, és akkor egyre rosszabb.

Nem tudom megérteni, hogy miért.

Talán majd holnap. Holnap biztos jobb lesz.